A családom tagjai nemzedékek óta a Chábád mozgalom küldöttjeiként tevékenykednek. A szüleim Milánóban vezettek Chábád-központot. Születésemtől fogva természetes volt ez a miliő. Bár fizikailag távol éltünk a Rebbétől, mindig éreztük a figyelmét és az útmutatását.
Tizenéves koromban New Yorkba küldtek tanulni, a Bais Rivkah lányiskolába. Amikor elvégeztem az iskolát, megkértek, hogy dolgozzak az ottani lányiskolákban, de a Rebbe azt tanácsolta, térjek vissza Milánóba és ott legyek tanár. Nem így terveztem a jövőmet, jól éreztem magam New Yorkban, de természetesen Milánóba utaztam.
Ahogy hazaértem, a szüleim elkezdtek házassági ajánlatokat kapni a számomra, én azonban még nem éreztem úgy, hogy eljött volna ennek az ideje. Azt mondtam, hogy küldjék el a neveket Rebbének, és ha ő azt mondja valakire, hogy érdemes megismernem, akkor így lesz.
Peszách alatt egy Olaszországban nevelkedett fiatalember, Avrohom Chazan visszatért Milánóba. Őt is ajánlották a szüleimnek, ezért megkérdezték, hogy szeretnék-e megismerkedni vele. „Írjátok meg a nevét a Rebbének, és ha szerinte ez jó ötlet, akkor találkozom vele” – feleltem. A szüleim tehát elküldték a nevét a Rebbe titkárságára, ahonnan a következő válasz érkezett: „A Tórában világosan áll arról a lányról, aki először viselte a Rivka nevet: Hívd a lányt és kérdezd meg őt közvetlenül”.
Ez kissé összezavart. Én is írtam tehát a Rebbének és megismételtem, hogy akit ő megnevez, azzal fogok találkozni. A Rebbe a következő választ küldte: „Amikor majd megírod a véleményedet, én is megírom az enyémet”. Miután tanácskoztam a szüleimmel és a bátyámmal, két nevet küldtem el a Rebbének. Válaszlevelében bekarikázta Avrohom Chazan nevét és a következőt írta mellé: „Ismerkedj meg vele”.
Aznap este találkoztunk és még azon a héten megtartottuk az eljegyzést. New Yorkban szerettem volna férjhez menni, a Rebbe és a rebecen ötvenedik házassági évfordulóján. Amikor tájékoztattam erről a Rebbét, a dátumba belegyezett, de azt kérte, hogy az esküvőt Milánóban tartsuk.
Később megértettem a kívánságát. Az esküvőnkről írtak az olasz újságokban! A helyi újságírók még sohasem láttak hászid esküvőt, amit ráadásul a tél ellenére a szabad ég alatt tartottunk, és mindenről részletesen beszámoltak. Ki tudja, hány, a gyökereitől eltávolodott zsidó szívét érintettük meg?
A szüleimtől kaptunk két repülőjegyet ajándékba, hogy legalább az egyhetes esküvői ünnepség egy napját New Yorkban tölthessük. Ott tájékoztattuk a Rebbét arról, hogy szeretnénk a küldöttei lenni, bárhol a világon. Arról álmodtam, hogy távoli vidékre küld minket. A legkevésbé otthon, Milánóban akartam szolgálni, de a Rebbe mégis ezt kérte tőlünk: telepedjünk le Milánóban, a férjem pedig onnan utazzon el kisebb városokba, hogy az ott élő zsidókat tanítsa. Megkérdeztük, hogy esetleg költözzünk-e valamelyik távolabbi olasz városba, de a válasz nemleges volt, mert nekem Milánóban kellett tanítanom. Éppen akkor menekült számos perzsa zsidó az iráni forradalom elől Olaszországba, és Milánó egyik külvárosában alapítottak zsinagógát. Megkérdeztük, hogy odaköltözhetnénk-e. A Rebbe válasza ismét elutasító volt. Azt írta, hogy Milánó belvárosában kell élnünk és a szüleim, a vezető lubavicsi küldöttek irányítása alatt kell dolgoznunk. Külön figyelmeztetett a szülői tisztelet parancsolatának betartására.
Igyekeztem örömmel teljesíteni a kérését, de nem mindig jártam sikerrel. 1991 peszáchja előtt különösen elkeseredett voltam. Úgy éreztem, Milánó túl szűk nekem, nem értettem, a Rebbe miért ragaszkodott a döntéséhez.
Megírtam a Rebbének, hogy boldogtalan vagyok és kértem, hogy áldjon meg. Nem sokkal később megérkezett a válasz „Avrohom rabbinak és családjának” címezve. Mint kiderült, a férjem is írt a Rebbének.
A Rebbe megírta, hogy megkapta mindkettőnk levelét és rengeteg áldással árasztott el minket, majd arról írt, hogy peszách a szabadság ünnepe, melynek üzenetét egész évben terjeszteni kell. Meg kell szabadulnunk az aggodalmainktól, mind fizikai, mind érzelmi értelemben, és folyamatosan vidámnak kell lennünk.
Ez a levél alapjaiban változtatta meg az életemet. A Rebbe levelét bekereteztük és kiakasztottuk a falra. Ezután, ha a legkisebb kétséget is éreztem, csak rápillantottam, és minden aggodalmam elszállt. Úgy éreztem, hogy a Rebbe folyamatosan velem van, éjjel-nappal.
Rivak Leah Hazan
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 35. szám – 2023. május 24.
