Amikor a központi Chábád jesivában tanultan Brooklynban, részt vettem a kéthetente megjelenő Ha’aros HaTe-
mimim kiadvány szerkesztésében, mely az intézmény tanulóinak és rabbijainak tóramagyarázatait tartalmazta.
Az ötlet a Rebbétől eredt, aki 1972-ben javasolta a kiadvány megjelentetést. Mindig azt éreztem, hogy különösen közel állt a szívéhez. Nem egyszer láttam, hogy a legfrissebb számot a kezében tartva érkezik a péntek esti imára. Az is nyilvánvaló volt, hogy alaposan áttanulmányozta a leírtakat, mert ha valami hibát vétettünk, akkor azt mindig jelezte. Tőle tanultam meg, hogy mindig rendkívül alaposnak kell lenni. Ha valaki újságot vagy könyvet jelentet meg, annak tetszetős külsővel kell rendelkeznie és nem maradhatnak benne hibák. Ezért olyan fontos, hogy olvasószerkesztőt is foglalkoztassunk.
A Rebbe 75. születésnapja előtt Binyomin Klein rabbi, a Rebbe titkára megkért, hogy fűzzem össze a Ha’aros HaTemimim addig megjelent összes számát. Ajándéknak szánták és azt kérték, hogy én adjam át a Rebbének a következő hászid összejövetelen. Ezt az eseményt tartom kiadói karrierem kezdetének. Karrierem azóta sem szakadt meg.
Amikor a Rebbe 1941-ben az Egyesült Államokba érkezett, az előző rebbe őt jelölte ki a Kehot, azaz a Chábád kiadóvállalata igazgatójának. Ezt a munkát a Rebbe még azt követően is folytatta, hogy az apósa elhunyt és ő vette át a mozgalom vezetését. Fontos volt a számára, hogy minden a lehető legpontosabban és legvilágosabban jelenjen meg, ezért sok lábjegyzet, magyarázat és forrásmegjelölés szerepelt a kiadványokban. Mindig előszóval látta el a könyveket és odafigyelt a precíz index összeállítására is.
Idővel azonban a Rebbéhez forduló emberek száma drámaian megnőtt, így egyre kevesebb ideje maradt a kiadványokra. 1978-ban döntötte el, hogy ideje egy olyan intézetet nyitni, ahol a könyvkiadásban jártas szakemberek veszik át a kiadással járó feladatokat. A Kehot keretében működő intézet a Machon Lihachonas Drushei Dach Lidfus nevet kapta. Én két évvel később kezdtem ott dolgozni. A feladataink közé tartozott, hogy a rebbék kéziratait előkészítsük a nyomtatásra. Az elkészült anyagot mindig elküldtük a Rebbének egy utolsó szerkesztésre. A Rebbe alaposan áttanulmányozta az anyagot, megjegyzésekkel és javításokkal látta el, továbbá lábjegyzeteket és forrásmegjelöléseket adott hozzá.
Kiemelten fontos volt számára, hogy a bevezető szöveg tökéletes legyen és mindig ő írta oda a dátumot a végére. Nem egyszer előfordult, hogy a délután vagy este átadott anyagot a Rebbe már másnap reggel visszajuttatta, az összes változtatással és kiegészítéssel együtt. Idővel hozzászoktunk ehhez a tempóhoz, de visszagondolva ez emberfeletti teljesítmény volt. El sem tudom képzelni, hogy miként volt képes ezt a rendkívüli odafigyelést igénylő munkát ilyen gyorsan elvégezni.
Az intézet munkatársait teljes mértékben egyenrangú félként kezelte. Hiába volt számos könyv megjelentetése elsősorban az ő erőfeszítéseinek köszönhető, nem akarta, hogy erre bármilyen formában utalást tegyünk. Bár a képességei, tapasztalata és tudása messze meghaladta a miénket, azt akarta, hogy úgy érezzük: egy csapatban dolgozunk, egyenlő felekként.
1981-ben például sokat dolgoztunk azon, hogy az Álter Rebbe összes művének indexelését elkészítsük. A Rebbe is nagyon sok időt fordított erre a feladatra. Az elkészült könyv végén felsoroltuk a résztvevők neveit. A Rebbe ragaszkodott hozzá, hogy az ő neve is csak egy legyen a sorban, bármiféle tisztség említése nélkül, ahogy az ábécében következik, egyszerűen így: Menachem Mendel ben Chana. A szerénysége nem volt kisebb, mint a szent könyvek iránt érzett szeretete! Pedig szavakkal sem lehet kifejezni, hogy milyen odaadással és tisztelettel viseltetett a könyvek iránt. A Tórával foglalkozó köteteket úgy kezelte, mintha élő lelkek volnának. Azt mondta, hogy a szerző a saját, belső energiájával kelti életre a művét, és amikor valaki kézbe vesz és áttanulmányoz egy ilyen könyvet, akkor Istennel kerül kapcsolatba, aki áldással és erővel ruházza fel.
Eliyahu Matusof rabbi
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 12. szám – 2022. december 15.
