Bár hagyományhű zsidó családban nőttem fel, csak 16 éves koromtól kezdtem vallásos életet élni. Ez 1968-ban történt, amikor Shmuel Azimov rabbi, a Lubavicsi Rebbe küldöttje Franciaországba érkezett és elkezdett a párizsi zsidó fiatalokkal foglalkozni. Sokat tanultam vele a hászid filozófiáról, és ez jelentős hatást gyakorolt rám. 1972-ben Azimov rabbi utat szervezett New Yorkba a Rebbéhez. A csoportban mindannyian az egyetemi tanulmányaink megkezdése előtt álltunk, de mindenki inkább jesivába ment volna, mert akkor már lubavicsi hászidnak tekintettük magunkat. Azimov rabbi megkérdezte a Rebbét a nevünkben, hogy mitévők legyünk.
A Rebbe egy két névsorból álló listát adott válaszként: az egyikben azoknak a neve szerepelt, akiknek a jesivát javasolta, a másikban azoké, akiknek az egyetemet. Akik ez utóbbi csoportba kerültek, azoktól azt kérte, hogy tanuljanak Tórát a zsidó egyetemistákkal és az egyetem mellett szakítsanak időt a jesiva tanulmányokra is. Én is e csoportba kerültem, és a Rebbe javaslatára jogot, valamint politológiát hallgattam.
A New York-i út alatt mindannyiunknak lehetősége nyílt egy magánbeszélgetésre is a Rebbével. A kérdéseinket már korábban elküldtük egy darab papírra írva. A Rebbe megválaszolta minden egyes kérdésemet, hosszasan és részletesen, méghozzá tökéletes franciasággal. Akkoriban már sokat foglalkoztam zsidó fiatalokkal, de nem voltam biztos benne, hogy folytatnom kellene-e. „Nem tudom, hogy van-e bennem elég szeretet a többi zsidó felé, hogy ezt a munkát végezzem. Úgy érzem, hogy lenézem a többi embert és félek, hogy arrogánssá válok. Talán másnak kellene a helyemre állnia” – avattam be a Rebbét a lelki vívódásomba. „Minden jó dolgot folytatnia kell” – mondta a Rebbe. „Ha tehát lehetősége nyílik jót tenni, ne hezitáljon, csak tegye meg. Így válik majd élő példává mások számára” – tette hozzá. Tehát azt kérte tőlem, hogy legyek minél aktívabb és mutassak jó példát a többiek számára. Ettől a pillanattól fogva, ha valaki megkér, hogy tegyek meg valami pozitív dolgot, nem tudok nemet mondani. Nem számít, hogy érdekel-e az ügy vagy sem. Nem utasítom vissza, mert ezt volt a Rebbe kérése felém.
A dilemmámmal kapcsolatban még ezt mondta: „A többi zsidó iránt érzett szeretetével kapcsolatban azt javaslom, hogy tanulmányozza a Kuntresz Áhávát Jiszráel című könyvet, mely nem régen jelent meg. Olvassa át két-három alkalommal, és megváltozik a világlátása”.
Megfogadtam a tanácsát, és háromszor áttanulmányoztam a könyvet. A Rebbének igaza lett: ettől kezdve egészen más szemmel néztem a külvilágra.
Később, már házas emberként arról kérdeztem a Rebbét, hogy miként biztosítsam a megélhetésemet. Éppen kaptam egy állásajánlatot a francia kormánytól, de nem voltam biztos benne, hogy elfogadjam-e. A Rebbe meglepő választ adott: „Nem rossz ötlet állást változtatnia, de a szombatra és különösen a péntek estékre nagyon oda kell majd figyelnie”. Nem értettem egészen, hogy mire gondol, hiszen akkor már hosszú évek óta tartottam a szombatot, és ezen nem is kívántam változtatni. Mint kiderült, hamarosan próbára tették az elkötelezettségemet.
Elfogadtam a kormányzati munkát, ahol a felettesem egy igazi antiszemita volt. Egy téli pénteken, amikor korán köszöntött be a szombat, megpróbált sokáig bent tartani az irodában. Amikor közöltem vele, hogy el kell mennem, kijelentette, hogy nem engedélyezi. Megpróbáltam kisurranni az irodából, de ott állt az ajtóban, és észrevett. Hiába voltam friss házas és hiába volt nagy szükségem a munkára, nem volt választásom, és kiléptem az ajtón. Ő nem hitt a szemének, és elkezdett ordibálni: „Hová mész, hová mész?” Így feleltem: „Már mondtam, hogy nem maradhatok tovább. Ebből nem tudok engedni”. Ezután különböző fenyegetéseket vágott a fejemhez, ezért hétfőn úgy mentem be a munkahelyemre, hogy feltehetően elbocsájtanak. Ehhez képest a főnök behívott az irodájába, és közölte, hogy péntekenként ezentúl nyugodtan elmehetek korábban. Elképzelésem sincs, hogy mi történt. Csak arra tudok gondolni, hogy a Rebbe áldása segített. Ezt követően, dolgozhattam bármilyen pozícióban, soha nem volt problémám a korai pénteki távozással.
Chaim Shneur Nisenbaum
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 14. szám – 2021. december 9.
