Velem és a Rebbével történt

A Rebbe alakja már gyermekkorom óta velem van, mert apám, Dr. Yosef Slavin 1940 óta lelkes híve volt. Párizsban találkozott vele először, amikor a Rebbe az édesanyjához utazott, Sohasem hozott döntést anélkül, hogy ne konzultált volna a Rebbével és ne kapta volna meg az áldását. Akkor sem volt ez másként, amikor eladósorba kerültem. A szüleim nem akarták befolyásolni a döntéseimet, de mint kiderült, apám mindig megkérdezte a Rebbét, mielőtt ajánlottak volna valakit. Egy nap felhívta apámat Heishke Gansbourg, apám egy régi barátja. Elmesélte, hogy a Princeton Egyetemen töltött egy szombatot, és egy olyan hallgató kollégiumi szobá­já­ban szállásolták el, akinek a polcain egymás mellett sorakoztak a Talmud kötetei, a hászidizmus legfontosabb könyvei, illetve matematikával, fizikával és filozófiával fog­lalkozó munkák. Később megismerkedett az illetővel, Gedaliah Shafferrel és úgy vélte, hogy remekül illenénk egymáshoz. „Azt hiszem, megismertem Bronya férjét” – lelkendezett apámnak.

Hamarosan bemutattak min­ket egymásnak. Gedaliah valóban nagy hatást gyakorolt rám, […] később megtartottuk az eljegyzést.

Az esküvőig hátralévő időben azt tervezgettük, hogy miként kezdjük el a közös életünket. Abban az időben Gedaliah még a doktori értekezésén dolgozott a részecskefizika témakörében, de a vágya az volt, hogy egy időre teljesen a tóratanulásnak szentelhesse magát, mert sohasem járt jesivába. Bostonban a lubavicsi iskolában tanult, de annak nem volt jesiva hangulata, majd rögtön felvették a MIT-re, onnan pedig a Princeton Egyetemre ment, ahol két mesterdiplomát szerzett, majd belekezdett a doktori programba. Annyit tudott tenni, hogy a szombatokat New Yorkban töltötte, vasárnap pedig egy gyerekkori barátjával, Menachem Epsteinnel tanult Tórát a Mir jesivában.

Úgy döntöttünk, hogy az esküvő után egy évet kolelben tanul majd, ami egy házas embereknek fenntartott jesiva. Mivel tudományos ösztöndíjban részesült, én pedig már dolgoztam, a megélhetésünk biztosítottnak tűnt. Emellett a témavezetője is belegyezett, hogy egy évre felfüggessze a kutatásait.

Amikor a Rebbe elé járultunk az esküvő előtt, a szokásoknak megfelelően átnyújtottunk neki egy rövid leírást arról, hogy mik a terveink a későbbiekben. Miközben a Rebbe olvasta a levelünket, arra gondoltam, hogy minden bizonnyal teljes mértékben támogatja majd az elképzeléseinket. Ő azonban Gedaliah doktori munkájáról kezdett el kérdéseket feltenni, elsősorban a fizikai kutatás matematikai problémái felől érdeklődve. Gedalia, miután megválaszolta a kérdéseke, megemlítette, hogy a témavezető engedélyével egy évet halasztani fog. A Rebbe azonban nem értett ezzel egyet. Azt javasolta, hogy minél előbb tegye le az összes vizsgáját, méghozzá kimagasló eredménnyel. „Szerezzen nevet magának a szakterületén” – mondta. Nem csoda, ha kissé összezavarodva távoztunk a találkozóról. A Rebbe nem bólintott rá Gedaliah tervére, hogy egy évet a tóratanulásnak szenteljen, neki viszont nehézséget okozott, hogy feladja az álmát. Később azonban kiderült, hogy elég volt a napjai felét a doktori értekezés megírásával töltenie, így a délelőttöket kolélban tölthette, ahol Nosson Gurary rabbival tanult. Az egyetemre pedig csak hetente kétszer kellett beutaznia.

Egy nap érdekes feladatot kapott. Néhány orosz matematikus egy nehéz probléma megoldásával küzdött, és megkérdezték Gedaliah-t, hogy nem akar-e megpróbálkozni a kérdés megoldásával. Igent mondott, és a kutatási eredményeit egy neves tudományos folyóirat közölte. Nem sokkal ezután apám életét vesztette egy autóbalesetben, ezért anyám New Yorkba költözött a kisebb testvéreimhez. Már megszületett az első gyermekünk, Gedaliah-nak pedig lejárt az ösztöndíja, ezért munka után kellett néznie. Menachem Epstein akkor már egy informatikai cégnél dolgozott, ahol programozót kerestek. Beajánlotta a férjemet a főnökénél: „Remek programozó válik majd belőle. Mindössze néhány hónap alatt kitanulja a számítástechnika alapjait és a legjobb programozó lesz a cégnél” – ígérte, és elküldte neki a Gedaliah kutatását taglaló cikket. A főnökét meggyőzte, amit a folyóiratban olvasott és azonnal igent mondott. Minden bizonnyal ezért ajánlotta a Rebbe a férjemnek, hogy először is szerezzen magának nevet a szakmában. Ez a cikk volt az, amiért felvették ahhoz a céghez, mely a későbbiekben hosszú éveken át biztosította a megélhetésünket.

Bronya Shaffer