Az izraeli Kfár Chábádban nevelkedtem, elkötelezett lubavicsi családban. A jesiva-tanulmányaimat követően bevonultam a hadseregbe és az ejtőernyősöknél szolgáltam. 1989-ben Libanonban állomásoztam, egy terroristáktól hemzsegő területen. Nagyon megható volt, amikor egy veszélyes küldetés előtt hazatelefonáltam és az apám elmesélte, hogy éppen New Yorkból, a Rebbe irodájából keresték. A Rebbe azt üzente, hogy ne feledkezzek meg a közelgő születésnapom méltó megünnepléséről és ügyeljek az ilyenkor szokásos tradíciók megtartására. A Rebbe azelőtt két évvel, a felesége, Chaya Muska rebecen halála után hirdette meg a születésnap-kampányt. Arra kért mindenkit, hogy használja fel a saját születésnapját arra, hogy önvizsgálatot tartson, fogadalmakat tegyen és ünnepelje meg a napot barátai körében. Tekintse úgy a születésnapját, mint egy személyes Ros hásánát, azaz újévet.
Vajon honnan tudta a Rebbe, hogy mikor van a születésnapom? Akkor már hónapok óta Libanonban voltam, és egyszer sem látogattam haza, ahogy a Rebbének sem írtam levelet. Másnap ismét hazatelefonáltam, hogy megbeszéljem a születésnapi teendőket. Apám ismét egy rendkívüli dologról adott hírt. Újra keresték a Rebbe irodájából, mert a Rebbe egy pár tfilinnel akart megajándékozni. Nem tértem magamhoz. Két nap alatt két hívás a Rebbétől, azután meg egy ajándék. De miért éppen tfilin? A bár micvámra már kaptam egyet apámtól.
Sikerült eltávozást kapnom Hanuka előtt, hogy a családommal lehessek a születésnapomon. Kiderült, hogy a Rebbe irodájából már felvették a kapcsolatot a Jeruzsálemben élő Ávráhám Krishevsky rabbival, hogy készítse el a tfilin bőrdobozait. Megbíztak egy tóramásolót is, hogy írja meg a tfilinbe való tekercseket. Krishevsky rabbi úgy tervezte, hogy az elkészült tfilint magával viszi New Yorkba, a Rebbe hivatalba lépésének negyvenedik évfordulóját köszöntő ünnepségre, mert úgy vélte, hogy a Rebbe bizonyára látni kívánja a tfilint és azt akarja, hogy az ő kezéből küldjék el nekem. Amikor apám értesült erről, vásárolt egy bársony tfilintartót, melybe a következőt hímezték: „A Rebbe ajándéka Efrájim Karasziknak, 5750. tévét”. Odaadta Krishevsky rabbinak, hogy abban vigye a tfilint a Rebbéhez.”
1990-ben, svát hó 9-én a Rebbe éppen dollárt osztogatott, hogy adományozásra buzdítsa az embereket, amikor Krishevsky rabbi átnyújtotta neki a tfilint. A Rebbe megkérdezte a titkárát, Leibel Groner rabbit, hogy ki lett-e fizetve a tfilin, majd visszaadta Krishevsky rabbinak azzal, hogy vigye el nekem. Amióta megkaptam, azóta folyamatosan ebben a tfilinben imádkozom.
Nem sokkal később autóbalesetet szenvedtem, melynek során megsérült a bal kezem. Megműtöttek és szépen gyógyultam, ám néhány hónap elteltével egy vizsgálat során kiderült, hogy még egy műtétre lesz szükségem. Természetesen azonnal írtam a Rebbének és az áldását kértem. A Rebbe annyit üzent vissza, hogy ellenőriztessem le a tfilinemet.
Az ellenőrzést végző szófer egy hibát talált a kézre való tfilin tekercsében: a „jádchá”, azaz kezed jelentésű szóban repedés volt a cháf betűben. Ez abban a tórai mondatban szerepel, mely így szól: „Kösd őket emlékeztetőül a [bal] kezedre”. A szófer persze azonnal elvégezte a szükséges javítást. A műtét napján az osztály főorvosa megvizsgált. Úgy döntött, hogy még egy röntgen-felvételt kell készíteni a karomról. Miután megnézte a felvételt így szólt: „Nincs szükség a műtétre. Minden rendben van. Hazamehet”.
Minden reggel, amikor előveszem a tfilinemet és rápillantok az apám készíttette bársonytokra, felteszem magamnak a kérdést: „Mivel érdemeltem ezt ki? Hogyan kaphattam egy ekkora ajándékot a Rebbétől?”. Őszintén szólva, fogalmam sincs. Akárhol is kutakodtam, nem találtam az enyémhez hasonló esetet. Megkérdeztem apámat is, hogy talán ő írt-e valami olyasmit a Rebbének, amire ez lehetett a reakciója, de azt mondta, hogy csupán azt kérte tőle, hogy áldja meg a családot. Rólam annyit írt, hogy Libanonban szolgálok. A Rebbe tudta, hogy milyen veszélyes a libanoni hadszíntér és arra biztatta az izraeli katonákat, hogy imádkozzanak tfilinben, mert az életet menthet. Talán a Rebbe ezzel akart spirituálisan megerősíteni és különleges védelemhez juttatni.
Hosszú időn át elmélkedtem ezen, amíg néhány éve egy igen érdekes dologra lettem figyelmes. A katonai szolgálatom harmincéves évfordulóján rendezett összejövetelen többen hangoztatták, hogy a rendkívül veszélyes szituációk dacára az egységből senki sem sérült meg és mindannyian épen és egészségesen tértünk haza. Erre nincs racionális magyarázat, de biztos vagyok benne, hogy köze van a Rebbéhez, aki a távoli New Yorkban imádkozott azért, hogy sérülés nélkül térjünk haza a háborús övezetből.
Efrájim Karaszik
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 28. szám – 2023. április 5.
