Az alábbi történetet a nagyapám, David Eli Rosengard mesélte nekem. Nagyon sokszor hallottuk tőle, ezért az egész család ugyanolyan élénken őrzi az emlékezetében, mint én.
A nagyapám orvos volt és alezredesi rangban szolgált az amerikai hadseregben. 1950-ben, nem sokkal a koreai háború kitörése után a csendes-óceáni térségbe vezényelték egy szigetre, ahol a katonák közül nagyon sokan szenvedtek egy titokzatos gyomorbajtól. A sziget nevére nem emlékszem pontosan, azt hiszem Guam volt.
A helyzet elég súlyos volt és már jó ideje küzdöttek vele. Nagy volt tehát az aggodalom, mert nem tudták, hogy mi is történik pontosan ezekkel a katonákkal. Mielőtt a nagyapám útnak indult volna, elment a Lubavicsi Rebbéhez, hogy az áldását kérje. Mivel Brooklynban működött orvosként, és kezelte a Krinsky család tagjait, ezért Yehuda Krinsky rabbihoz fordult, aki később a Rebbe titkára lett. Ő szervezte meg a találkozót.
Miután nagyapám belépett a Rebbe irodájába, a Rebbe – aki korábban villamosmérnökként dolgozott a haditengerészet brooklyni bázisán – elővett egy katonai térképet arról a térségről, ahonnan a beteg katonákat jelentették. Azt mondta, hogy éppen arrafelé végeznek titkos nukleáris kísérleteket és a katonák nagy valószínűséggel olyan kagylókat fogyasztanak, melyekben magas a tesztelés kiváltotta mérgező anyagok mennyisége. Azt tanácsolta nagyapámnak, hogy egy dagály után menjen ki az óceánpartra és végezzen teszteket, mert így bizonyítékokra lelhet a titokzatos betegség kiváltó okával kapcsolatban. Nagyapám igencsak elámult, hogy a Rebbe ilyen precíz utasításokkal látta el. Amikor azonban a helyszínre érkezett egy ideig még nem végezte el, a Rebbe által ajánlott vizsgálatokat. A beteg katonák állapota továbbra sem javult, nagyapámnak pedig eszébe jutottak a Rebbe szavai: „Menjen el arra a helyre, és ott megtalálja a választ, amit keres”. El is ment az óceánpartra, és az ott begyűjtött vizet, puhatestűeket és rákféléket számos tesztnek vetette alá. Amikor megjöttek az eredmények, kiderült, hogy a Rebbének volt igaza: a méreganyagok tették beteggé a katonákat. Ezt követően nagyapám jelentést tett a felettesénél, aki nehezen tudta elfogadni a magyarázatát, miszerint titkos nukleáris kísérletek felelősek a betegségért. Nem tudta megemészteni, hogy egy ilyen eset megtörténhet az amerikai hadseregben. Egy héttel később azonban egy újság lerántotta a leplet a kísérletekről és kiderült, hogy éppen az történt, amit a Rebbe mondott a nagyapámnak. Számomra felfoghatatlan, hogy az amerikai hadsereg magas rangú tisztjei nem tudtak arról, amiről a Rebbe pontos információkkal rendelkezett.
Nagyapám története világos példája annak, hogy a Rebbe olyan dolgokkal is tisztában volt, melyek a legszigorúbb titkok közé tartoztak. Vannak titkos és szigorúan titkos információk. Utóbbiakról kizárólag a kormány néhány tagjának van tudomása. És persze a Rebbének. Szilárdan hiszem, hogy a Rebbét a határtalan tóratudása tette képessé arra, hogy spirituális csatornákon keresztül ilyen féltve őrzött titkok birtokába jusson. Ezért tudott olyan katonai titkokat megosztani nagyapámmal, melyről még a felettesének sem volt tudomása.
Csupán azt sajnálom, hogy az a VHS kazetta, melyen rögzítettük, ahogy nagyapám elmeséli ezt a történetet egy Chábád-házban, elveszett. Sokszor láttam a felvételt és személyesen is gyakran hallhattam nagyapámtól, mielőtt 2009-ben elhunyt volna. Mindig azt mondta, hogy a Rebbének köszönhetően nagyon sok életet sikerült megmentenie.
Avraham Zelig Gold rabbi
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 13. szám – 2022. december 21.
