Velem és a Rebbével történt

A történetem Johannesburgban kezdődik, ahol egy időben megboldogult férjem, David Neppe volt a polgármester. Két gyermeket neveltünk, Cliffet és Cindyt. 1983 áprilisában, Cindy tizenharmadik születésnapja előtt egy héttel, egy anya-lánya bevásárlókörútra mentünk. Miután hazaértünk, Cindy lehuppant a tévé elé, majd nemsokára felkiáltott: „Anyu!”. Odaszaladtam, és rémisztő látvány fogadott: a lányom mozdulatlanul ült és nem rea­gált semmire. A férjem nem volt otthon, ezért Cliffet riasztottam. Az autóhoz cipeltük Cindyt, és a kórházba hajtottunk.

Azonnal megvizsgálták, majd az idegsebész berendelt az irodájába. Elmondta, hogy agyi biopsziát kell végezniük, amihez teljes altatásra lesz szükség, mert Cindy hirtelen mozdulatai miatt nem tudják másként elvégezni a vizsgálatot. Az eredetileg negyven percesre tervezett beavatkozás végül hat teljes órán át tartott. Ezt követte a szörnyű diagnózis: Cindynek operálhatatlan agydaganata van. Sugárkezelés és kemoterápia együttes alkalmazását javasolták, de nem láttak sok reményt a gyógyu­lásra.

Otthon, teljesen magamba roskadva felhívtam egy barátnőmet, Shirley Resnicket, és elmondtam, hogy mi történt. Ő azt javasolta, hogy kérjünk áldást a Lubavicsi Rebbétől Cindy teljes felépüléséért. Volt egy ismerőse, Moshe Doman rabbi New Yorkban, őt kérte meg, hogy keresse meg a Rebbét a kéréssel. A válasz hamar megérkezett. A Rebbe az áldását küldte, de volt két kérése: vizsgáltassuk meg a lakás mezuzáit és folyamatosan tájékoztassuk a fejleményekről. Doman rabbi vállalta, hogy megvizsgálja a mezuzákat. A bejárati ajtóval kezdte. A tok megrozsdásodott, ami megrongálta a tekercset, méghozzá azon a részen, ahol a következő áll: „És írd azokat házad ajtófélfáira és kapuira, hogy hosszúak legyenek napjaid és gyermekeid napjai”. A „gyermekeid” szó el volt mosódva… Természetesen azonnal lecseréltük a hibás mezuzát egy újra.

Eközben Cindy szteroidos kezelés kapott, amitől rendkívül felfúvódott. Rettenetesen aggódtunk érte. Néhai bátyám, aki Kanadában élt, arra biztatott minket, hogy szállíttassuk át Cindyt egy torontói gyerekkórházba, ahol jobb kezelést kaphat. Mivel a johannesburgi orvosok tulajdonképpen már lemondtak Cindyről, elfogadtuk a bátyám javaslatát. Miután megérkeztünk, a kanadai orvosok is biopsziát végeztek, majd közölték a döbbenetes eredményt: „Nincs semmilyen daganat”. Nem akartam elhinni, amit mondanak: „De hát Johannesburgban két idegsebész is megvizsgálta és mindketten azt mondták, hogy operálhatatlan agydaganata van a lányunknak”. Az orvosok közölték, hogy semmi jelét nem látják a daganatnak. „Talán volt valami gyulladása, de tumornak nincs nyoma. Nincs szükség semmilyen kezelésre” – jelentették ki. Hihetetlenül boldogok voltunk, de mivel annyira eltérő szakvéleményt kaptunk Johannesburgban és Torontóban, úgy döntöttünk, hogy egy harmadik helyre is elmegyünk. Ontarióba utaztunk, a kingstoni Queens Egyetemre, ahol egy neves szakértő dolgozott. Ő is elvégezte a vizsgálatokat és ugyanarra az eredményre jutott, mint torontói kollégái. „Nincs daganat. Fokozatosan csökkentsék a szteroidokat, és utazzanak nyugodtan haza” – mondta.

Ezt követően azonnal felhívtam a Rebbe titkárságát, ahogy korábban is, ha valami történt, a Rebbe kívánságának megfelelően. Most azonban kértem egy időpontot is, mert szerettem volna meglátogatni a lányommal együtt, mielőtt visszatérünk Dél-Afrikába. Személyes találkozóra nem volt lehetőség, de felajánlották, hogy egy csoport tagjaként találkozhatunk vele. Elrepültünk tehát New Yorkba és beálltunk a Rebbére váró tömegbe. Ahogy megjelent a Rebbe, ránk nézett a világítóan kék szemével, majd pénzt osztott ki, hogy adakozásra biztassa a megjelenteket. Végül megáldotta a csoportot és távozott. Cindy később elmondta, hogy a Rebbe a szemébe nézett és a pillantása mélyen a lelkébe hatolt. Ez volt élete egyik legemlékezetesebb élménye.

Amikor visszatértünk Johannesburgba, felkerestem az idegsebészt, aki Cindyt kezelte. Elmondtam neki, hogy mi történt és hogy semmi szükség az általa előírt kezelésekre. „Remélem, nem bánja meg a döntését” – ennyit reagált. Istennek hála, nem bántam meg. A későbbiekben Cindy rendszeresen jár orvosi ellenőrzésre. Dr. Charles Kaplan, a kezelőorvosa minden egyes vizsgálat után megjegyezte: „Ez egy csodagyerek”.

A johannesburgi orvosok egyértelműen félrediagnosztizálták Cindyt. Ha végrehajtják az előírt sugárkezelést és kemoterápiát, az agykárosodást és akár halált is okozhatott volna. Ahogy azonban megkaptuk a Rebbe áldását és lecseréltük a hibás mezuzát, minden jóra fordult.

Jeanette Neppe