Brooklynban születtem és nevelkedtem. Állami iskolába és egyetemre jártam. 1965-ben kaptam meg a mérnöki diplomámat. Ezt követően az egészségügyben dolgoztam két éven keresztül, és ezzel eleget tettem a katonai sorkötelezettségemnek. Ezután már teljesen szabad voltam.
Az első utam Izraelbe vezetett, ahol egy kibucban dolgoztam, majd Kfár Chábádban tanultam egy jesivában. Hazatértem után a brooklyni Hadar Hatorah jesivába iratkoztam be, mely a lubavicsi mozgalomhoz tartozik és ahol olyan fiatalok tanulnak, akik nem vallásos családban nőttek fel.
1970 decemberében, a 28. születésnapom alkalmából személyesen fogadott a Rebbe. A találkozó előtt egy hosszú levelet írtam neki, melyben feltártam előtte a kétségeimet az ortodox zsidó életvitellel kapcsolatban.
A Rebbe melegen fogadott és kérdéseket tett fel a személyemmel kapcsolatban. Miután feleltem, megemlítettem neki a levelemben leírt kétségeimet. Megkérdőjeleztem, hogy valóban a zsidóság képviselné az igazságot. Válaszában a Rebbe elmondta, hogy a zsidóság az egyetlen nép, mely az ókortól kezdve egészen napjainkig fennmaradt. Már hallottam ezt a magyarázatot, de akkor is felmerült bennem a kérdés: és mi a helyzet a kínaiakkal? Érdekelt volna, hogy mit gondol erről a Rebbe, de nem volt merszem félbeszakítani.
Valójában nem is volt erre szükség, mert mintha olvasott volna a gondolataimban, így folytatta: „A kínaiakkal kapcsolatban: nekik mindig is volt saját országuk, és sohasem kellett menekülniük vagy üldöztetést elszenvedniük”. Hozzátette azt is, hogy Konfuciusz idejében radikálisan megváltoztatták a szemléletüket. A zsidók azonban évezredeken keresztül folyamatosan ragaszkodtak a hitükhöz, annak ellenére, hogy száműzetésbe kényszerültek.
Azzal kapcsolatban, hogy bár az ortodox előírásoknak megfelelően élek, de sok mindennel nem értek egyet, a Rebbe azt javasolta, hogy ne változtassak drasztikusan a szokásaimon. Szekuláris nézőpontból ugyanis semmi károm nem származik abból, ha továbbra is a Tóra előírásait követem. Ha azonban felhagyok a vallásos életvitellel, miközben még nem döntöttem el, hogy valójában hogyan is szeretnék élni, azzal súlyos károkat okozhatok magamnak. A legjobb tehát, ha minden marad ugyanúgy, mint korábban.
Megfogadtam a Rebbe tanácsát, és a jesivában maradtam. A nyár végén azonban anyám szívrohamot kapott. Amíg az intenzív osztályon ápolták, azon gondolkodtam, hogy mit tehetnék azért, hogy anyám elégedettebb legyen az élettel és velem. Nem örült annak, hogy jesivában tanulok, mert nagyon másképpen látta a világot, mint én. Ezért beiratkoztam egy mesterszakos képzésre az egyetemen, a jesivában pedig csak részidőben folytattam a tanulást. A sok jesivában töltött év után igazi sokként hatott rám a visszatérés a szekuláris világba. Nem ment a tanulás, és az első vizsgaidőszakom rendkívül gyengén sikerült. Ismét a Rebbéhez fordultam és azt kérdezem tőle, hogy felhagyjak-e az egyetemi tanulmányaimmal. Ő azt felelte, hogy mindent meg kell tennem, hogy jó jegyeket szerezzek. Azt tanácsolta, hogy szerezzem meg a diplomát és keressek egy munkahelyet.
A Rebbe útmutatásából erőt merítve belevetettem magam a tanulásba és óriási erőfeszítések árán, de sikerült „A” minősítést szereznem év végére, a félévi gyenge eredményem dacára. Minden bizonnyal a Rebbe áldása segített elérni ezt az eredményt.
1973-ban lediplomáztam, majd San Franciscóba költöztem, ahol találkoztam a menyasszonyommal. Az esküvő előtt a Rebbe áldását kértem. Azt felelte, hogy csak abban az esetben áld meg minket, ha elkötelezzük magunkat a vallásos életvitel mellett.
Ez így is történt. Kaliforniában telepedtünk le egy lubavicsi közösség közelében, és ortodox zsidóként éltünk. Ekkor merült fel, hogy Izraelbe települjünk át és egy vallásos kibucban kezdjünk új életet. A feleségem, Dina Leah levelet írt a Rebbének és a tanácsát kérte ez ügyben. A válasz így szólt: „Önöknek lehetőségük van arra, hogy terjesszék és erősítsék a zsidóságot a környezetükben, élő példaként szolgálva másoknak. Ha a világ másik felére költöznének, akkor a beilleszkedésre kellene fordítaniuk az energiájuk javát. Az Örökkévaló, akinek jóakaratú gondviselése minden egyes személyre kiterjed, vezesse Önöket egy olyan útra, mely mind fizikailag, mind szellemileg kedvező, és kívánom, hogy a helyes döntést hozzák meg”.
Yosef Shandling
Megjelent: Gut Sábesz 23. évfolyam 27. szám – 2021. március 18.
