Amikor a jeruzsálemi Torát Emet jesivában tanultam, felkeltette az érdeklődésesemet a Rebbe családi háttere. Később, felnőtt koromban sem hagyott nyugodni ez a téma, így elhatároztam, hogy teszek valamit az ügy érdekében. Levelet küldtem a Rebbének, melyben leírtam, hogy könyvet szeretnék írni az apjáról, Lévi Jicchák Schneerson rabbiról, de nem kaptam választ.
Kilenc évvel később New Yorkba utaztam az őszi ünnepekre. Akkor láttam először a Rebbét. Szimchát Torá ünnepének végén, amikor bort osztogatott a megjelenteknek, én is beálltam a sorba. Miután bort töltött nekem, megkérdezte: „Azt ígérte, hogy könyvet ír az apámról. Hogy áll vele?”. Először meg sem bírtam szólalni a döbbenettől, majd így feleltem: „Küldtem egy levelet a Rebbének, de nem kaptam rá választ”.
A Rebbe erre elmosolyodott és azt mondta: „Nem nekem kell válaszolnom. Istennek kell válaszolnia. Most, hogy itt tartózkodik, gyűjtsön anyagot a könyvhöz. Sok olyan ember él New Yorkban, aki ismerte az apámat. Próbálja gyorsan megjelentetni a könyvet”. Ezt követően többen odajöttek hozzám, akik hallották a Rebbe szavait és a figyelmembe ajánlották Chana rebecen, a Rebbe édesanyjának naplóját, melyben leírta, hogy mi mindenen mentek keresztül a férjével a Szovjetunióban.
Sikerült szert tennem egy másolatra a rebecen kézzel írt feljegyzéseiből, melyben részletesen lejegyezte a férje letartóztatását Jekatyerinoszlávban. Azzal vádolták, hogy ellenforradalmi összeesküvésben vett részt. Más szóval, Tórát tanított. Arról is írt, hogy egy év fogság és kínzás után végül egy kis, kazahsztáni faluba száműzték, ahol továbbra is írta a tóramagyarázatokat. A napló fantasztikus forrásnak bizonyult. A Rebbe megadta több, Oroszországból menekült haszidja nevét is, akik még ismerték az apját. Azt is megtudtam, hogy Jeruzsálem Geula nevű negyedében él Zelda Schneerson-Misovszki, akinek az apja, Sálom Slomó rabbi a Rebbe apjának a testvére volt. Ő sokat levelezett Chana rebecennel, és leveleiben számos olyan történetet is leírt, amit más forrásban nem találtam meg. Bár eleinte szinte semmi anyagom nem volt, idővel egyre több mindent sikerült összegyűjtenem. Próbáltam minél hamarabb a munka végére érni, ezért mindenkihez igyekeztem eljutni, aki még tudhatott valamit. Elterjedt a híre, hogy mibe fogtam, ezért sokan maguktól kerestek fel, hogy megosszák velem, amit tudnak.
Lassan összeállt a kép az emberről, aki ellenállt a kommunistáknak és az életét is kockára tette, hogy életben tartsa a zsidó szellemet Jekatyerinoszlávban. A száműzetésben pedig, éhséggel, betegséggel dacolva, szörnyű körülmények között sem adta fel egy percre sem a reményt, hogy egyszer kiszabadul. Olyan ember volt, aki élete minden pillanatát a lelkiismerete szerint és megingathatatlan hittel élte.
Minden alkalommal, amint befejeztem egy fejezetet, elküldtem a Rebbének. Mivel az apjáról szólt a könyv, neki kellett először látnia. Időnként írt egy-egy megjegyzést vagy kitörölt bizonyos dolgokat. Később észrevettem, hogy minden olyan rész, melyet nem akart a könyvben látni, arról szólt, hogy ő maga már fiatalon milyen hatalmas tudós volt. Micsoda szerénység!
Másfél évvel később még mindig anyagot gyűjtöttem. A szerkesztés is sok időt vett igénybe és a kiadást is többször el kellett halasztani. 1976-ban, ádár hónapban szigorú hangú levelet kaptam a Rebbétől: „Nagy szégyen, hogy az apámról szóló könyv még mindig késlekedik. Vajon meddig még? Úgy tűnik, hogy még niszán 11-re [a Rebbe születésnapjára] sem lesz készen.” Ebből értettem meg, hogy milyen fontos volt a könyv a Rebbe számára. Még intenzívebben kezdtem dolgozni, és ennek meg is lett az eredménye. Végül a következő év Peszáchja után jelent meg a könyv héberül, Toldot Lévi Jicchák címmel. Ez volt a róla szóló első könyv, és nagyon népszerűvé vált.
Később azt hallottam Binjámin Klein rabbitól, a Rebbe titkárától, hogy valahányszor belépett a Rebbe irodájába – és ezt igen sokszor megtette –, a könyvemet mindig ott látta a Rebbe íróasztalán. Ezt nagy megtiszteltetésnek éreztem.
Náftáli Cvi Gottlieb rabbi
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 9. szám – 2022. november 24.
