Az alábbi történet szereplője meg kívánta őrizni anonimitását. A leírtak valóságtartalmát az illető rabbija és orvosa is megerősítette.
A Rebbe sokféle módon segített nekem, most azonban arról szeretnék beszélni, hogy miként állt mellém, amikor egy mentális betegséggel kellett megküzdenem.
Tizennyolc éves koromban pszichotikus rohamom volt, melynek következtében hat hónapot töltöttem egy kórház pszichiátriai osztályán. Mániás depresszióval diagnosztizáltak. Fél évvel azután, hogy kiengedtek, elmentem a Rebbéhez. Előtte elküldtem neki egy levelet, melyben leírtam a velem történteket, illetve a terveimet a közeljövőre: a nyarat Izraelben kívántam eltölteni, utána pedig egy New Yorktól távoli jesivába szerettem volna folytatni a tanulmányaimat.
A beszélgetés során a Rebbe azt ajánlotta, hogy az izraeli utazásom előtt konzultáljak a pszichiáteremmel. […]Végül megáldott és „egészséges idegállapotot” kívánt. Ezt úgy értelmeztem, hogy a Rebbe szerint a problémám talán mindig velem marad, de képes lehetek egészségesen élni. De az is lehet, hogy egyszerűen csak jó egészséget kívánt.
Elmentem tehát az orvosomhoz, aki engedélyezte, hogy a távoli jesivában tanuljak. Négy év elteltével azonban ismét pszichotikus rohamom volt, és ugyanabba a kórháza kerültem, ahová korábban. Nagyon nehéz időszakon mentem keresztül. […]
[…] Ezután egy nyugalmasabb időszak vette kezdetét, de amikor elkezdtem érezni az idegállapotom romlását, ismét a Rebbéhez fordultam. Az áldását és a tanácsát kértem a levelemben. A titkárságról kaptam választ. A Rebbe négy dolgot javasolt: 1. Ne gondoljak az idegességemre 2. Vizsgáljam meg, hogy a ciceszeim kóserek-e 3. Vizsgáltassam meg a tfilinjeimet, hogy kóserek-e 4. Tanulmányozzam a XI. században élt bölcs, Báchjá ibn Pakuda rabbi két művét, a Bizalom kapuját és a Szív kötelességeit. Megfogadtam mind a négy tanácsot. A ciceszemet rendben találtam, de a biztonság kedvéért újra cseréltem. A tfilinemben találtak valami problémát, azt kijavíttattam. Nem gondoltam többet arra, hogy éppen mennyire vagyok ideges. Elkezdtem tanulni a Bizalom kapuját, melyben azt magyarázza el a szerző, hogy miként lehet tökéletes hittel lenni Isten felé és megszabadulni az aggodalmainktól. Emlékszem, mennyi nyugalommal és önbizalommal töltött el a könyv. Azt tanultam meg belőle, hogy Isten az életünk minden egyes apró részletét a kezében tartja. Ha ezt az eszünkben tartjuk, akkor másokkal is nyugodtan és határozottan tudunk kommunikálni. Úgy éreztem magam, mint egy sivatagban bolyongó vándor, aki hirtelen vízre lel. Az önbizalomhiányom és a szorongásaim semmivé lettek. Hirtelen úgy éreztem, hogy képes vagyok a kezembe venni a sorsomat és kapcsolatokat kialakítani. Elhagytam a jesivát, hazaköltöztem és csatlakoztam a családi vállalkozáshoz. Nem volt minden zökkenőmentes, mert még mindig éreztem a legutóbbi rohamom hatásait és depresszióval küzdöttem. Új orvost kerestem, aki elküldött egy önsegítő csoportba, amit nagyon nem szerettem, ezért inkább otthon maradtam. Ekkor anyám felhívta a Rebbe titkárságát és azt kérte, hogy a Rebbe írjon nekem egy levelet. Azt a választ kapta, hogy először nekem kellene írnom a Rebbének. Így is tettem. A Rebbe a következőt válaszolta: „Mindenképpen kövesse teljes egészében az orvos tanácsait”. Emellett azt is javasolta, hogy vegyek részt az általa indított, különböző tórai parancsolatokat népszerűsítő kampányokban.
Visszamentem az orvosomhoz, és azt mondtam neki, hogy a Rebbe utasítását követve ezentúl mindent megteszek, amit csak kér. Az orvos kényelmetlenül érezte magát ettől a ráruházott hatalomtól, de megnyugtattam, hogy én valóban így látom jónak. Azt javasolta, hogy menjek vissza dolgozni. Nehezemre esett, de megtettem és sokat javult az állapotom. Rátaláltam arra a feladatra, ami igazán nekem való volt, és igen sikeresen teljesítettem.
A Rebbe kampányain való részvételem szintén sokat lendített előre. Boldoggá tett, hogy mások segítségére lehettem és sokat erősödött az önbecsülésem. A mai napig akkor érzem, hogy közelít a depresszióm, amikor kifogyok a másoknak megtehető szívességekből. Ilyenkor mindig új feladatok után nézek.
Visszatekintve elmondhatom, hogy Istennek hála igen produktív és boldog életem volt. Megházasodtam és családot alapítottam. Remélem, hogy a történetem segít másoknak, akik hasonló problémával küzdenek.
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 18. szám – 2022. január 6.
