1978-ban az egyik szomszédom azzal keresett meg, hogy tudnék-e szállást adni egy izraeli házaspárnak. A feleségre komoly szívműtét várt, ezért érkeztek Amerikába. Mivel a házunkhoz tartozott egy vendéglakás, természetesen azonnal igent mondtam. Ámosz és Madlin Agiv a húszas éveiben járt és két éve voltak házasok. A férj a Beer Seva-i Egyetemen tanult mérnöknek, felesége tanárként dolgozott. Madlinnak már gyermekkora óta problémája volt az egyik szívbillentyűjével. Az állapota hirtelen rosszabbra fordult, így beavatkozásra volt szükség. Az izraeli kórházakban műanyag szívbillentyű beültetését javasolták, ám ennek megvolt az a veszélye, hogy nem bírná a terhelést egy terhesség alatt. Mivel fiatal házaspárról volt szó, más megoldást kerestek, s így jutottak el egy texasi orvoshoz, aki disznók szívbillentyűjének beültetésével foglalkozott.
Mielőtt a houstoni kórházba utaztak volna, egy rövid időt New Yorkban töltöttek el, és mi ekkor fogadtuk őket az otthonunkban. Egy nap azt láttam, hogy Ámosz rendkívül gondterhelt. Érdeklődésemre elmondta, hogy épp akkor derült ki, hogy a felesége terhes. Nagyon szerettek volna gyermeket, de csak a műtét után, hogy ne okozzon komplikációkat. Ráadásul egy New York-i orvos azt javasolta, hogy azonnal vetessék el a magzatot. Ámosz ellátogatott a kor egyik legjelentősebb vallásjogi tekintélyéhez, Moshe Feinstein rabbihoz, hogy megkérdezze, mit tegyenek. „Azt tegyék, amit az orvos javasolt. A zsidó jog szerint az anya nem kockáztathatja az életét egy ilyen helyzetben” – mondta a rabbi. Emiatt volt Ámosz ennyire letörve. Megkérdeztem, hogy nem akar-e tanácskozni a Lubavicsi Rebbével is. „Már kikértem egy rabbi véleményét. Nem szokás elmenni egy másik rabbihoz, csak azért, nem tetszett, amit az előző mondott” – felelte. „Nincs ezzel semmi probléma. Csak írd meg a Rebbének, hogy mit kérdeztél Feinstein rabbitól és azt is, hogy mi volt a válasza, majd kérd az áldását” – ajánlottam. Elfogadta, amit mondtam, és megírta a levelet a Rebbének, amit azután elvittünk a Rebbe titkárságára. Gyors válaszra és áldásra vártunk, mert bármelyik nap jöhetett a hívás Texasból, hogy indulhatnak a műtétre. Napokig hiába vártunk azonban, ezért visszamentem a titkárságra. „Na, jött már valami válasz?” – kérdeztem. „Átadtam a levelet a Rebbének, de még nem mondott rá semmit” – mondta a titkár. „Itt élet-halál kérdésről van szó. Nem várhatunk” – feleltem. „A levélhalom tetejére teszem a levelüket, de ha a Rebbe nem válaszol, én nem tehetek semmit” – mondta. További napok teltek el, majd megjött a várva várt válasz a Rebbétől: „Tegyék azt, amit a texasi orvos mond, bármi is legyen az”. Ekkor felhívták a texasi orvost, aki a műtétet végezte és kikérték a véleményét. Ő azt mondta, hogy bár a terhesség némileg megnöveli a kockázatot, ha nagyon szeretnék megtartani a babát, akkor tartsák meg és várjanak az operációval a szülés utánig. Ámoszék ekkor komoly dilemmával kerültek szembe, hiszen a két nagy rabbi másként döntött. Kinek a tanácsát kövessék? Ámosz elhatározta, hogy ismét felveszi a kapcsolatot Feinstein rabbival, elmondja, hogy mit mondott a texasi orvos. Amit Feinstein rabbi dönt, azt fogják tenni.
Egy barátom segítségével sikerült új időpontot kapni Feinstein rabbihoz és Ámosz hamarosan ismét előtte állt. „Most már több mint negyven nap eltelt a fogantatás óta és ekkor az embrió már más státuszba kerül. A Rebbe nyilván azért nem válaszolt azonnal, hogy elteljen ez az idő. Mivel a texasi orvos szerint a felesége jó eséllyel ki tudja hordani a gyermeket, ráadásul eltelt a negyven nap, ne szakítsák meg a terhességet” – mondta a rabbi.
A házaspár elfogadta a döntést és a feleség egészséges fiúnak adott életet. A szülés után Houstonba utaztak, ahol sikeres műtétet hajtottak végre rajta. Néhány évvel ezelőtt Izraelbe látogattunk, ahol találkoztunk Ámosszal. New Yorkban született fiának akkor már hat saját gyermeke volt…
Mordechai Dubinski
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 23. szám – 2024. február 15.
