Emlékszem, amikor tizenöt évesen részt vettem a Rebbe által vezetett hászid összejövetelen New Yorkban. 1965-ben, egy téli estén történt. A központi lubavicsi zsinagógában voltam, a terem végében csimpaszkodtam egy lánckerítésbe, hogy mindent lássak és halljak. A Rebbe a Talmud Mákot traktátusának befejező szakaszáról tartott magyarázatot. Arról a történetről beszélt, melyben rabbi Akiva a lerombolt jeruzsálemi Szentély romjai látva nevet.
A Rebbe rávilágított arra, hogy Rabbi Akiva egészen más háttérrel rendelkezett, mint tudós kollégái. Amíg azok a zsidó nép elitjéhez tartoztak, ő csak későn csatlakozott a tóratudósok táborához. Báál tesuvá, azaz megtérő volt, aki nagy erőfeszítések árán sajátította el a Tórát. „Rabbi Akiva azt mondta: Én vagyok a bizonyíték arra, hogy egy romhalmaz miként válhat a végső megváltás alapjává. Ahol ma tartok, az mindannak a sok nehézségnek az eredménye, amit el kellett szenvednem” – fejtegette a Rebbe. Szavait érzelmek töltötték el és olyan módon beszélt a Tóráról, ahogy azt még senkitől sem hallottam korábban. A Rebbe számára fontos volt elemezni azt is, hogy a bölcsek milyen életúton mentek keresztül, milyen személyiségük volt, hogyan adták át tanításukat. A Talmud e különleges értelmezési módja adott lehetőséget a Rebbének, hogy olyan kérdéseket tegyen fel, és olyan válaszokat adjon, mint senki más.
Számomra ez óriási jelentőséggel bírt. A Tóra életre keltése és releváns üzeneteinek átadása vált a legfőbb törekvésemmé, akkor is, amikor tanítottam, és akkor is, amikor könyveket írtam. Az általam szerkesztett Albany Haggadah például a történetben szereplő öt bnéj bráki bölcsi alakján keresztül magyarázza a kivonulást, de nyári táborok szervezése során is ezt a megközelítést követtem. Amikor felvettek a montreali Gan Israel gyerektáborba, hogy a tóratanulást felügyeljem, igyekeztem élvezetessé tenni a tanulással töltött időt a táborozók számára. Minden nap kiadtam egy egyoldalas „újságot”, mely a naphoz tartozó tórai szakaszban szereplő személyiségekről szólt. Úgy fogalmaztam, mintha újságcikkeket írtam volna és olyan formát adtam a lapnak, mint amilyen a New York Times volt. Az inspirációt a Rebbe adta, aki mindig azt tanította, hogy a Tóra lényege nem abban rejlik, hogy régi történeteket mesél el, hanem az azokban megbúvó, mindennapjainkra vonatkozó üzenetekben, melyeket itt és most kell alkalmaznunk. Komolyan vettem ezt a tanítását és igyekeztem mindig relevánsnak mutatni a Tórát.
A fent említett kiadvány a Napi Chitász nevet kapta, utalva az előző Rebbe által bevezetett napi tanulási rendre, melyben Tóra, zsoltárok és a Tánja fejezetei szerepelnek. Egy barátom, Shmuel Greisman segített a szerkesztésben. Humoros stílusban írtuk, hogy a gyerekek szívesen olvassák. A kiadványt egy régi stencilező géppel sokszorosítottuk. A nyár végére hatvan szám gyűlt össze, melyeket egybefűztünk és elküldtük a Rebbének.
A következő tanévben hetilap formájában írtuk tovább a lapot és iskolákban terjesztettük. Erről is írtunk a Rebbének, aki válaszában megdicsérte a kiadványt, de azt tanácsolta, hogy válasszunk olyan címet, mely könnyen értelmezhető mindenki számára. Felvetettük, hogy legyen Torah Times, és ez elnyerte a Rebbe tetszését. Sőt, még adott hatszáz dollárt is, hogy legyen miből fedezni a nyomtatást fél éven keresztül!
Nem lubavicsi körökben is terjesztettük a lapot, ám több rabbi a rosszallását fejezte ki a humoros stílus miatt. Úgy érezték, hogy ez nem méltó a tórai témákhoz. Egy Flatbushban élő rabbi egyszer a Toldot hetiszakaszhoz írt számmal jött panaszkodni, mert abban kigúnyoltuk Ávimelech királyt, aki elrabolta Sárát és ezért székrekedése lett. Azt mondta, hogy ez nagyon illetlen dolog.
A kritika miatt ezt a számot nem is mertem megmutatni a Rebbének, ezért egy ideig nem küldtem el neki hetente a lapot, hanem többet egybekötve, egyszerre adtam át. Arra gondoltam, hogy így nem lesz feltűnő, hogy az inkriminált hatodik lapszám nincs a csomagban. A tervem azonban nem vált be, mert a következő üzenet érkezett a Rebbétől: „A hatodik szám hiányzik”.
Ebből világossá vált, hogy a Rebbe nagyon is komolyan veszi gyermeteg próbálkozásunkat. Kiderült, hogy nemcsak ő, hanem a felesége, Chaya Mushka rebecen is minden héten elolvasta a lapot. Ez hatalmas ösztönzést nyújtott a számomra.
Yisroel Rubin
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 24. szám – 2024. február 22.
