A családom régóta kapcsolatban áll a Chábád mozgalommal. Amikor a háború után sok fiatal lubavicsi hászid érkezett Montrealba, többen nálunk találtak egy időre szállást. Közöttük volt Aryeh Leib Kramer rabbi is, aki igen nagy hatást gyakorolt az életemre. Mint oly sokan a hatvanas években felnövekvő nemzedékből, én is számos vallásba belekóstoltam. Megismerkedtem a buddhizmussal, a hinduizmussal és az Edgar Cayce-féle New Age mozgalommal is, mielőtt elkezdtem volna a saját gyökereimet felkutatni. Ez utóbbira Kramer rabbi biztatott és azt ajánlotta, hogy találkozzak Yosef Minkowitz rabbival, a Beth Rivkah Academy igazgatójával. Így is tettem, és hamarosan már rendszeresen jártam hozzá tanulni. Ez a mai napig így van, több mint harminc év elteltével.
A kapcsolatom a Chábáddal tehát egyre szorosabbá vált, s ennek természetes velejárója volt, hogy megismerkedtem a lubavicsi Rebbével. Számos általa vezetett hászid összejövetelen vettem részt és bár akkor már nem lehetett személyes találkozót kérni tőle, mégis tudtam vele néhány alkalommal röviden beszélni, miközben egydolláros bankjegyeket osztogatott, hogy jótékonysága buzdítsa az embereket. Egy ilyen eset különösen nagy hatással volt rám és a családomra. Elöljáróban el kell mondanom, hogy már igen hosszú ideje, 1935 óta a kiskereskedelemben dolgoztunk. Eleinte jól ment az üzlet, ám amikor olyan cégóriások, mint a Kmart és a Zellers megjelentek azokban az vízparti kisvárosokban, ahol az üzlethelyiségeink működtek, alaposan megcsappant a nyereségünk. Ezért aztán a nyolcvanas évek végén úgy döntöttem, hogy eladok mindent. Úgy éreztem, hogy nincs más lehetőségem, mert rengeteg pénzt vesztettünk. Találtam is egy vevőt és hosszú tárgyalássorozat után megállapodtunk az egész üzletlánc értékesítéséről. Az utolsó pillanatban azonban meghiúsult a megállapodás.
Kétségbeestem, mert a veszteségünk egyre csak nőtt és nem láttam esélyt a kilábalásra. Azon aggódtam, hogy nem lesz miből eltartani a családot, fizetni a ház részleteit és zsidó iskolába küldeni a gyerekeket. Teljesen összetörtem és mély depresszióba süllyedtem. Fogalmam sem volt, hogy mitévő legyek. Végül úgy határoztam, hogy New Yorkba utazom és a Rebbe tanácsát kérem. Amikor minderről beszámoltam Minkowitz rabbinak, úgy döntött, hogy velem tart. Magunkkal vittük a fiamat, Seant is, aki akkor hétéves volt. 1989. szeptember 27-én keltünk útra egy kora reggeli repülőjárattal, hogy még a hosszú sorok kialakulása előtt a Rebbéhez érjünk, aki szokásához híven bankjegyeket osztogatott vasárnaponként. Korán érkeztünk, de így is vagy három órát álltunk sorba, mire a Rebbe elé kerültünk.
Amikor végre ott álltunk előtte, Minkowitz rabbi bemutatott és megemlítette, hogy segítettem neki az oktatási központ felépítésében. A Rebbe megáldott és azt kérte, hogy helyezzek el egy adománygyűjtő perselyt az épületben és tegyem bele a tőle kapott dollárt. Ezután azt kértem a Rebbétől, hogy áldja meg jó egészséggel a családom minden tagját. Ő így is tett, majd további bankjegyeket adott minden megemlített családtag számára. Végezetül így szóltam hozzá: „Rebbe, próbálom eladni az üzletláncomat, mert hatalmas veszteséget okoz. Kérem, áldjon meg, hogy sikerrel túladhassak rajta”.
A Rebbe ekkor rám emelte a tekintetét, és úgy éreztem, mintha csak mi ketten lennénk jelen a szobában, pedig sokan voltak körülöttünk, az ajtó előtt pedig ezrek várakoztak. Az áldása így hangzott: „A megfelelő dolgot fogja megtenni, a megfelelő módon, a megfelelő időben és mindez meghozza a megfelelő eredményt. Halljunk jó híreket!”. Amikor elbúcsúztunk, a Rebbe még a fiamhoz fordult: „Segítsd apádat mindenben”.
Ezt követően minden megváltozott. A Rebbe szavaiból erőt merítve újfajta módon próbáltam értékesíteni az üzletláncot. Már nem akartam egyben megszabadulni mindentől, hanem egyenként kezdem eladni az üzlethelyiségeket és eladtam a megmaradt raktárkészletet is. Így végül sikerült felszámolnom a céget és ki tudtam fizetni minden számlát. Mi voltunk az első kiskereskedői hálózat, amit sikerült eladni a nagy amerikai vállalatok megjelenését követően. Sokan mondták ezután, hogy a megfelelő döntést hoztam meg a megfelelő időben és a megfelelő módszert alkalmazva. Mintha csak a Rebbe szavait ismételték volna! Nem kérdés, hogy a Rebbe előre látta, hogy mi fog történni. A fiam pedig valóban sokat segít nekem. Ma már ő az új cégem, az ingatlanokkal foglalkozó Dalfen Industries elnöke és remekül működünk együtt.
Murray Daflen
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 42. szám – 2023. július 13.
