1976-ban kineveztek az egyik izraeli egészségbiztosító pénztár vezérigazgatójának. Munkám során meghívtak az Egyesült Államokba, hogy az izraeli egészségügyi ellátórendszerről tartsak előadást. Az útra a feleségem is elkísért. New Yorkban találkoztunk egy régi barátunkkal, az izraeli Védelmi Minisztérium képviselőjeként dolgozó Joszi Ciechanoverrel. Ő felajánlotta, hogy megszervez egy találkozót a számunkra a Lubavicsi Rebbével, amit örömmel el is fogadtunk.
Vasárnap éjjel 11-re kaptunk időpontot. Amikor megérkeztünk, azonnal bekísértek a Rebbe szobájába. A Rebbe egy nagy íróasztal mögött ült, mi pedig vele szemben. Azonnal megfogott a Rebbe kisugárzása. Persze tudtuk róla, hogy nagy tóratudós és a világi tudományokban is jártas, hiszen diplomás mérnök, a személyes találkozás mégis különlegesen nagy hatással volt mindkettőnkre.
Jiddisül kezdtem a beszélgetést, de a Rebbe hamar átváltott héberre, amit magas szinten beszélt. A találkozó több mint egy órán keresztül tartott, sokkal hosszabb volt, mint azt eredetileg tervezték. Emlékszem, a titkár többször bejött, hogy jelezze az idő múlását. Nagyon sokan vártak a szoba előtt, de a Rebbének fontos volt, hogy minél több ügyet átbeszéljünk. Természetesen az egészségügy volt a fő téma. Akkoriban az általam vezetett Klálit biztosító uralta a piacot. Az izraeli lakosság háromnegyede a mi ügyfelünk volt, továbbá 14 kórházat és 1200 rendelőt működtettünk.
A Rebbe először arról beszélt, hogy miként kellene az egészségügyi dolgozóknak a páciensekhez viszonyulnia. Úgy tűnt, arról informálták, hogy ezen a téren vannak hiányosságaink. Hangsúlyozta, hogy együttérzéssel és emberségesen kell minden beteggel viselkedni. A véleménye mellé a Rebbe gyakorlati útmutatást is adott. Azt tanácsolta, hogy a betegek maguk dönthessék el, hogy melyik orvoshoz kívánnak menni, s a legnépszerűbb orvosokat részesítsük jutalomban. Manapság már ez a rendszer, ám akkoriban még nem így működött a dolog. Abban az időben rengeteg új bevándorló érkezett, állandó volt az orvoshiány, különösen a központtól távol eső vidékeken. A Klálit kötelékében dolgozó orvosok legtöbbje idősebb, külföldről érkezett szakember volt. A nyelvi és kulturális különbségek mellett eltérés volt a fiatalabb, már Izraelben végzett orvosok képzettségét tekintve is, akik elsősorban a kórházakban dolgoztak. Az orvoshiány miatt leginkább túlterhelt sürgősségi központokban folyt a gyógyítás. A Rebbe nehezményezte, hogy valódi orvos-páciens viszony kialakítása helyett szinte csak sürgősségi ellátásra van lehetőség. Azt szerette volna, ha valódi emberi kapcsolat is kialakul, melyen keresztül az orvos nemcsak a betegséget látja, hanem annak teljes emberi hátterét is. Azt mondta, hogy holisztikus szemlélettel kell a gyógyítást megközelíteni.
Elmondtam a Rebbének azt is, hogy egy új eljárás bevezetését kezdtük el, melyben az orvos nem egyedül dolgozik, hanem egy csapat tagjaként, ahol a nővérekre is felelős szerep hárul. A Rebbe már hallott erről, és alapvetően kedvezően ítélte meg, de tett egy javaslatot: vigyázzunk arra, nehogy a nővérek túlzott magabiztossággal járjanak el, és olyan ügyekben is döntsenek, melyekhez nincs meg a megfelelő képzettségük. Bár fontos szerepük van, tudniuk kell, hogy hol vannak a határaik és mikor kell az orvost is bevonni a döntéshozatalba.
Az egészségügy mellett szót ejtettünk a politikáról is. A Rebbe elmondta, hogy károsnak tartja a hatalom koncentrációját, amikor egy párt túl hosszú ideig van uralmon. Ebből megértettem, hogy hamarosan nagy változások várhatóak ezen a téren. Így is történt. Nem egészen egy évvel később Menáchem Begin meglepetésszerűen megnyerte a választásokat, és véget vetett a baloldal évtizedes uralmának. Izrael történetében először jobboldali kormány alakult.
Amikor kiléptünk a Rebbe szobájából, a hászidok körbevettek minket és tudni akarták, hogy miről beszélgettünk. Ez a találkozó örökre belém vésődött. A Rebbe hatalmas ember volt, élmény volt őt hallgatni. Mély benyomást tett ránk, hogy milyen mélységben érti az izraeli történéseket és mennyire fontosak azok a számára.
Chájim Doron
professzor
Megjelent: Gut Sábesz 22. évfolyam 7. szám – 2019. november 14.
