1982-ben, niszán hó 11-én töltötte be a Rebbe a nyolcvanadik évét. A hászidok természetesen mind szerettek volna személyesen New Yorkba jönni és jelen lenni a Rebbe által tartott ünnepi összejövetelen. Persze ez nem mindenki számára volt lehetséges. A Rebbe ezért néhány héttel a születésnapja előtt kihirdette, hogy csak az ünnepség miatt senki sem utazhat New Yorkba.
Szerencsére a családomnak és az ismerőseinknek jó oka volt az utazásra: a bár micvám éppen a Rebbe születésnapja utáni napra esett, és a szüleim úgy döntöttek, hogy azt nem Párizsban, hanem New Yorkban fogjuk megünnepelni. Így hát a rokonok és a francia lubavicsi hászidok nem a Rebbe születésnapja miatt utaztak New Yorkba, hanem az én bár micvámra. Hatalmas élményben volt részünk.
Amikor nem sokkal peszách előtt visszatértünk Franciaországba, mindannyian rendkívül emelkedett hangulatban voltunk. Indulás előtt még ellátogattunk Chaya Mushka rebecenhez, a Rebbe feleségéhez. Anyám közeli barátságot ápolt vele, és amikor New Yorkban járt, mindig felkereste. Abban az évben apámat és engem is elvitt magával, hogy megáldjon a bár micvám alkalmával. A születésnapi utazásra vonatkozó tiltás azonnal szóba került. „De hát jó barátokra nem vonatkozik ez a szabály” – mondta. Ebből megértettük, hogy a mi utazásunkat is helyeselte.
Egy jó barát azonban nem csak az ünnepségeken vesz részt, hanem kimutatja a szolidaritását bajok idején is, ahogy arra lehetőségünk nyílt 1986-ban, ami nagyon nehéz év volt a lubavicsi közösség számára. A problémák a Rebbe könyvtárával kezdődtek, mely az apósa, az előző rebbe tulajdonában állt. A könyvtárat a Rebbe örökölte, ám 1985-ben feltűnt, hogy egyre több könyvnek vész nyoma. Mint kiderült, a Rebbe unokaöccse volt a tettes, aki később bíróságon támadta meg a Rebbe tulajdonjogát a gyűjteményre, és ezzel tulajdonképpen a Rebbe legitimációját vonta kétségbe. Az ügy rendkívül megviselte a Rebbét. Ez abból is látszott, hogy sokkal gyakrabban látogatott el az apósa sírjához. A Rebbe számára az ohel, a sírhely rendkívül nagy jelentőséggel és szentséggel bírt, mert az előző rebbe nemcsak az apósa, hanem a saját rebbéje is volt. E látogatások ezért kiemelt események voltak a számára. Először alámerült a mikvében, majd autóval a Queens városrészben található temetőbe vitette magát. Ott hosszú órákat töltött el, miközben sohasem ült le. Gyakran csak az esti órákban tért vissza Brooklynba. Azokon a napokon, amikor a sírhoz ment, egész nap böjtölt és csak az esti ima után evett valamit. Ebben az időszakban napról napra ezt tette.
A hászidok aggódtak az egészségéért és segíteni akarták a spirituális erőfeszítéseiben. Igyekeztek mindent megtenni, hogy könnyebben vészelje át ezeket a napokat és minél vidámabb legyen.
Apám, Shmuel Azimov rabbi Párizsból New Yorkba utazott, és jelen volt a számára is nagy keserűséget okozó per kezdetén. „Nemcsak a hászidokat idézték a bíró elé, hanem magát a Rebbét is” – dühöngött. Úgy érezte, hogy tennie kell valamit, amivel enyhítheti a Rebbe fájdalmát. Egy szombat este meghívta Párizs összes lubavicsi hászidját egy nagy összejövetelre, ahol minden egyes embert arra kért, hogy vállaljon el valamit a Rebbe által meghirdetett micva-kampányokkal kapcsolatban. Az összejövetel végén apám részletes összegzést készített, felsorolva mindenkit név szerint, aki magára vállalt valamit, majd faxon elküldte a Rebbének.
Másnap a Rebbe ismét a temetőbe készülődött. Elment a mikvébe, majd a Chábád központjába sietett, hogy onnan Queensbe induljon. Akkor lépett hozzá a titkára, Binyamin Klein rabbi és átadta neki apám jelentését. A Rebbe végigolvasta, majd így szólt Klein rabbihoz: „Ma nincs szükség arra, hogy elmenjek a sírhoz”. Aznap végig Crown Heightsban maradt és mindenki legnagyobb meglepetésére a szokott időben tartották a délutáni imát. A hászidok számára mindez nagy tanulsággal járt: ha valaki jó tetteket hajt végre vagy jó ügy érdekében vállal magára valamit Párizsban, annak a hatása megmutatkozik New Yorkban. A későbbiekben apám gyakran illusztrálta ezzel a történettel azt az alapelvet, hogy minden egyes ember képes segíteni a Rebbe munkáját és közelebb hozni a messiás eljövetelét.
Mendel Azimov
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 28. szám – 2024. március 21.
