Miután a nácik megszállták Csehszlovákiát, a szüleim egy ideig még el tudták kerülni a deportálást, de 1944-ben az SS katonái elfogták őket. Tízévesen kerültem Auschwitzba, ahol én voltam a legfiatalabb fogoly. Onnan Mauthausenbe, majd más táborokba hurcoltak. Többször álltam Josef Mengele előtt, de csodával határos módon életben maradtam. Anyám és a nővérem is túlélte a borzalmakat, de sajnos apám sohasem tért haza.

1951-ben a nővéremmel Montrealba kerültünk mint állampolgárság nélküli menekültek. Egyetlen jesiva volt a városban, a lubavicsi, így oda iratkoztam be, és végül tíz évet töltöttem ott. Lassan kezdtem megérteni, hogy mit jelent a rebbe fogalma. Az év végén megkaptam az állandó tartózkodási engedélyt, így el tudtam utazni New Yorkba, hogy láthassam a Rebbét. Amikor megérkeztem, a Rebbe éppen egy hászid összejövetelt vezetett.

Később személyesen is fogadott, ahol nem pont az történt, mint amire számítottam. Ahelyett, hogy arról érdeklődött volna, hogy tanulok-e hászidizmust vagy milyen eredményeim vannak a jesivában, csak olyasmiről kérdezett, amit nem csináltam. „A zsidó Bibliát tanulmányozod?” – kérdezte. „Nem” – feleltem. Erre azt mondta, hogy kezdjem el tanulni. „A zsidó jogot minden nap tanulod?” – folytatta. „Időnként igen, főleg az ünnepek előtt” – mondtam. Azt kérte, hogy ezentúl minden egyes nap vegyem elő. Ezután azt firtatta, hogy a héber nyelvtannal hogy állok. Mivel nem foglalkoztam e témával, azt javasolta, hogy ezentúl ezt is tanuljam. Emellett arról beszélt, hogy milyen fontos minél több zsidó embert közelebb hozni a tradíciókhoz.

Ezt követően a hazautazásomra terelődött a szó. Mivel nem volt elég pénzem, hogy repülőgéppel vagy akár vonattal utazzak Montrealba, csak a buszozás jöhetett szóba.

„Ebben az esetben lehetőséged lesz megszakítani az utadat” – mondta a Rebbe, majd felsorolt több útba eső várost New York államban. „Ahol a busz megáll, menj el a helyi zsinagógába, beszélj ott és adj át valamit a hászid tanításokból”. Ezen kissé elképedtem, hiszen tizenkilenc évesen nem tartottam magam alkalmasnak egy ilyen misszióra. A Rebbe megérezte az elbizonytalanodásomat, ezért így folytatta: „Ne aggódj, a lubavicsi ifjúsági szervezet segít majd a szervezésben. Valaki mindig vár majd a buszmegállóban, neked csak beszélned kell”.

A Rebbe arról is érdeklő­dött, hogy szoktam-e hászidizmust tanítani szombat délutánonként a montreali zsinagógákban. Mondtam, hogy nem, mivel a nálam idősebb és tanultabb jesivabócherek sem teszik, ezért sohasem gondoltam, hogy ez az én feladatom lenne. A Rebbe erre így szólt: „Mondd csak, Nissen, ha látsz az utcán ezer dollárt, amiért senki sem hajol le, akkor te sem fogsz?”

Miután hazaértem, azonnal elkezdtem tanulást vezetni szombatonként hászid témakörökben, és ezt hosszú éveken át folytattam.

Egy későbbi találkozó során a Rebbe megkérdezte, hogy szoktam-e a Likuté Tórát tanulmányozni rendszeresen. Ezt a művet az Álter Rebbe írta és a hetiszakaszok hászid szellemiségű elemzését tartalmazza. Elmondtam, hogy szoktam, sőt ez alapján készülök fel a szombati tóramagyarázataimra. A nehezebben érthető, misztikus részeket azonban kihagyom, mert úgy vélem, hogy az túl sok lenne a hallgatóság számára. A Rebbe bólogatott és azt mondta, hogy ez így van jól.

Egy találkozónk alkalmával, amikor az aktuális Likuté Tóra fejezet különösen hosszú, huszonnégy oldalas volt, megkérdezte, hogy jól megy-e a tanulás. „Rebbe, nagyon nehezen” – feleltem. Ő erre elmosolyodott és így szólt: „Csak folytasd”.

Egy idő múlva a Rebbe felajánlotta, hogy dolgozzak neki. Az első feladatom az volt, hogy az Álter Rebbe törvénykódexéhez írjak megjegyzéseket és referenciákat, majd különböző lubavicsi könyvek fordítását bízta rám. Ezt a munkát közel ötven évig végeztem.

Azt gondolom, hogy a Rebbe meglátta bennem azt a potenciált, melynek én nem is voltam a tudatában. Minden egyes találkozónk alkalmával biztatott, irányított, nevelt. Először csak néhány beszéd megtartására kért fel, majd minden héten egyre, végül a tanítást és az írást jelölte meg élethosszig tartó feladatomként. Bár sok történetet hallottam a Rebbéről, csak a személyes találkozások során értettem meg igazán, hogy mit jelent, amikor belelát az emberbe és felfedezi azokat a rejtett képességeket, melyekkel az illető önmaga sincs tisztában.

Nissen Mangel rabbi

 

Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 51. szám – 2024. augusztus 29.

 

Megszakítás