Velem és a Rebbével történt

Újságírói karrierem elején, ami­kor a Herut párt napi­lap­jában, majd a Jediot Áchronotnál dolgoztam, gyakran ta­lálkoztam a Rebbe nevével. Ennek az volt az oka, hogy a Chábád mozgalom rendkívül aktív volt az izraeli közéletben. A jelszavuk így szólt: ufáráctá – azaz terjesszük a hitet minden irányba, legyünk jelen a zsidó élet minden terü­letén.

Sok időt töltöttem az izraeli parlament folyosóin, hogy szóra bírjam a politikuso­kat. Ott mindig találkoztam lubavicsi hászidokkal, akik azért lobbiztak, hogy Izrael és az izraeli oktatás zsidó jellege minél erősebbé váljon. Manapság már szinte nincs is olyan társadalmi vagy üzleti csoport, mely ne lobbizna az érdekeiért, de akkoriban ez úttörő dolognak számított. Mivel a hászidok kedvesen és empátiával fordultak mindenki felé, a képviselők, még azok is, akik határozottan vallásellenes politikát folytattak, szimpatizál­tak velük és meghallgatták őket.

1962-ben a munkám az Egye­sült Államokba szólított. El­határoztam, hogy kihasználom az alkalmat, és ellátogatok a Rebbéhez. Sikerült mindent megszervezni, és a találkozó létrejött. Először azt mondtam, hogy interjút szeretnék vele készíteni, de a Rebbe közölte, hogy nem ad interjúkat. Amikor viszont úgy fogalmaztam, hogy személyes kérdéseimet tenném fel, majd az engedélyével publikálnám a válaszokat, nem emelt kifogást. Sok kérdéssel készültem a találkozóra és több aktuális eseményről kértem ki a véleményét. Akkoriban kerülte meg egy amerikai űrhajós a Földet és mindenki arról beszélt, hogy talán hamarosan a holdra szállás is megtörténhet. Az érdekelt, hogy lát-e bármilyen vallási problémát az űrutazásban. A Rebbe elmondta, hogy biztos a holdra szállás bekövetkeztében, továbbá állította, hogy semmilyen ellentmondás sincs a legújabb tudományos felfedezések és a Tóra álláspontja között. Sőt, véleménye szerint a tudományos és technológia fejlődés egyre inkább alátámasztja majd a Tóra igazságát.

Ezután az izraeli vallásos pártok helyzete került terítékre. A Rebbe elmondta, hogy bár nem kíván belefolyni az izraeli politikába, fontosnak tartja a vallásos pártok működését, hogy a vallásos állampolgárok érdekeinek is legyen képviselete a Kneszetben.

Beszélgetés közben az volt az érzésem, hogy a Rebbe rá akar venni, hogy segédkezzek neki Izrael zsidó jellegének megerősítésében. Úgy vélte, hogy az izraeli kormány túl sokat foglalkozik másodlagos ügyekkel az igazán fontos dolgok rovására. „Ha alaposan tanulmányozzuk a zsidó történelmet, világossá válik, hogy a Tóra megőrzése biztosította Izrael népének fennmaradását. Azok, akik letértek a Tóra útjáról, eltűntek a történelem süllyesztőjében” – mondta.

Tizenöt évvel később, amikor Begint miniszterelnöknek választották és az Egyesült Államokba utazott, hogy Jimmy Carter elnökkel találkozzon, vele tartottam, hogy tudósítsak az eseményekről. Begin programjának első pontja a Rebbével való találkozó volt. Úgy érezte, hogy áldást kell kapnia a Rebbétől, mielőtt Washingtonba utazik.

A Rebbe a Chábád központja előtt fogadta Begint, ami rendkívül ritka jelenség volt, majd karon fogva vezette az irodájába. Megbeszélésük két órán keresztül tartott. A találkozóról nem készült hangfelvétel és később sem derültek ki részletek az elhangzottakról. Miután végeztek, együtt léptek a kint várakozó riporterek elé. Begin kijelentette, hogy sok erőt kapott a Rebbétől a Carterrel való találkozó előtt és úgy érzi, hogy nemcsak Izrael, hanem a világ zsidósága is mögötte áll.

Ezután nem sokkal Begin felkért, hogy legyek a kommunikációs tanácsadója. Két évig dolgoztam vele. Ekkor zajlottak a Camp David-i tárgyalások az egyiptomiakkal. Az amerikaiak nagy nyomást helyeztek Beginre, hogy vonuljon vissza a Sínai-félszigetről. Begin keményen vitázott Carterrel a kérdésről, s eközben folyamatosan tájékoztatta a Rebbét a tárgyalások állásáról. A Rebbe arra biztatta, hogy álljon ellen a nyomásnak, de Begin végül nem hallgatott rá, és 1979-ben aláírta a megállapodást. A Rebbe egyszer megemlítette, hogy ebből számtalan későbbi probléma fakadt Izraelben.

Slomó Nakdimon