Amikor megházasodtam, már felavatott rabbi voltam. A Boro Parkban működő Chasam Sofer jesivában tanultam, majd Monsey-ban, a Beis Medrash Elyonban. Ezt követően azonban váratlan fordulatot vett a karrierem, mert John Lindsay kongresszusi képviselőnek kezdtem dolgozni mint közösségi kapcsolatokért felelős asszisztens. 1965-ben Lindsay úgy döntött, hogy indul a New York-i polgármesteri székért. Arra kért, hogy szervezzek találkozókat a város zsidó közösségeinek vezetőivel. Először a Lubavicsi Rebbével találkozott, akiről annyit közölt a beszélgetésük végeztével: „Ez az ember egy zseni”. Elképedt a Rebbe széles körű tudásán és a bölcs tanácsain.
„Vajon fogad majd azután is, hogy megválasztottak?” – tette fel a kérdést Lindsay. „Minden bizonnyal. A Rebbe ajtaja mindig nyitva áll. Ráadásul szívesen találkozik olyan vezetőkkel, mint ön, és remek tanácsokkal szolgálhat a város vezetésével kapcsolatban” – feleltem. Ez így is történt, Lindsay ezt követően többször jár a Rebbénél és ő gondoskodott a Rebbe védelméről is.
Amikor 1991-ben pogrom tört ki Crown Heightsban, már más polgármester vezette a várost, aki kevésbé volt nyitott. A rendőrséggel azonban még jó kapcsolatot ápoltam és sikerült elintéznem, hogy jelöletlen rendőrautók kísérjék a Rebbét, amikor Brooklynból Queensbe utazott, hogy felkeresse apósa, az előző rebbe sírját. Az első alkalommal, amikor rendőrautók kísérték a Rebbét, én is megjelentem a helyszínen, hogy mindent ellenőrizzek. A Rebbe észrevett és magához intett. Keresgélt a zsebeiben, majd amikor talált egy pénzérmét, átnyújtotta egy áldás kíséretében. Ez az egyik legnagyszerűbb ajándék, amit valaha kaptam.
A polgármester mellett töltött éveim alatt gyakran találkoztam a Rebbével. Elterjedt, hogy érdemes találkozót kérni tőle, mert egyre több politikus jelentkezett időpontért. Köztük volt Jacob Javits kongresszusi képviselő, majd szenátor, a Republikánus Párt liberális szárnyának egyik vezető alakja, illetve a külügyi bizottság feje, továbbá Louis Lefkowitz, New York főügyésze.
Amikor Lefkowitz újra akarta választatni magát, eljött a Rebbéhez, aki a következő kérdéssel fordult hozzá: „Úgy tudom, hogy nagy gondot jelent a bűnözés a metrójáratokon. A nap melyik szakaszában követik el a legtöbb bűncselekményt?” „Este nyolc és éjjel egy között” – felelte, mire a Rebbe a következőt mondta: „Ebben az esetben van egy javaslatom: hívja vissza a nyugdíjazott rendőröket és lássák el ők az éjjeli őrjáratokat. Több ezer olyan visszavonult rendőrről van szó, aki még csak a negyvenes éveiben jár, hiszen húsz év szolgálat után nyugdíjba vonulhatnak. Az egészségbiztosításuk még érvényes, megvan az egyenruhájuk és a fegyverük, már megkapták a megfelelő kiképzést, tehát nem járna nagy költségekkel a dolog. Csupán a munkaidejüket kellene kifizetni, ameddig a szerelvényeken járőröznek. Nemrég említette, hogy egyetlen új rendőr munkába állítása negyvenezer dollárba került. A nyugdíjasok visszahívása azonban szinte ingyen lenne”.
Lefkowitznak nagyon tetszett az ötlet. „Ez az egyik legjobb tanács, amit valaha kaptam. Azonban a rendőrszakszervezet nem fogja támogatni. Ha megpróbálkoznék valami mással az új rendőrök felvétele helyett, azonnal sztrájkot hirdetnének”. A Rebbe erre elmosolyodott és így folytatta: „Ha valóban meg akarja tenni, sikerrel jár majd”. Felteszem, arra gondolt a Rebbe, hogy ha Lefkowitznak fontosabb a bűnözés csökkentése, mint a szakszervezeti támogatás, akkor képes lesz megvalósítani a tervet. Miután kiléptünk a Rebbe szobájából, Lefkowitz a következőt mondta: „Bárcsak megvalósíthatnám az ötletét, de nem kerülhetek szembe a szakszervezettel”.
Az egyik utolsó politikus, akit elvittem a Rebbéhez, Mario Cuomo, New York kormányzója volt, a későbbi kormányzó apja. A találkozó előtt alaposan kikérdezett a Rebbével kapcsolatban, így viszonylag felkészülten lépett be az ajtón. Több olyan témát is felvetett, ami érdekelte a Rebbét. Ilyen volt például a szovjet zsidóság ügye. Emlékszem, a találkozó után a Rebbe megajándékozott egy dollárral és azt mondta: „Gluck, sok sikert kívánok társadalmi aktivista munkájához. Csengjen jól a neve az egész városban!”. Ez az áldás hatalmas inspirációt jelentett a számomra.
Edgar Gluck
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 2. szám – 2023. szeptember 21.
