Amikor elvégeztem a középiskolát, különleges ajándékot kaptam a szüleimtől: egy Párizsból New Yorkba szóló repülőjegyet, hogy meglátogathassam a Rebbét. A szüleim vallásos zsidók voltak, de nem hászidok. Én azonban már hosszú évek óta közeli kapcsolatban álltam a Chábáddal, ezért tudták, hogy az ajándékkal nagy örömet szereznek nekem.
A találkozóra 1968 júliusában került sor. A Rebbe rengeteg kérdést tett fel és rengeteg kérdésre adott választ. Nemcsak a magam nevében kérdeztem, hanem az osztálytársaim kérdéseit is feltettem a nevükben. Ők elsősorban a hit témakörében érdeklődtek, például megerősítést akartak azzal kapcsolatban, hogy a Tórát valóban Isten adta-e a zsidó népnek a Szináj-hegyen. „Megmondhatod a barátaidnak, hogy amint történelmi tényként fogadjuk el Kolumbusz Amerikába érkezését, ugyanúgy kell elfogadnunk Isten megnyilatkozását a Szinájon” – mondta a Rebbe. Amikor hazatértem, elmondtam a Rebbe üzenetét a barátaimnak, akik örömmel fogadták a szavait.
A találkozó igen nagy hatást tett rám és ennek következtében döntöttem úgy, hogy abban az izraeli Chábád jesivában folytatom a tanulmányaimat, melyet Schneur Zalman Gafne rabbi vezetett. Egy idő után a szüleim elkezdtek aggódni, hogy még mindig nem kezdtem el az egyetemi tanulmányaimat, és ezzel veszélybe sodrom a későbbi megélhetésemet. Mivel tudták, hogy az egyik barátomnak maga a Rebbe ajánlotta, hogy menjen egyetemre, úgy döntöttek, hogy elutaznak New Yorkba, és személyesen kérik ki a tanácsát. Elmondták neki, hogy örülnek a jesivában folytatott tanulmányaimnak, de ami sok, az sok: most már ideje lenne visszatérnem Párizsba és beiratkozni egy egyetemre. A Rebbe így felelt: „Én tudom, hogy mit jelent egyetemen tanulni, hiszen én is ezt tettem. Ezért azt tudom csak mondani önöknek, hogy nagyobb örömük származna abból, ha továbbra is hagynák a fiukat a jesivában tanulni”. Ezután a Rebbe még felsorolt különböző nehézségeket, melyekkel az egyetemen találnám szembe magam, és külön felhívta a szüleim figyelmét az 1968 májusában lezajlott diáklázadás során történtekre. A szüleim elfogadták a Rebbe érvelését, és megengedték, hogy továbbra is a jesivában maradjak.
Miután végeztem a tanulmányaimmal, ismét elutaztam a Rebbéhez. Újra felvetődött az egyetem kérdése és a Rebbe megint ellene foglalt állást. Azt ajánlotta, hogy a napom egy részét fordítsam olyan munkára, amit kedvelek, a másik részében pedig juttassam el a Tórát azokhoz a zsidókhoz, akik még nem ismerik. Így tettem, s egy idő múlva én lettem a Chábád brüsszeli képviselője. Mielőtt átköltöztem volna Belgiumba, a Rebbe tanácsokkal látott el: „Azriel Chaikin rabbi már Brüsszelben él egy ideje, és sok mindenkit ismer. A segítségedre lesz, érdemes hallgatni a szavára”. Valóban így történt, szorosan együttműködtem Chaikin rabbival a Brüsszelben töltött évek alatt. Nagy segítséget kaptam néhai feleségemtől, Eta Feigától is, aki nagyszerű szónok volt és rengeteg diákra gyakorolt hatást a Brüsszeli Egyetemmel szemben megnyitott Chábád-központban. A Belgiumban végzett munkám során gyakran kaptam tanácsot a Rebbétől mind a közösség, mind a személyes, spirituális fejlődésem ügyében. Az egyik javaslata az volt, hogy minden csütörtökön szakítsak időt a számvetésre és az önvizsgálatra.
Egy alkalommal, amikor a nagyünnepek végén hazatérni készültem New Yorkból, búcsút akartam mondani a Rebbének, ezért a zsinagógánál vártam, hogy ott legyek, amikor a délutáni ima végeztével kilép onnan. Mások is ott álltak és a Rebbe mindenkit megáldott, hogy biztonságosan érkezzen haza. Nekem azonban nem mondott semmit. Ennek az okát a titkárától, Leibel Groner rabbitól tudtam meg. „Yaakov, a Rebbe megkért, hogy mondjam el: azért nem áldott meg az imént, mert reggel már szerencsés utat kívánt Párizsba. Jehuda Hehászid rabbi tanította, hogy nem jó kétszer búcsút venni valakitől”. A Rebbe azért üzent Groner rabbin keresztül, mert nem akart megbántani. Tudatni akarta, hogy alapos oka volt annak, hogy nem áldott meg a többi utazóval együtt. Bár ezernyi üggyel foglalkozott egyszerre, mégis tekintettel volt az érzéseimre. Így törődött velem.
Yaakov Spitezki rabbi
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 40. szám – 2023. június 29.
