1955-ben a Boro Parkban működő Bais Yaakov vallásos lányiskola igazgatójának választottak. Több mint hatvan éven át álltam az intézmény élén, melynek feladata, hogy a zsidó nép ősi hagyományai szerinti nevelést biztosítson. Az első években a 45. utcában lévő épületben volt az irodám és sokan beállítottak egy kis csevegésre. Egy nap megjelent Mr. Rubashkin, egy lubavicsi hászid, akinek az egyik lánya nálunk tanult, és megkérdezte, hogy találkoztam-e már a Rebbével. Azt mondtam, hogy még nem, és bár nem tartozom a Chábádhoz, annyi nagyszerű dolgot hallottam már róla, hogy szívesen találkoznék vele. Mr. Rubashkin megígérte, hogy megszervezi a dolgot.
Végül egy egész küldöttséggel érkeztünk a Rebbéhez: az iskola más vezetőivel és néhány támogatójával. Elmondtuk neki, hogy miben kérjük a tanácsát és ő egyenként elkezdte kifejteni a véleményét minden témáról. Rendkívül bölcs és egyben nagyon gyakorlatias meglátásai voltak. Minden kérdésre világos, alaposan átgondolt és egyértelmű választ adott. Sohasem kereste a szavakat és minden gondolatának súlya volt.
„Mi az oktatás központi eleme a mai világban?” – kérdeztük tőle. Az akkori világ a hatvanas évek Amerikáját jelentette, az egész világot megrázó kulturális forradalom csúcspontját. A Rebbe azt mondta, hogy az új helyzethez szeretettel és nem félelemmel kell hozzáállni. Régebben még lehetett a félelemre alapozva nevelni, sok tiltással és a negatív következmények hangsúlyozásával, manapság azonban csak szeretettel lehet. A zsidóságban rejlő szépséget kell megmutatni, hogy a diákok a magukénak érezzék és értékeljék azt.
Egy másik problémánk az volt, hogy egyes, Tórát tanító tanárok nem akartak olyan kényesebb témákkal foglalkozni, mint például Dávid és Bátseva kapcsolata. A Rebbe azt mondta, hogy ha a megfelelő szándékkal és céllal tanítanak, akkor nincs ok arra, hogy bármit is kihagyjanak a Tórából. „Minden tórai történet szent és mindegyiket tanítani kell, bölcseink magyarázatai alapján. Semmit sem kell szégyellnünk” – jelentette ki. Azt javasolta, hogy Chájim Dov Rabinowitz rabbi műve, a Dáát Torá alapján tanítsuk ezeket a történeteket. Azzal együtt őt ajánlotta a Rebbe, hogy nem hászid, hanem egy Litvániából származó izraeli rabbi könyvéről volt szó.
Megkérdeztük azt is, hogy mi legyen a világi tankönyvek azon fejezeteivel, melyek nem állnak összhangban a zsidó hagyományokkal, mint például az evolúció vagy a Föld kora.
A Rebbe határozottan ellenezte, hogy kitépjünk egyes lapokat, vagy áthúzzunk egyes bekezdéseket, mert ez csak fokozná a diákok kíváncsiságát és máshol néznének utána ezeknek a dolgoknak. Ehelyett el kell nekik magyarázni, hogy mi miért nem tartjuk igaznak ezeket az állításokat. Persze a legjobb az volna, ha a vallásos zsidó iskolák saját tankönyveket adnának ki a világi tantárgyakhoz. A Rebbe hangsúlyozta, hogy a vallás és a tudomány között sokkal kevesebb ellentmondás van, mint ahogy azt sokan elképzelik. Példának említette, hogy fel lehet oldani az Einstein relativitáselméletében rejlő problémát vagy azt, hogy a bölcsek szerint a Nap kering a Föld körül.
A Rebbe megemlítette, hogy véleménye szerint a lányokat nőknek kellene tanítania. Abban az időben kevés nő rendelkezett olyan vallási tudással, mint a férfiak, ezért leginkább férfiak tanítottak a lányok középiskoláiban is, ami nem volt ideális. A Rebbe úgy vélte, hogy az a különleges istenfélelem és a micvák iránt érzett lelkesedés, mely a nőket jellemzi, akkor adható tovább megfelelően, ha nők tanítják a lányokat. A nők sokszor mélyebben hisznek, mint a férfiak és a zsidósághoz való kapcsolatuk meghaladja azt, amire az intellektuális hozzáállás lehetőséget teremt. Emellett csak egy tanárnő tudja igazán a felszínre hozni a diáklányokban lévő női személyiségjegyeket. (Az sem kizárt, hogy ideális esetben az igazgatónak is nőnek kellene lennie. Szerencsére, ezt nem említette a Rebbe…)
Osher Lemel rabbi
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 21. szám – 2024. február 1.
