Újságírói karrieremet a Hácofe című vallásos lapnál kezdtem Tel-Avivban. Néhány év elteltével engem neveztek ki az újság főszerkesztőjének. Az előléptetésem előtt két évvel, 1958-ban, New Yorkba utaztam. Amikor apám meghallotta, hogy hova készülök, rávett, hogy feltétlenül kérjek találkozót a Lubavicsi Rebbétől. Bár apán nem volt lubavicsi haszid, rendszeresen levelezett a Rebbével a titkárján, Hodakov rabbin keresztül.
Hallgattam apámra, és elmentem a Rebbéhez. A találkozóra purim után néhány nappal, éjjel 11-kor került sor. Amikor megérkeztem a Chábád főhadiszállására, a brooklyni Crown Heights negyedbe, rögtön feltűnt a hihetetlen nyüzsgés azon a késői órán. Mintha csak a nap közepén jártunk volna. Ameddig sokadmagammal várakoztam, a Rebbe titkárai cikáztak a tömegben, a szomszéd szobában pedig jesivabóherek tanultak. Végül éjjel egykor mehettem be a Rebbéhez.
Amint beléptem, a Rebbe felállt. Nagy mosollyal üdvözölt és kezet fogtunk. Hellyel kínált, és egy rövid bemutatkozás után már az újságkiadás, pontosabban a vallásos zsidó újságkiadás témájával foglalkoztunk. „Az az igazság, hogy valójában az volna a legjobb, ha egyáltalán nem lennének újságok. Az újságolvasásra szánt időben az emberek Tórát tanulhatnának. Azonban az újságok léteznek, ahogyan az a veszély is, hogy nem a megfelelő lapok kerülnek az emberek kezébe, olyanok, melyek a zsidóságtól idegen szellemiséget közvetítenek. Ezért tehát elengedhetetlen, hogy legyenek olyan vallásos újságok, melyek közelebb hozzák az embereket a zsidósághoz” – mondta a Rebbe. „Csak abban az esetben van egy vallásos lapnak létjogosultsága, ha ennek a kritériumnak megfelel. Például, ha Eisenhower elnök egyik találkozójáról egy államfővel úgy számol be, hogy kidomborítja, hogyan valósul meg általa az Örökkévaló terve, akkor elmondhatjuk, hogy az adott újság a zsidóság érdekét szolgálja” – tette hozzá.
A Rebbe kihangsúlyozta, hogy ügyelni kell a lap magas minőségére, nehogy az emberek más újsághoz pártoljanak. A minőség fenntartása nagyon fontos, de az újságíróknak állandóan a zsidó értékeket kell szem előtt tartaniuk.
Kérdéseket tettem fel neki néhány, sok vitát kiváltott témával kapcsolatban. Az egyik ilyen a sportesemények közlése volt. Ezt sokan ellenezték az újságíróink közül, mert nem látták helyénvalónak, hogy egy vallásos újságban sportrovat legyen. A Rebbe azt felelte, hogy a szombaton rendezett sporteseményekről semmiképpen nem szabad beszámolni, a többiről azonban feltétlenül. Máskülönben az olvasók közül sokan más lapot vásárolnának, és nem jutna el hozzájuk a mi újságunk üzenete.
Ezt követően egy érzékeny témát hoztam fel, mely rendkívül megosztotta az izraeli társadalmat, ez pedig a vallásos és szekuláris közösség szembenállása volt. Elmondtam, hogy az elmúlt évben Kfár Chábádba invitálták az akkoriban kifejezetten vallásellenes Munkapárthoz tartozó belügyminisztert, Jiszráel Bár-Jehudát. Azt kérdeztem, hogy miért hívott meg a Chábád valakit, aki annyira küzd a vallásos értékek ellen a Szentföldön.
„Mi értelme lett volna távol tartani őt? Az segített volna bárkin is? Viszont azzal, hogy mindenkit meggyőződésétől függetlenül szívesen látunk, talán elérjük, hogy egyszer megváltozik majd az illető. Ez nem azt jelenti, hogy egyetértünk vele, vagy elfogadjuk az álláspontját. De miért ne hívhattuk volna meg egy vallásos rendezvényre? Mi lehetett volna ennél jobb?” – válaszolt a Rebbe.
A beszélgetésünk két órán keresztül tartott, és rengeteg témát érintettünk, többek között a különböző vallásos közösségek és a különböző vallásos újságok közötti kapcsolatot. Láttam, hogy a Rebbét nagyon elszomorítja a vallásos közösségen belüli megosztottság és a vallásos lapokban megjelenő, tiszteletlen hangvételű cikkek. Arra kért, hogy tegyek meg minél többet e problémák orvoslása érdekében.
A találkozó egész ideje alatt csak ámultam. A Rebbe arca ragyogott. Erre a ragyogásra egész életemben emlékezni fogok. Úgy éreztem, hogy természetfeletti bölcsesség árad belőle. A Rebbe még a találkozó végén is – hajnali háromkor – teljesen éber és friss volt.
Az ezt követő években gyakran előfordult velem cikkírás közben, hogy megálltam és így szóltam magamhoz: „Vajon, amit
most írok, az közelebb hozza az embereket a zsidósághoz? Mit gondolna a Rebbe Alter Volner cikkéről?”
Alter Volner
Megjelent: Gut Sábesz 21. évfolyam 12. szám – 2018. december 1.
