Egy évvel azután, hogy a családom Migdál Háemekbe költözött, versenybe szálltam a polgármesteri székért, a baloldali Munkapárt színeiben. Mindössze huszonöt éves voltam, de megnyertem a választást. 1959 és 1977 között, összesen tizennyolc éven keresztül töltöttem be ezt a pozíciót.
Abban az időben nagyon nehéz helyzetben volt a település. Migdál Háemeket 1953-ban alapították, elsősorban azért, hogy új bevándorlókat helyezzenek el benne. Összesen 32 különböző országból érkeztek emberek a városba. Munkalehetőség azonban nem volt elég, ezért az oktatás fejlesztése mellett elsősorban erre a területre koncentráltam.
Az oktatás ügyéhez hatalmas segítséget kaptam Jicchák Grossman rabbitól, aki 1964-ben érkezett a városba és akivel hamar összebarátkoztam. A rabbi alapította meg a Migdál Or oktatási központot, ahol ma már több ezer, nehéz családi körülmények között élő gyermek és fiatal tanul az egész országból.
1974-ben Grossman rabbi megkért, hogy csatlakozzam hozzá egy adománygyűjtő körútra az Egyesült Államokban. New Yorkba érve Grossman rabbi felvette a kapcsolatot Leibel Groner rabbival, a Lubavicsi Rebbe titkárával, és időpontot foglalt egy találkozóra.
A Rebbe elmondta, hogy már hallott a Migdál Háemekben folytatott munkámról és megkért, hogy fejtsem ki részletesen. Leírtam neki a városunkat és beszámoltam a lakosság színes összetételéről. Elmondtam, hogy milyen nehézségeink vannak a bevándorlók beilleszkedésével és milyen sikereket értünk el a munkahelyteremtés és az oktatás területén. A Rebbe megjegyzéseiből és kérdéseiből kiderült, hogy jól ismeri a problémáinkat, és pontosan értette, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznünk.
Beszéltünk a bevándorlóknak nyújtott vallási szolgáltatásokról is. A Rebbe megemlítette, hogy hallott arról is, hogy a kezdeményezésemre állandó épületet kaptak a korábban ideiglenes helyen működő zsinagógák. Ezt nagyra értékelte, és nemcsak a vallási élet fejlesztése miatt, hanem azért is, mert a zsinagógák segítették az újonnan érkezettek beilleszkedését a társadalomba. Elmagyarázta, hogy a zsinagógák különösen alkalmasak a bevándorlók fogadására, mert ott közösségre lelnek. „Amikor egy bevándorló elmegy a zsinagógába, akkor zsidóként máris otthon érzi magát. Ott barátokra tesz szert, meghívásokat kap és kapcsolatokat teremt a többi emberrel” – mondta. Hozzátette azt is, hogy a Migdál Háemekben működő zsinagógák kiemelkedő szerepet játszanak az oda érkező bevándorlók beilleszkedésében, és példával szolgálnak egész Izrael számára.
A beszélgetés során a Rebbe a feleségemet is megszólította: „Tudom, hogy ön egy iskola igazgatója. Hallottam a tevékenységéről és a díjakról is, melyeket elnyert” – mondta. Kifejtette, hogy nagyra becsüli a feleségem oktatási munkáját. A Rebbe azt tanácsolta a feleségemnek, hogy válasszák ketté a fiúk és a lányok oktatását. Az angol oktatási rendszert hozta fel példának, ahol már régóta külön oktatják a fiúkat és a lányokat, a kimagasló tanulmányi eredmények pedig önmagukért beszélnek.
Hihetetlen volt látni, hogy a Rebbe milyen mélységben ismeri a világban folyó eseményeket. Emlékszem, így fogalmazott: „Ha a fiúk és a lányok egy osztályteremben ülnek, és egy fiú meghúzza az előtte ülő lány copfját, hogy tudnának a tanulásra koncentrálni? Egyértelmű, hogy így nem lehet hatékonyan oktatni. A helyzet pedig csak bonyolultabbá válik az életkor előrehaladtával”.
A feleségem elmondta, hogy véleménye szerint nem valósítható meg a koedukált oktatás felszámolása az izraeli iskolákban, mert ahhoz az Oktatási Minisztérium engedélyére lenne szükség. Kifejezte kétségeit, hogy a szekuláris vagy akár a nemzeti-vallásos oldal támogatná ezt a javaslatot. A Rebbe azt tanácsolta, hogy először próbálkozzanak a világi iskolákkal. „A nemzeti-vallásos közösséget nem fogja tudni meggyőzni, mert ők ezt politikai támadásnak fognák fel” – mondta a Rebbe mosolyogva. Azt javasolta, hogy indítsanak kísérleti programot egy kontrollcsoport részvételével, és tudományos alapossággal vizsgálják a diákok teljesítményét, több éven keresztül. A felmérésből látszik majd, hogy a nemek szétválasztása javítja a tanulmányi eredményt.
Cvi Alderoti
Megjelent: Gut Sábesz 23. évfolyam 25. szám – 2021. március 4.
