Apámat 1941-ben behívták a Vörös Hadseregbe. Anyám, sok más zsidóhoz hasonlóan, kelet felé menekült velem és a testvéreimmel. Így érkeztünk meg Szamarkandba, Üzbegi­sztán má­sodik legnagyobb városába, ahol népes zsidó közösség élt. A buharai zsidók mellett sok lubavicsi hászid is Szamarkandban telepedett le. Hároméves ko­romban kerültem a városba és végül ott is nőttem fel.

A gimnázium alatt csatlakoztam a CHAMA szervezethez, melynek célja a vallásgyakorlat erősítése volt a közösségben. Tevékenységünk gyakran törvényellenes és emiatt veszélyes volt: zsidó iskolákat és mikvéket tartottunk fenn, imákat és hászid összejöveteleket szerveztünk.

1969-ben Moszkvába érkezett az egyik unokatestvérem, Gershon Jacobson, a New Yorkban megjelenő Al­ge­mei­ner Journal alapítója. Először a testvérem, Becálel találkozott Gershonnal, aki elmondta neki, hogy a korábbi utazásai előtt mindig megkérdezte a Rebbét, hogy felvegye-e a kapcsolatot a rokonsággal a Szovjetunióban és a Rebbe mindig lebeszélte róla. Ez alkalommal azonban bíztatta, hogy találkozzon a családtagokkal teljesen nyíltan. Ezért én is felkerestem Gershont, aki közölte: „Isten segítségével néhány hónapon belül mindannyian kiszabadultok innen”. A találkozó után Becálelt felelősségre vonták a „külföldi újságíróval” folytatott beszélgetése miatt, nem sokkal később pedig kirúgták az állami állásából. Erre kivándorló vízumot igényelt Izraelbe, amit meg is kapott. Ezen felbátorodva én is beadtam a kérelmet, és én is megkaptam a vízumot.

Miután elhagytuk a Szovjetuniót és Izraelbe utaztunk, New York felé vettük az utunkat, hogy találkozhassunk a Rebbével. 1972 peszáchja előtt érkeztünk meg és a Rebbe azonnal személyesen fogadott bennünket. Az egyik téma az izraeli munkavállalásunk volt. A feleségem elmondta, hogy korábban fogorvosként dolgozott, és a Rebbe bátorította, hogy Izraelben is folytassa ezt a foglalkozást. Én üzletember voltam és az iránt érdeklődtem, hogy én is maradjak-e a szakmámnál. „Elég üzletember van Izraelben. Használja ki, hogy beszéli az orosz és a buharai nyelvet. Foglalkozzon az orosz és buharai bevándorlókkal, és biztassa őket arra, hogy a Tóra szellemében neveljék a gyermekeiket” – tanácsolta a Rebbe.

Ahogy visszatértünk Izraelbe, azonnal munkához láttam. Rengeteg buharai bevándorló otthonába látogattam el és meggyőztem őket arról, hogy vallásos iskolába küldjék a gyerekeiket. Ezzel egy időben igyekeztem találni egy olyan iskolát, amely hatéves kortól tizennyolc éves korig kollégiumi ellátást is biztosít. Azonban egy ilyet sem találtam. Már majdnem feladtam, amikor elhatároztam, hogy megtanácskozom a dolgot Szimcha Gorodetsky és Mendel Futerfas rabbival, két idős, orosz hásziddal, akik segítették a CHAMA munkáját. Ők azt tanácsolták, hogy a Rebbét kérdezzem meg az ügyről. Elutaztam tehát New Yorkba, és előadtam a Rebbének a problémámat. Elmondtam, hogy elég nagy igény lenne a vallásos iskolákra, de nem találtam olyat, amely fogadná is ezeket a gyerekeket. A Rebbe erre így szólt: „Ha ez a helyzet, akkor nyissanak egy iskolát Kfár Chábádban”.

Hazatérve előadtam a Rebbe válaszát Gorodetsky és Futerfas rabbinak, és a közremű­ködésükkel megnyitottuk a buharai jesivát Kfár Chábádban. Az első száz tanuló kezdetben helyi családoknál lakott és a falu zsinagógájában tanult. Hamarosan azonban más megoldás után kellett nézni, mert egyre többen iratkoztak be. Az izraeli kormány segítséget ajánlott a kollégiumépítéshez, mire a finanszírozást szervező Slomó Maidanchik rabbi azt ajánlotta, hogy rögtön kettőt építsünk. Írtam a Rebbének az ötletről, aki egyértelmű választ adott: a levelemben bekarikázta a „két kollégium” szavakat.

Bár eleinte nem volt meg a kellő fedezet, végül sikerült megépíteni mindkét kollégiumot. Összesen 350 gyereknek biztosítottunk helyet, általános és középiskolásoknak.

Manapság a jesiva számos egykori tanulója dolgozik tanárként és rabbiként szerte Izraelben és a világon. Több száz vallásos családot alapítottak az intézménynek köszönhetően, mely sohasem épült volna fel a Rebbe biztatása nélkül.

Gerson Dov (Berke) Schiff

Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 50. szám – 2023. szeptember 7.

 

Megszakítás