Velem és a Rebbével történt

Az ausztráliai Melbourne-ben nőt­tem fel hagyományőrző, de nem kimondottan vallásos csa­ládban. A szüleim azonban tizenegy éves koromban beírattak egy lubavicsi iskolába, ahol igen nagy hatással volt rám az egyik tanárom, Shmuel Yelen rabbi, így egyre több parancsolatot kezdtem betartani. Tizenéves koromban sok feszültséget okozott otthon a szüleim azon aggodalma, hogy nem leszek képes eltartani magam, ha egyetem helyett jesivában folytatom a tanulmányaimat. A Tóra előírásainak megfelelően tisztelettudóan viselkedtem, de ragaszkodtam a saját utamhoz. Bejelentettem, hogy egyelőre várok a felsőfokú tanulmányaimmal, és inkább a melbourne-i Chábád jesivába iratkozom be. Ellenezték, de én a jesivát választottam. Később megnyertem az ausztráliai bibliaversenyt, és én képviselhettem Ausztráliát a jeruzsálemi döntőben. Akkor már nagyon büszkék voltak rám a szüleim.

Egy évet töltöttem a jesivában, majd beiratkoztam a Melbourne-i Egyetemre, de tovább­ra is aktívan részt vettem a Chábád munkájában. A nyári szünetben – ami az amerikai téli hónapokra esik – Brooklynba utaztam, hogy az ottani Chábád jesivában tanuljak, és találkozzam a Rebbével. A hászidok nem tettek rám túl nagy benyomást, a Rebbe azonban igen. Egyszerre sugárzott belőle uralkodói méltóság és rendkívüli szerénység. Éreztem, hogy egy hatalmas szellemi vezető jelenlétében vagyok. 1975 januárjában mehettem hozzá személyes audienciára. A találkozó előtt rendkívül izgatott voltam. Tudtam, hogy egy igazi cádik előtt állok majd, akivel az élet legfontosabb kérdéseiről fogok beszélni, s ez nemcsak rám, hanem az egész családomra, sőt a leszármazottaimra is nagy befolyással lesz. Éreztem, hogy életem hatalmas pillanata előtt állok.

A találkozó előtt hosszú levélben írtam magamról és az engem foglalkoztató problémákról. Az egyik ilyen dolog a szakáll megnövesztésének kérdése volt, amit a szüleim határozottam elleneztek. Úgy vélték, hogy ez nem elég kulturált, ráadásul megnehezítené az elhelyezkedésemet is. Tudtam, hogy a szüleim a legjobbat akarják nekem, de azt is, hogy a Tóra megtiltja a szakáll széleinek levágását. Hászid értelmezés szerint ez a borotválkozás teljes tilalmát jelenti. Nem tudtam, hogy mit tegyek.

A Rebbe meglepő választ adott erre a dilemmára. Azt ajánlotta, hogy Izraelben, ahol megszakítom az utamat hazafelé, imádkozzam négy szent helyen és kérjek segítséget a problémámmal kapcsolatban. Meg is nevezte a négy szent helyet: a jeruzsálemi Siratófal, a hebroni Máchpéla-barlang, ahol az ősatyák és – Ráchelen kívül – az ősanyák nyugszanak, Ráchel sírja Betlehemben és Simon bár Jocháj rabbi, a Zohár szerzőjének sírja Meronban. A Rebbe nem írta elő, hogy mit tegyek, csak azt javasolta, hogy miután imádkoztam a megjelölt helyeken, hozzak önállóan egy döntést.

„Miután imádkozott e helyeken, térjen vissza Ausztráliába és mondja meg a szüleinek, hogy döntésre jutott” – mondta. Ezzel arra is utalt, hogy bármi lesz is a döntésem, a szüleim elfogadják majd. A Rebbe figyelembe vette azt is, hogy a vallásos életvitelem miatt támadások érhetnek, ezért felhívta a figyelmemet a Sulchán Áruch törvénykódex legelején álló mondatra: „Ne érezz szégyent, ha az emberek kigúnyolnak”.

Ehhez a következőt fűzte: „Ne hagyja, hogy elkedvetlenítsék és ne szégyenkezzen amiatt, hogy hű marad a Tórához és a parancsolatokhoz. Legyen erős és ne aggódjon semmi miatt!”.

A Rebbe szavai nagyon sokat segítettek a későbbiekben. Az egyetemet már hosszú szakállal kezdtem el. Ahogy a Rebbe ígérte, a szüleim végül nem emeltek kifogást ez ellen. Gyakorlati vegyészetből diplomáztam és a Kosher Australia vállalatnál helyezkedtem el mint vezető vegyész. 36 évig dolgoztam ebben a pozícióban. A munkám során a kósersági igazolással ellátott élelmiszerek összetevőit elemeztem és a gyártási folyamatot ellenőriztem. Ehhez behatóan meg kellett ismerkednem az alapanyagokkal és az élelmiszeripari technológiával. Nem én adom a kósersági igazolást, de vegyészként én látom el a rabbit információval az összetevőkkel és a gyártással kapcsolatban. Ez egy igen fontos munka, mellyel büszkévé tettem a szüleimet és reményeim szerint a Rebbét is.

Kasriel Oliver