Miután [1988-ban] kineveztek az izraeli belbiztonsági szolgálat, a Sábák, más néven Sin Bet fejének, az Egyesült Államokba küldtek a két ország titkosszolgálati együttműködését fejleszteni. Akkoriban a három titkosszolgálat, a Sábák, a Moszád és az Ámán vezetőinek nevét titokban tartották. Ezért is lepődtem meg nagyon, amikor egy fiatal lubavicsi hászidokból álló küldöttség keresett meg és közölték, hogy a Rebbe látni kíván. Mivel a Rebbét a zsidó világ egyik legfontosabb vezetőjének tartottam, azt feleltem nekik, hogy nagy megtiszteltetés lenne a számomra egy találkozó, és amint időm engedi, örömmel állok a rendelkezésére.
A találkozóra végül egy évvel később került sor. A találkozó hangulata igen kellemes, nyugodt és barátságos volt. A Rebbe megkérdezte, hogy baloldaliként miként tudok együtt dolgozni a jobboldali Samir-kormánnyal. Igen finoman tette fel az alapvető kérdést: vajon a politika befolyásolja-e a titkosszolgálat működését? Megnyugtattam, hogy a Sábák teljes mértékben független a politikától, és az ott dolgozó, különböző meggyőződésű emberek a legnagyobb egyetértésben és profizmussal működnek együtt, kizárólag a küldetésükre fókuszálva.
A Rebbe emellett érdeklődött a Szovjetunióból várható milliós bevándorlóhullámmal kapcsolatban is. Azt kérdezte, hogy ki tudjuk-e szűrni a bevándorlóként érkező kémeket. Rákérdezett a külföldi titkosszolgálatokkal való együttműködésünkre és azt tudakolta, hogy vajon mennyire érti a világ Izrael különleges biztonsági helyzetét és igényeit. A beszélgetés során egyre inkább elámultam azon, hogy egy ilyen nagy tóratudós és hászid vezető miként lehet ennyire jól értesült a titkosszolgálatok működésével kapcsolatban. Végig az volt az érzésem, hogy pontosan érti Izrael és a világ működését. Amikor azt mondta, hogy teljes nyíltsággal beszélhetek vele, tudtam, hogy semmi sem fog kiszivárogni az elhangzottakból. Így tehát részletes beszámolót adtam a terrorizmus elleni küzdelmünkről mind belföldön, mind külföldön. Megosztottam az aggodalmaimat a Júdeában és a Somronban [Szamária] élő arabokkal kapcsolatban is. Akkoriban éltük át az első intifáda időszakát, melyben állandósultak a kődobálások, Molotov-koktélos merényletek, késelések és lövöldözések. Sokat beszéltünk erről a témáról is.
A Rebbe egészen briliáns geopolitikai elemzést adott Izrael helyzetéről és a nemzetközi terrorizmus megerősödéséről. Visszatekintve elmondhatom, hogy pontosan az következett be, amit megjósolt. Megemlítette például a nyugat és a kelet közötti feszült viszonyt, melyről úgy vélte, hogy az Egyesült Államok és Oroszország közeledésével hamarosan enyhülni fog. Nem sokkal később leomlott a berlini fal, majd összeomlott a Szovjetunió és egy új világrend alakult ki, pontosan úgy, ahogy felvázolta. Szintén bekövetkezett az iszlám terrorizmus megerősödése is, amit csak a szeptember tizenegyedikei szörnyű merényletnél értett meg a világ, ő azonban már sokkal korábban figyelmeztetett erre. Hosszútávú és mély elemzést adott a világban történő folyamatokról, ezért sok meglátását még csak mostanában látjuk megvalósulni.
A beszélgetésünkből egyértelműen kitűnt a szilárd hite abban, hogy Isten ígéretének megfelelően a zsidó nép örökre fennmarad. Többször említette a zsidók szenvedéseit, a holokausztot és kiemelte azok szerepét, akik a zsidók biztonságának szentelik magukat.
A Rebbe elemzése ámulatba ejtően mély volt és sok mindenre ráébresztett. Munkám során később gyakran eszembe jutottak a meglátásai. Nem kérdés, hogy sokszor hasznát vettem a munkám során a tőle hallottaknak.
Az is igen nagy hatást gyakorolt rám, hogy a beszélgetésünk alatt egyszer sem próbált utasításokat adni. Figyelmesen meghallgatott, majd igen tiszteletteljesen és szerényen közölte az észrevételeit. A találkozó végén megkérdezte, hogy a segítségemre lehet-e valamiben. Azt feleltem, hogy az áldását is szeretném megkapni. A Rebbe erre megáldott engem, a családomat és a Sábák minden dolgozóját. Amikor hazatértem, átadtam a kollégáimnak az áldását, mely sokakat nagyon meghatott.
Mindig úgy fogok emlékezni a Rebbével való találkozómra, mint egy rendkívüli spirituális élményre. Úgy gondolom, hogy ő volt a zsidó nép valaha élt egyik legnagyobb rabbija. A találkozóból rengeteg inspirációt merítettem és az emléke végigkíséri az egész életemet.
Jáákov Peri
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 35. szám – 2022. május 5.
