Amikor 1975-ben New Yorkban tartózkodtam, gyakran imádkoztam a Chábád mozgalom központjában. Később [miután kineveztek a dél-izraeli üdülőváros, Éjlát lubavicsi küldöttének] a Rebbe személyesen fogadott, a következőt mondta: „Amikor Éjlátra érkezik, talál ott majd valakit, aki a segítségére lesz”. Ez egy kicsit ködösen hangzott, de tudtam, hogy jobb, ha nem kérdezősködök. Tudtam, hogy a Rebbének megvan a maga módszere arra, hogy elérje, amit akar, és az én feladatom csak annyi volt, hogy ne legyek útban.
Amikor Éjlátra érkeztem, az önkormányzat vallási ügyekért felelős tisztviselője fogadott és ő is szállásolt el. Másnap reggel tanácstalan voltam: hogy kezdjek neki a munkának? Behunytam a szemem és felidéztem a Rebbe szavait: „Amikor Éjlátra érkezik, talál ott majd valakit, aki a segítségére lesz”. Fogtam a tfilinemet és bementem a város központjába. Megszólítottam a járókelőket és felajánlottam nekik a tfilinemet. Kedvesen fogadták a közeledesemet. Tíz perc elmúltával odalépett hozzám egy férfi. „Ki maga?” – kérdezte. „A Lubavicsi Rebbe küldötte vagyok. És ön kicsoda?” – feleltem. „Menáchem Mendel Hofen a nevem és én vagyok az éjláti önkormányzat biztonsági főnöke. Én vigyázok a város iskoláinak biztonságára. Jöjjön be holnap az irodámba és bemutatom a polgármesternek és a helyettesének, meg az iskolaigazgatóknak. Én vagyok az, aki segít magának Éjláton”. Szó szerint szerint ezt mondta. Róla beszélt tehát a Rebbe. Nem találtam szavakat, hiszen alig tíz percet töltöttem a város utcáin és máris megérkezett a segítség. Úgy éreztem, hogy a küldetésem sikerének kulcsát ezüsttálcán tették elém.
Másnap reggel új ismerősöm elvitt a polgármesterhez és több más fontos hivatalnokhoz. Később bejárta velem az iskolákat és bemutatott az igazgatóknak. Két héttel később már programot is szervezhettem az iskolásoknak. Kfár Chábádból hoztam jesivahallgatókat és hanukai ünnepségeket tartottunk a diákok számára.
Ezt követően részletes beszámolót küldtem a Rebbének. A válasza hamar megérkezett és két, egyező szövegű levelet tartalmazott. Az egyiket személyesen nekem címezte, és a végére, kézírással hozzá tette: „Áldással a szervezett oktatási munkához és a mihamarabbi, sikeres házassághoz”. A másikat a Chábád ifjúsági szervezetének címezte: „A Céréj Chábád éjláti alapszervezetének, az Örökkévaló legyen veletek”. E levél végén is volt egy kézírásos sor: „Sok sikert a fentiekhez és jó híreket”. Ebből tudtam meg, hogy a Rebbe elismerte az általam alapított Chábád-központot a Céréj Chábád egyik hivatalos tagszervezetének.
A házasságomra vonatkozó áldás hamarosan valóra vált. A menyasszonyomat a Rebbe 74. születésnapja előtt jegyeztem el. Úgy terveztem, hogy New Yorkba utazom, hogy személyesen kérjem a Rebbe áldását az esküvőre. Amikor ezt Gád Katz, Éjlát polgármestere megtudta, elhatározta, hogy az önkormányzat nevében ajándékot, egy elegáns fadobozba helyezett kulcsot küld a Rebbének. Amikor átadtam a dobozt és a polgármester levelét, a Rebbe a következőt kérdezte: „A polgármester kohén?”. Igenlő válaszomra a Rebbe így folytatta: „Mondjon lechájimot vele és legyenek nagyon sikeresek”. Ezután elővett kétszáz lírát (akkoriban még ez volt a fizetőeszköz Izraelben) és azt kérte, hogy vigyem el a polgármesternek. „Használják fel az éjláti zsidók javára” – mondta. Nekem is adott száz lírát, ugyanezzel a céllal.
Az esküvőm után néhány hónappal a feleségemmel látogattam el a Rebbéhez. Egy nappal korábban apám járt nála és a Rebbe megemlített engem is a beszélgetésük során: „Miért olyan csüggedt Jiszráel Cvi? Olyan sok eredményt ért el. Mondja meg neki, hogy legyen vidám. Maga az apja, köteles hallgatnia a szavára. Azt is mondja meg, hogy ezt én üzenem”.
Amikor fogadott a Rebbe, ugyanezt a gondolatot folytatta. „Munkamódszere nem helyes. Tanuljon az amerikai küldöttektől. Amikor olyan városba érkeznek, ahol egyedül kell dolgozniuk, akkor csak annyit terveznek, amennyit magukban is el tudnak végezni. Nekik sincs sok pénzük, ezért csak annyit tesznek, amennyit a költségvetésük lehetővé tesz. Tegyen ön is így és legyen mindig vidám!” – mondta, majd szélesen elmosolyodott.
A Rebbe gyakran beszélt a vidámság fontosságáról, különösen amikor valaki a Chábád mozgalmat képviseli mint küldött. Igazán nagy dolgokat csak vidáman lehet megvalósítani.
Jiszráel Cvi Glitzenstein rabbi
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 27. szám – 2023. március 30.
