Velem és a Rebbével történt

1968-ban házasodtam, majd be­iratkoztam a Chábád mozgalom koléljébe, azaz olyan tanházába, ahol házas férfiak tanulnak Tórát. Akkoriban ez egy apró intézmény volt és mindössze tízen tanultunk benne. Azon a héten, amikor az esküvőm volt, még öten há­zasodtak meg, így a kolél lét­száma hirtelen a másfélsze­re­sére nőtt. Hamarosan már alig volt hely a teremben. Chaim Mordechai Hodakov rabbitól, a Rebbe titkárától kértünk segítséget. Egy megoldási javaslattal is előálltunk: Az oktatási szervezet éppen akkor vásárolt meg egy közeli épületet, ahol kényelmesen elfértünk volna. Másnap a rabbi telefonon keresett: „Ki lesz felelős az új épületben zajló tevékenységért? Ha maga, akkor már jöhet is a kulcsokért.”.

Elfogadtam az ajánlatot és elmentem a kulcsokért. Egy hónappal később éppen befejeztem a délutáni imát és visszaindultam a kolélba, amikor megláttam a Rebbét, ahogy két titkárjától kísérve kilép a központi épületből. Nem szólt semmit, de amikor elhaladt mellettem, igen éles pillantást vetett rám. Ahogy visszaértem a kolélba, a társaimat szinte sokkos állapotban találtam. „A Rebbe itt járt” – nyögte ki végül az egyikük. Úgy tűnik, a Rebbe látni akarta, hogy mi zajlik nálunk. Fél négykor érkezett, amikorra a kolél összes tagjának vissza kellett volna térnie, de még csak ketten voltak jelen. Tudtam, hogy ennek még következménye lesz. És valóban, mindannyiunkat Hodakov rabbi irodájába rendeltek. „A Rebbe ellátogatott a kolélba, és igen csalódott volt. Nem érti, hogy miért nincsen könyvtár az intézményben. Továbbá, miért tanul mindenki valami mást? Mindenkinek ugyanazt a témát kellene tanulmányoznia. És végezetül: hol voltak a kolél tagjai? Kaplan, a Rebbe megkért, hogy közöljem magával: öt perc késés is késés”.

Nagyon a szívemre vettem a dorgálást. Azóta eltelt ötvenöt év, de még mindig szem előtt tartom, hogy „öt perc késés is késés”.

A későbbiek során egyszer felkeresett egy apa és elpanaszolta, hogy a lánya letért a Tóra útjáról és ezzel nagy fájdalmat okoz a számukra. Már írt a Rebbének ez ügyben és meg is kapta az áldását, de arra kért, hogy menjek el a Rebbéhez a nevében és kérjem ki a tanácsát, hogy mitévő legyen. Megkérdeztem Hodakov rabbit, hogy megállíthatom-e a Rebbét ezzel a problémával, amikor kilép a zsinagógából a délutáni ima után. „Álljon meg tisztes távolságra a Rebbétől, de úgy, hogy lássa. Ha magára néz, az annak a jele, hogy odaléphet beszélni vele”. Így is tettem. Alig bírtam magammal az izgalomtól, remegett a lábam és azon gondolkodtam, hogy mit mondjak pontosan a Rebbének, ha lehetőséget kapok rá. Azonnal észrevett és kérdően pillantott rám, mintha azt kérdezné: akar valamit?

Közelebb léptem és előadtam az apa kérdését. A Rebbe így felelt: „Az Örökkévaló elegendő erőt és képességet ad a szülőknek, hogy megbirkózzanak az efféle nehézségekkel. Sohasem tesz akkora terhet az emberek vállára, amellyel ne tudnának megbirkózni. Nekik kell dönteniük abban, hogy mit tesznek és bízni abban, hogy Isten a megfelelő útra vezeti őket”.

Ahogy a Rebbe továbbhaladt, arra gondoltam, hogy nem igazán tudok majd mit mondani az apának, mert nem kaptam választ a kérdésére. A Rebbe nem mondta meg, hogy mit tegyenek a feleségével. De azután rádöbbentem, hogy nagyon is megadta a választ: nekik, a szülőknek adatott meg a képesség, hogy megoldást találjanak erre a problémára. Amikor elmondtam nekik, hogy mit mondott a Rebbe, ők is megértették az üzenetet és nagyon hálásak voltak érte. Később jóra fordult a lányuk élete.

Ez a tanács minden szülőre vonatkozik. Minden szülőben ott képesség, hogy kiállja a gyereknevelés viszontagságait. Bennünk van az erő, hogy legyőzzük a fölénk tornyosuló nehézségeket, legyen az bármi is. Az persze lehet, hogy időnként azt érezzük: képtelenek vagyunk megoldani a kihívásokat, ám a Rebbe biztosított róla mindannyiunkat, hogy ez nem így van. Ha bízunk Istenben, minden bizonnyal segít majd meghozni a megfelelő döntéseket.

Számtalan szülőnek közvetítettem ezt a tanítást az elmúlt évtizedekben. Amikor arról panaszkodnak, hogy nem bírják már energiával, azt mondom nekik: „Ha az Örökkévaló ezt a kihívást állította elétek, akkor megadta azt a képességet, is, amivel úrrá lehettek rajta. Biztosak lehettek abban, hogy sikerrel jártok”.

Nochem Kaplan