A nevem Israel Drazin. Rabbi, bibliatudós és ügyvéd vagyok. A nevemet az amerikai hadseregben is jól ismerik, mert én voltam a védő abban az ügyben, amikor valaki alkotmányellenesnek minősítette és be akarta tiltatni a katonai lelkészi szolgálatot a vallás és az állam összefonódása ürügyén. Megnyertem az ügyet, amiért Ronald Reagan elnök dandártábornokká léptetett elő.
Az alábbi történet 1986-ban játszódott, amikor abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy találkozhattam a lubavicsi rebbével. Abban az időben a marylandi Columbiában éltem, ahol az egyetlen ortodox zsinagóga a helyi Chábád-ház volt. Ott ismerkedtem meg Hillel Baron rabbival, aki azt ajánlotta, hogy ha New Yorkban járok, menjek el a rebbe egyik fárbrenengjére, azaz a haszidjainak tartott összejövetelére.
Felöltöttem az egyenruhámat, és elmentem a fárbrengenre. Egyszer csak valaki odalépett hozzám, és azt mondta, hogy a rebbe szeretné, ha csatlakoznék hozzá az emelvényen. A rebbe angolul és jiddisül beszélt hozzám, majd megáldott, hogy legyek az Örökkévaló hadseregének káplánja. Így szólt: „Adja az Örökkévaló, hogy megismertesse a nem zsidó katonákat Noé fiai hét törvényével. Biztos vagyok benne, hogy a többi tábori lelkész nem veszi majd rossz néven, ha az ő híveikkel is foglalkozik, hiszen csak segít nekik. És mindez csak közelebb hozza a messiás eljövetelét”.
„Megteszem, amit tudok” – feleltem, de valójában nem köteleztem el magam az ügy mellett. Azt gondoltam, hogy meglehetősen abszurd dolgot kért tőlem a rebbe. Álljak ki a nem zsidó katonák elé, és beszéljek nekik Noé fiainak hét törvényéről?
Persze tudtam, hogy ezek a törvények képezik az emberi civilizáció alapjait, megtiltják az istenkáromlást, a bálványimádást, a házasságtörést, a gyilkosságot, a lopást és az állatkínzást, továbbá előírják a jogrendszer működtetését, ám mégsem tudtam elképzelni, hogy tábornokként erről prédikáljak a hadseregben.
Ezzel együtt arra jutottam, hogy éppen az élet legnagyobb kihívásaival kapcsolatban az a megfelelő hozzáállás, ha mégis megpróbáljuk megvalósítani azokat. Ezért úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt a dolognak.
Írtam egy beszédet, melyet először egy kis létszámú keresztény csoport előtt adtam elő. Nagy sikert arattam. A legnagyobb dicséretnek azt vettem, hogy meghívtak prédikációt tartani a húsvéti szertartásukra. A beszéd során feltettem a kérdést, hogy vajon miért része a hét törvénynek, hogy élő állatból tilos kivágni egy darabot. Miért olyan fontos ez?
Rámutattam, hogy ebből tanuljuk a tisztelet fontosságát. Nemcsak embertársaink felé, hanem az állatok felé is. Még arra is vigyáznunk kell, hogy ne tapossuk el a földön szaladgáló hangyákat. Ha minden, Isten által teremtett lény számára megadnánk a megfelelő tiszteletet, nem lenne több háború, és a világban béke honolna.
Miután sokszor előadtam ezt a beszédet, úgy gondoltam megírom a rebbének, hogy az általa kezdeményezett akció sikerrel járt. Azt írtam, hogy bár nem vagyok lubavicsi haszid, hanem Maimonidész követője, mégis megfogadtam a tanácsát. Az egész világon tartottam már beszédet Noé fiainak hét törvényéről, és mindenhol sikert arattam. Részleteztem is az elért eredményeket: Los Angelesben 30 keresztény káplánnal és 40 parancsnokkal beszéltem, Atlantában 600 keresztény lelkésszel, Salt Lake Cityben 300 lelkésszel és 350 katolikus pappal, akik megtapsoltak a beszéd végén. A levélben kifejeztem azt a reményemet, hogy a rebbe elégedett a kezdeményezésére elvégzett munkámmal.
A rebbe válaszában leírta, hogy ő maga is a Maimonidész követője, aki bizonyára támogatta volna a törekvéseimet, hiszen az ő véleménye szerint is minden zsidó kötelessége, hogy Noé fiainak hét törvényét terjessze a világban. „Adja az Örökkévaló, hogy a tevékenységével kapcsolatban beteljesedjék bölcseink tanítása, mely szerint, akinek száz van, az kétszázat akar stb. Folytassa sokakat jó irányba befolyásoló tevékenységét megsokszorozva. Kétszázról ugorjon négyszázra, és ne csak há-romszázra. A legnagyobb sike-re-ket kívánom Önnek” – írta.
A rebbe azt is tanácsolta, hogy a beszédeimet adjam ki egy kötetben, hogy forrást és inspirációt jelentsenek mások számára a hét törvény terjesztésével kapcsolatban. Egy ideig nem foglalkoztam ezzel, de egy nap hívást kaptam a Chábád által kiadott Wellspring magazintól. Azt mondták, hogy a rebbe kívánságára szeretnék megjelentetni a beszédeimet.
Nem vagyok sem haszid, sem a misztika híve. Racionális gondolkodású vagyok, Maimonidész követője. Mégis elolvastam a rebbe összes könyvét, melyek angolul vagy jiddisül jelentek meg, és igen nagyra tartom a tanításait. Az ő határtalan bölcsessége ébresztette rá az embereket az igazság és az egymás iránti tisztelet fontosságára.
Dr. Israel Drazin
Megjelent: Gut Sábesz 21. évfolyam 45. szám – 2019. július 18.
