Az üzbegisztáni Szamarkandban születtem 1939-ben. Több rokonunkkal és más lubavicsi családokkal együtt egy lakónegyedben éltünk. A közelünkben lakott Mose Niszelevics és Berel Saltzman rabbi is. Reb Berel volt az, aki barátságosságával és melegségével közel hozott a Chábád hászidizmushoz. Megismertetett a családtagjaival és számos fiatal hásziddal, akikkel szoros barátságot közöttem. Igen nagy szerencse, hogy akkoriban ilyen közösség működött Szamarkandban, ahol nálam több nemzedékkel idősebb hászidokkal voltam körülvéve.
A házunk a város újonnan épült részében állt, közel a vasútállomáshoz. Apám, Refáel sikeres üzletember volt és fontos pozíciót töltött be a közösségben. A háború alatt több száz zsidó menekültet, köztük Oroszországból, a német csapatok elől menekülő lubavicsi hászidokat fogadott be, majd segítette őket szálláshoz és munkához a városban.
A szovjet rendszerben a zsidó vallást csak titokban lehetett gyakorolni. Ezzel együtt apám még a legnehezebb időkben is gondoskodott egy magántanárról, aki Tórát tanított nekem és a bátyáimnak. A szamarkandi hitközség élén Reb Mose Niszelevics állt. Ő volt az, aki 1954-ben több fiatal társával együtt megalapította a Chámá szervezetet, mely földalatti oktatási hálózatot hozott létre, hogy a zsidó gyerekek a szovjet elnyomás ellenére is Tórát tanulhassanak. A Chámá nem csupán a spiritualitásról gondoskodott. Telente szenet osztottak a szegényeknek, ünnepek előtt pedig élelmiszert. Nagyon felnéztem erre a szervezetre, így csakhamar a sorai közé léptem. Nem volt titok, hogy nagy veszélynek tettük ki magunkat, s emiatt Reb Mose rendkívül alaposan leellenőrizte, hogy kit vesz fel a szervezetbe.
Én gyerekek oktatásával foglalkoztam több családnál. A városban és a környező falvakban közel száz tanárunk volt, akik 1500 gyerek zsidó oktatásáról gondoskodtak. Minden tanár csak azokkal a családokkal állt kapcsolatban, ahol tanított. Az volt a szabály, hogy csak arról tudtunk, amiről feltétlenül tudnunk kell. Így, ha valakit vallatásnak vetettek alá a hatóságok, csak minimális információt tudott kiadni.
A Rebbe szoros figyelemmel kísérte a tevékenységünket, és mindig érdeklődött utánunk, de csak kódnéven: Máme Nechámá hogyléte felől kérdezősködött. Különböző csatornákon kommunikált velünk és küldte el az áldásait.
Amikor 1971-ben végre el tudtuk hagyni a Szovjetuniót, és Izraelben telepedtünk le, a Rebbe arra kért minket, hogy ne hagyjuk abba az oktatási tevékenységet, és foglalkozzunk a többi, Izraelbe vándorolt orosz zsidóval, illetve segítsük azokat, akik még a Szovjetunióban éltek. […]
Oroszországban állandóan arról ábrándoztunk, hogy egyszer majd személyesen találkozhatunk a Rebbével. Így amikor 1972 peszáchja előtt megérkeztünk New Yorkba és megpillantottuk a Rebbét, ahogy ránk mosolyog, a boldogságunk leírhatatlan volt. A Rebbe nagy figyelmet fordított ránk, a Szovjetunióból szabadult zsidókra. Annyi év földalatti munka után rendkívüli érzés volt a Rebbe közelében lenni.
Elsősorban azonban azért utaztunk el hozzá, mert hat év házasság után még mindig gyermektelenek voltunk. Korábban végiglátogattuk Taskent, Moszkva és Leningrád legnevesebb szakembereit, de egyikük sem tudott segíteni. Volt olyan orvos is, aki azt mondta, hogy nincs esélyünk a közös gyermekre.
A Rebbe azonban gyermekáldással áldott meg minket, továbbá megkérte a titkárát, Hodakov rabbit, hogy adja meg egy orvos telefonszámát. […]
Hamarosan valóra váltak a szavai, és a feleségem teherbe esett […] és megszületett a lányunk, Breindi, aki ma már szintén családanya, Istennek hála. Ezt követően további négy fiunk és még egy lányunk született.
Nem sokkal később felkeresett a Szovjetunióban élő zsidóságot és ezen belül a Chámá tevékenységét segítő Ezras Achim nevű szervezet képviselője és felajánlott egy adománygyűjtést koordináló munkát.
A Rebbe tanácsára és áldásával elfogadtam az állásajánlatot. Az Ezras Achim támogatásával hamarosan létrehoztuk a Chámá New York-i irodáját két jóbarátom, Hilel Salztman és Binjomin Malachovski rabbi közreműködésével.
Bár mindannyian bevándorlók voltunk, angol nyelvtudás nélkül, kemény munkával és az Örökkévaló segítségével nemzetközi szervezetté fejlesztettük a Chámát, mely sok segítséget nyújtott a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban élő zsidóknak. Ezt is a Rebbe által véghez vitt csodák közé sorolom.
Moshiach Chudaitov
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 49. szám – 2024. augusztus 15.
