Velem és a Rebbével történt

Bár radomszki hászid családból származom, olyan nem hászid jeisvákban tanultam, mint a New York-i Torah Vo­daas és a clevelandi Telz. A rabbioklevelemet Moshe Feinstein rabbitól, Amerika egyik legnagyobb döntvényhozójától kaptam. Ezzel együtt a hászid közösségek vonzottak és gyakran látogattam el különböző rebbék udvarába. 1968 telén, amikor Montrealban éltünk, egy szombat reggel született meg a második gyermekünk, Yossi. A feleségem, Frieda már pénteken érezte, hogy közel a szülés, ezért bementünk a kórházba, hogy ne szombaton kelljen utaznunk. Yossi könnyen és gyorsan a világra jött, mindannyian nagyon boldogak voltunk.

Hazamentem, hogy kialudjam magam, majd a reggeli ima után visszatértem a közelben fekvő kórházba. Ahogy megérkeztem, már láttam, hogy valami nincs rendben. A gyerekünket inkubátorba tették, melyből különféle csövek lóg­tak ki. Láttam, hogy nehe­zen lélegzik. Az összevissza szaladgáló orvosok és nővérek látványa ijesztő volt. Mivel Yossi állapota nem javult a nap folyamán és nem tudták meg­állapítani, hogy pontosan mi a probléma, úgy döntöttek, hogy átszállítják egy má­sik kórházba. Ott azonnal az intenzív osztályra vitték, majd hosszú vizsgálatok sora következett. A feleségem az előző kórházban maradt, ezért én beszéltem az orvossal, aki a következőt mondta: „Abramczyk úr, legyünk realisták. Lehet, hogy a gyerek nem éli túl az éjszakát”. Teljesen eluralkodott rajtam a rettegés. „Tehetek valamit?” – kérdeztem. „Menjen haza. Itt nem tehet semmit. Telefonon tájékoztatom a fejleményekről. Ha változás áll be, azonnal szólok” – felelte az orvos. Hazamentem tehát. Éjfélig csak sírtam és imádkoztam. Azután elkezdtem azon gondolkodni, hogy kitől remélhetek segítséget. Vajon melyik cádik van még ébren, akitől áldást kérhetnék a fiam gyógyulásához?

Először természetesen Feinstein rabbit hívtam, majd az összes rebbét, akit ismertem. Hívtam a Brooklynban élő bobovi rebbét, a New Square-ben élő szkveri rebbét és az Izraelben élő guri rebbét is. Mindannyian nagyon kedvesek voltak és megáldották a fiamat, hogy Isten segítségével felgyógyuljon. Mindannyian azt mondták, hogy helyezzem minden reményemet Istenbe. Ezt követően a lubavicsi Rebbét hívtam. Tudtam, hogy aznap éjjel összejövetelt tartanak az előző rebbe halálozási évfordulójának tiszteletére, de azért megpróbáltam. A telefon nagyon hosszú ideig csak csengett és csengett, és már éppen feladtam volna, amikor Leibel Groner rabbi, a Rebbe titkára egyszer csak beleszólt: „Nagy szerencséje van. Csak azért hallottam meg a csöngést, mert a Rebbe beküldött az irodájába, hogy hozzak ki neki egy könyvet. Ilyesmi csak nagyon ritkán történik meg” – mondta. „Nagyon kérem, hallgasson meg. És vigye el a Rebbéhez a kérésemet” – könyörögtem neki. A vonalban maradtam, sírva és zsoltárokat mondva, majd tíz perc elteltével ismét megszólalt Groner rabbi: „Isten megsegíti. Legyen erős és ne adja fel. Isten minden bizonnyal megsegíti” – adta át a Rebbe üzenetét. Ez nem volt még minden. Néhány nap elteltével meleg hangú levelet kaptam a Rebbétől, melyben azt ajánlotta, hogy ellenőriztessem le a tfilinemet és a mezuzákat. Megtettem, de mindent rendben találtak.

Eközben Yossi állapota elkezdett javulni. Bár nem gondolták, hogy túléli a szombat éjszakát, vasárnap még életben volt. Szerdára már sokkal jobban lett. A feleségemmel elmentünk a kezelőorvoshoz, hogy tájékozódjunk a fejleményekről. Egy hatalmas dosszié volt előtte. Elkezdte felolvasni az orvosi jelentéseket és vizsgálati eredményeket. Minden szakértő más véleményen volt. Egyikük szerint a magzatvízből ivott a szülés során, a másik szerint lyuk volt a tüdején és így tovább, csak sorolta a feltételezéseket, melyekből végül egyik sem bizonyult helyesnek. Amikor végzett a felolvasással, ránk nézett és így szólt: „Arra kérem önöket, hogy tegyenek meg egy nagy szívességet önmaguknak és a gyereknek. Vigyék haza és felejtsék el, ami történt. Yossi száz százalékban egészséges”. A következőt válaszoltam neki: „Nem hiszem, hogy megérti, de én tudom, hogy miért egészséges ez a gyerek. Isten kegyelméből”.

Yankel Abramczyk