1926-ban születtem az oroszországi Kurszkban. Bár ekkor már a bolsevikok irányították az országot, a szüleim minden nehézség ellenére képesek voltak zsidó nevelést biztosítani a számomra.
Tízéves koromban a szüleim kivándorlóvízumhoz jutottak, és az akkor még brit fennhatóság alatt álló Palesztinába költöztünk, így a Szentföldön folytattam a tóratanulást.
22 éves voltam, amikor kikiáltották a független zsidó államot. Bevonultam a hadseregbe, ahol a tábori rabbinátusban szolgáltam. Egy idő múlva kineveztek vallási ügyekért felelős tisztnek. Én ellenőriztem a kóserság betartását és rám hárult a szombati és ünnepi imák megszervezésének feladata is. Ros hásánákor én fújtam a sófárt a katonáknak, Peszáchkor én rendeztem a széderestét. Láttam, hogy nagyon sok lehetőségem van arra, hogy a jó irányba tereljem a katonák spirituális életét. A Rebbe is arra biztatott, hogy használjak ki minden eszközt arra, hogy megerősítsem a katonák Tóra iránti elkötelezettségét.
Miután befejeztem a sorszolgálatot, megkértek, hogy folytassam hivatásos katonaként. Nem tudtam, hogy mit feleljek, mert addigra már házas voltam és tudtam, hogy hivatásosként sok szombatot és ünnepet kellene a bázison töltenem, távol a családtól. Nem akartam egyedül dönteni, így a Rebbe tanácsát kértem. Ő azt javasolta, hogy maradjak a hadsereg kötelékében.
Ezt követően folyamatosan beszámoltam a Rebbének minden tevékenységemről, ő pedig ösztönző és lelkesítő leveleket küldött, és arra kért, hogy tegyek meg minél többet.
A hadsereg évente többször kiadott egy zsidósággal foglalkozó kiadványt, Máchánájim címmel. A Rebbe ösztökélésére én is részt vettem a szerkesztésben és többször idéztem a Rebbe beszédeiből az írásaimban. A Rebbe nagy érdeklődéssel olvasta ezeket a kiadványokat és megkért, hogy mindig küldjem el számára a legújabbat. Miután leszereltem, a Rebbe azt kérte, hogy továbbra is gondoskodjak arról, hogy minden számot megkapjon.
1953-ban lottósorsolást rendeztek, melynek főnyereménye egy utazás volt a Rebbéhez. 63 hászid vett részt a sorsoláson és mindegyikük 15 lírát fizetett be a kasszába. Akkoriban ez igen jelentős összegnek számított. Én nyertem, így én utazhattam a csoport képviseletében a Rebbéhez. Nagyon boldog voltam, de azon aggódtam, hogy nehéz lesz kimenőt kapnom a hadseregtől. Végül, nagy nehézségek árán, megkaptam az utazási engedélyt, és 1954-ben, ijár hónapban, Amerikába utazhattam.
Indulás előtt részletes utasításokat kaptam a Rebbétől. Többek között azt is, hogy el kell látogatnom az összes izraeli Chábád közösséghez, hogy elvihessem a számára az üzenetüket. Úgy éreztem, hogy az összes izraeli lubavicsi hászidot képviselem, nemcsak a sorsoláson részt vett 63 embert.
A Rebbe azt is meghagyta, hogy a távollétem alatt legyen valaki, aki elvégzi a feladataimat a seregben, nehogy sérüljön a katonák vallási élete. Egyértelmű volt, hogy a Rebbe csak akkor egyezik bele az utazásomba, ha teljesülnek az elvárásai.
A Rebbe még azt is kikötötte, hogy ne utazzak izraeli vagy zsidó személyzettel működő hajóval, hogy ne legyek más zsidók munkájára utalva szombaton. Végül Haifából Marseille-be hajóztam, onnan pedig repülővel folytattam az utam New Yorkba.
Az utazás rengeteg pénzt emésztett fel, a lottón nyert összeg még arra sem volt elég, hogy a legolcsóbb jegyet megvásároljam. Végül kölcsönt kellett szereznem, de megérte.
A látogatásom során a Rebbe nagyon barátságosan viselkedett velem. Arra biztatott, hogy használjam ki a jó szónoki képességeimet, és beszéljek gyakran a zsidó értékekről a katonáknak. Azt is mondta, hogy hangsúlyozzam ki a fegyelem és az utasítások elfogadásának fontosságát, mely az egyik legfontosabb dolog a hadseregben, és tegyem hozzá, hogy ugyanez vonatkozik az istenszolgálatra is, hiszen a rossz ösztönnel is állandóan harcban állunk, amikor a Tóra betartására törekszünk.
A Rebbe beszélt velem az izraeli katonáktól érkező leveleiről is. Tisztként gyakran tanácsoltam a katonáknak, hogy forduljanak a Rebbéhez minden problémájukkal. A Rebbe ezt örömmel vette és megüzente, hogy Isten segítségével minden levélre választ fog adni, még ha ez időbe is telik.
Így is történt. A katonák levelet írtak, a Rebbe pedig válaszolt mindegyiküknek. Ennek hatására sokan kerültek közelebb a Tórához és a parancsolatokhoz, sőt voltak, akik végül lubavicsi hászidok lettek és közeli kapcsolatba kerültek a Rebbével.
Leib Zalmanov rabbi
Megjelent: Gut Sábesz 23. évfolyam 16. szám – 2021. január 1.
