Velem és a Rebbével történt

1980-ban, nem sokkal peszách előtt a Rebbe új kampányt indított, melynek célja az volt, hogy minél több zsidó gyerek megismerje az ünnepet, a széderestét és izgatottan várja az első falat maceszt. Akkoriban friss házas jesivahallgató voltam és a Rebbe egyik korábbi kampányán dolgoztam, mely arra ösztönözte a zsidó családokat, hogy zsidó iskolába írassák a gyermekeiket, de természetesen örömmel csatlakoztam az új kezdeményezéshez is. Ennek keretében 250 ezer brosúrát nyomtattunk és osztottunk ki „Maceszgombóc Verseny” címmel, melyben ajándékokat ígértünk azoknak a gyerekeknek, akik teljesítik a peszáchi micvákat. Hatalmas volt a siker, mert ehhez hasonló akciót senki sem indított azelőtt. A Rebbe elve az volt, hogy ha a gyerekek elkezdik betartani az ünnep előírásait, azzal bevonják a barátaikat és a családtagjaikat is. A gyerekek érdeklődését pedig leginkább versennyel és nyereményekkel lehet felkelteni egy ügy iránt.

A nagy sikerű akció után a Rebbe újabb briliáns ötlettel állt elő, és megalapította a Civot Hásem (Isten Serege) nevű ifjúsági szervezetet. Szukkot ünnepének ötödik napján nagyszabású felvonulást szervezett a gyerekeknek a Chábád főhadiszállása előtt, ahol előadta az elképzelését a szervezet céljairól és működéséről. Azok a gyerekek, akik Tórát tanulnak és micvákat teljesítenek, egyre magasabb rangot kapnak, a hadseregben szokásos címeknek megfelelően, a közlegénytől a századoson át egészen a tábornokig. Emellett évente többször ajándékokkal és kitüntetésekkel honorálják a szorgalmukat.

A Rebbe felhívta a figyelmet arra, hogy nem pusztán oktatásról és nevelésről van szó a szervezetben. A végső cél elhozni a végső megváltást. Ezért lett a Civot Hásem mottója: „We want Moshiach now!”, azaz most akarjuk a messiást. A Rebbe számára kiemelt fontossággal bírt az ifjúsági szervezet, ezért nem rejtette véka alá, hogy elégedetlen a fejleményekkel. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy nem állt senki a szervezet élén. A programokat szervező jesivatanulók rengeteg energiát fektettek a munkájukba, de nem volt egy előre meghatározott terv és központi irányítás sem.

Eközben én éppen befejeztem egy ötszáz fős gyerektábor vezetését és arra készültem a feleségemmel, hogy a Rebbe küldöttjeként kezdjünk el dolgozni valahol a nagyvilágban. Azonban kaptam egy ajánlatot a Civot Hásemtől. Eleinte nem igazán érdekelt a dolog, mert valamilyen távoli helyen szerettünk volna küldöttek lenni, de miután konzultáltam a Rebbével, megváltozott a véleményem. Ő ugyanis a következőt mondta: „Részesítsd előnyben azt a dolgot, amelynek már részese vagy, különösen, hogy sikereket érsz el benne”. Így tehát elfogadtam a Civot Hásem ajánlatát egy évre, és végül egész életemben a Civot Hásemért dolgoztam. Nem volt könnyű munka, különösen, amikor a programok anyagi hátteréről kellett gondoskodni. A finanszírozást az az örömteli dolog is nehezítette, hogy rendkívül gyorsan nőtt a szervezet népszerűsége: az első évben már hatvanezer tagunk volt.

A Rebbe áldásával és közreműködésével azonban minden nehézséget sikerült áthidalni. A Civot Hásem mindig előnyt élvezett mindennel szemben. Ha kérdést intéztünk a Rebbéhez, perceken belül megkaptuk a választ. Folyamatosan jó tanácsokkal és új ötletekkel látott el, inspirált és lelkesített minket. Ha valaki látogatást tett a Rebbénél, általában megkérdezte tőle, hogy a gyermeke tagja-e a Civot Hásemnek. A gyerekektől pedig azt tudakolta, hogy milyen rangban vannak és bevonják-e a barátaikat is a programba.

Egyszer az éjszaka közepén keresett telefonon Leibel Groner rabbi, a Rebbe titkára. Elmondta, hogy egy lány súlyos autóbalesetet szenvedett és kritikus állapotban van. A Rebbe azt kérte, hogy léptessük elő magasabb rangra a Civot Hásemben, mert ezáltal gyorsabban javul majd az állapota. Azonnal az irodába mentem és előkerestem a lány kartonját. Ott helyben előléptettem közlegényből őrmesterré. Hamarosan teljesen felgyógyult.

A Rebbe szeretetét a szervezet iránt jól példázza a nyolcvannál is több nagyszabású felvonulás, ahol személyesen állt ki a gyerekek elé beszélni. Ezeket a beszédeket hat kötetben adtuk ki.

Ahogy olvasom ezeket a szövegeket, azt látom, hogy a Rebbe jobban bízott a gyerekekben, mint a felnőttekben. Azt mondta, hogy a Civot Hásembe járó, tehát a bár és bát micva kornál fiatalabb gyerekek tiszták és ártatlanok. Azt mondják, amit gondolnak és mindent teljes odaadással tesznek. Talán ezért töltött annyi időt velük, többet, mint bármely más rabbi a történelem folyamán. A Rebbe őszintén hitte, hogy ezek a gyerekek a tisztaságukkal képesek elhozni a messiást.

Yerachmiel Benjaminson