A chábád hászidizmust megalapító Álter Rebbe halálozási évfordulója tévét hónap 24. napja. 1963-ban e dátum különleges jelentőséggel bírt, mert akkor volt a 150 éves évforduló, s ezért a Rebbe kívánsága szerint egész évben nagyobb figyelmet kapott az Álter Rebbe alakja. Sőt, valójában már egy hónappal korábban megkezdődött az emlékév. Akkoriban Crown Heightsban tanultam. Az idősebb diákok a Chábád központi épületében tanultak, mi pedig egy onnan tizenöt percnyi sétára található épületben, a Bedford Avenue-n.
Elul hónap 18-án, az Álter Rebbe születésnapján a Rebbe egy rendkívüli hászid összejövetelről tett bejelentést. A Rebbe arról beszélt, hogy az Álter Rebbe 150. halálozási évfordulójára való felkészülést már a születésnapján el kell kezdeni. Mivel az Álter Rebbe két fő műve a Tánja és a Sulchán Áruch HáRáv, a Rebbe azt kérte, hogy a hászidok osszák fel egymás között ezen műveket, és tanulják meg azokat tévét hó 24-ig, hogy ezzel is erősítsék a kapcsolatukat az Álter Rebbével. Emellett a Rebbe azt is kérte, hogy mindenki adakozzon az Álter Rebbe műveinek kiadására.
A későbbi hászid összejövetelek során is gyakran előkerült ez a téma, és ezért folyamatosan izgalomban tartotta az embereket. Éreztük, hogy valamilyen különleges dolog részesei vagyunk.
És akkor elkövetkezett tévét hónap 24. napja. Az évforduló tiszteletére rendezett összejövetel kezdetét szombat 22:25-re tűzték ki, mert a Cemách Cedek, a harmadik lubavicsi rebbe feljegyzése szerint nagyapja, az Álter Rebbe „körülbelül fél tizenegykor” hunyt el.
Végre elérkezett 22:25. A Rebbe belépett. Az arca sápadt volt, de a tekintete ünnepélyes. Máskor lechájimmal kezdte meg az összejövetelt, most azonban rögtön beszélni kezdett. A bevezető után az Álter Rebbe egyik dalát kezdte énekelni, majd egy hászid témájú fejtegetésbe fogott. Úgy éreztük, mintha a fenti világokból való tanítást adna át, mintha nem is ebben a valóságban létezne. Ahogy ült, ahogy viselkedett, ahogy nézett… Olyan érzés fogott el bennünket, mintha az Álter Rebbe is velünk lenne.
Másnap este a szokott időben mentem lefeküdni. Éjfél körül azonban kopogtak az ajtón. Egy barátom érkezett, hogy átadja a hírt: a Rebbe néhány perc múlva hászid összejövetelt tart! Természetesen mindannyian a központi épülethez szaladtunk. A Rebbe teljesen más hangulatban volt, mint egy nappal korábban. A visszafogottságot és komolyságot öröm és mosoly váltotta fel. A Rebbe először a Tánja, majd a Sulchán Áruch HáRáv tanulmányozásának fontosságáról beszélt, majd arra kért mindenkit, hogy a következő év során 150 órával többet szánjon az Álter Rebbe írásainak a tanulására és 150-szeres mértékben adakozzon. Emlékszem, abban az évben egy kis jegyzetfüzetet tartottam a zsebemben és abba írtam fel a szokásos tanuláson felüli fél órákat, amivel a Rebbe kérését teljesítettem.
Az összejövetel során a Rebbe tett egy egészen elképesztő megjegyzést. Először elmondta, hogy a Báál Sém Tov, a hászidizmus megalapítója elalvás előtt mindig adakozott valamennyit, és ezt a szokást mindenkinek ajánlatos gyakorolnia. Azzal folytatta, hogy manapság az emberek a pénzüket leginkább különböző bankszámlákon és befektetési alapokban őrzik, ezért a nálunk lévő készpénzt teljes egészében ajánljuk fel az Álter Rebbe szent műveinek kiadására. Aki adakozik, azt megjutalmazza az Örökkévaló és ezt egy példával szemléltette:
„Egyszer a tanítványok a Bál Sém Tovval töltötték a szombatot. A szombat kimenetele után megült meláve málká étkezés előtt a Báál Sém Tov arra kérte a tanítványokat, hogy menjenek el gyertyát vásárolni, hogy illő módon megvilágított asztal mellett étkezhessenek. Mivel azonban mindannyian a szombati ruhájukat viselték, egyikőjüknél sem volt pénz. Annyira hittek azonban a Báál Sém Tovban, hogy amikor a zsebükbe nyúltak, csodálatos módon pénzt találtak benne. Talán most is ugyanez fog történni, ha azok, akik megnyitják az erszényüket, több pénzt találnak ott, mint hinnék” – mondta a Rebbe.
Mivel a Rebbe közelében álltam, láttam, ahogy belenyúl a zsebébe és minden ott található bankjegyet és pénzérmét beletesz egy borítékba. Később hallottuk, hogy másnap reggelre igen jelentős összeg gyűlt össze a Rebbe titkárságán. Sokan voltak, akik minden náluk lévő készpénzt felajánlottak. Biztos vagyok benne, hogy az Örökkévaló busásan megjutalmazta őket.
Leibel Schapiro
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 30. szám – 2024. április 4.
