Mindig is nagyon fontos volt számomra a zsidóság. Hagyományőrző családban nevelkedtem, és amikor kislányként hászidokkal találkoztam, irigykedve néztem őket és arra gondoltam, hogy egyszer én is így akarok élni. Azután, már házas nőként, kóser háztartást vezettem, gyertyát gyújtottam péntek este, de nem voltam teljes mértékben szombattartó. Néhány évvel később a bátyám, Levi Reiter és a felesége, Raizel csatlakozott a lubavicsi közösséghez, és rajtuk keresztül én is megismerkedtem a Chábád tanításaival és egyre több micvát kezdtem betartani. Három gyermekem született és mindegyik terhességem idején elmentem a Rebbéhez, hogy az áldását adja rájuk. Egyszer azt mondta, hogy rengeteg örömöm származik majd belőlük, és Istennek hála, ez így is lett.
Amikor azonban a középső fiam, Yehoshua Leib egyéves lett, rátört egy roham, majd fél évvel később még egy. 1981-ben, amikor hároméves lett, egy éjjel bementem megnézni, hogy jól alszik-e, és a sötét ellenére éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben. Felkapcsoltam a villanyt és láttam, hogy elkékült az arca. Nem tudom, mikor lett rosszul, de addigra már alig lélegzett és meg sem bírt mozdulni. Gyorsan felkaptam s kirohantam vele, hátha a hideg levegőn magához tér, de nem így történt. Mentőt hívtunk és beszállították a kórházba.
Az orvosok megállapították, hogy a fél teste lebénult. Azonnal felhívtam a bátyámat, beszámoltam neki a történtekről és kértem, hogy beszéljen a Rebbével és kérje az áldását a fiamra. „Bízd csak rám, intézkedek” – mondta, ami nagy megnyugvással töltött el, mert rá mindig lehetett számítani. Egyébként nem kértem tőle keveset, mert ez szombat este történt, fél tizenegy körül és addigra a Rebbe már mindig hazatért a zsinagógából. A bátyám később elmesélte, hogy mindenkit felhívott a Rebbe titkárságáról, de senki sem akarta megzavarni a Rebbét az éjszaka közepén. Annyit mondtak csak, hogy megpróbálnak tenni valamit, de nem ígérhetnek semmit.
A vizsgálatok után megkérdeztem az egyik orvost, hogy mennyit esélyt lát a fiam felépülésére. „Hát, ez a fajta bénulás idővel némileg javulhat, de soha nem lesz már olyan, mint egykor” – felelte. Végiggondoltam, hogy mit hozhat a jövő: kerekesszék, speciális iskola, fejlesztő foglalkozások. Minden erőmmel azon kell lennem, hogy segítsek a fiamnak. Eközben a bátyám nem adta fel a küzdelmet, mert tudta, hogy a Rebbének még aznap éjjel értesülnie kell a fiam állapotáról. Eldöntötte tehát, hogy személyesen keresi fel a Rebbét az otthonában. Ehhez haditerv kellett, mert a Rebbe háza körül folyamatosan jesivabócherek őrködtek, hogy senki se zavarhassa meg hívatlanul. Egy barátjával közelítette meg a házat. A barátja előrement és magára vonta a bócherek figyelmét. Ekkor a bátyám a bejárati ajtóhoz sietett és minden bátorságát összeszedve becsöngetett. Fény gyulladt a lakásban és kisvártatva Chaya Mushka rebecen állt az ajtóban, akivel korábban még sohasem találkozott a bátyám. „Kérem, jöjjön be. És mondja el, miben segíthetek” – fogadta a rebecen. A bátyám alig bírt megmozdulni, de bement és elmondott mindent. A rebecen figyelmesen végighallgatta és látszott, hogy mélyen megérinti a drámai történet és együttérez velünk. Megkérdezte a fiam és a bátyám nevét és megígérte, hogy beszél a férjével.
Nem tudom, hogy a Rebbe pontosan mikor adta az áldását, mert a titkárságról csak reggel telefonáltak, de mi már az éjszaka folyamán tudtuk, hogy imádkozott a fiunkért, mert fél kettő előtt a fiunk mozogni kezdett. „Hihetetlen, hihetetlen” – az orvosok csak ennyit tudtak mondani. Úgy tűnt, hogy hirtelen teljesen meggyógyult.
Emlékszem, hogy azok a specialisták, akik a bénulást jöttek megvizsgálni, szintén elképedtek és alig akarták elhinni, amit látnak. Volt ott egy zsidó orvos, akinek elmondtam, hogy a Lubavicsi Rebbe áldásának tulajdonítjuk a javulást. Ő csak ennyit felelt: „Hát, igazuk lehet, mert ezelőtt még sohasem láttunk ehhez foghatót”.
Az esetet követően néhány havonta felkerestünk egy gyermekideggyógyászt, hogy megvizsgálja a fiunkat. Yehosua Leib mindig összevissza ugrándozott a rendelőben, mint akinek sohasem volt semmi baja. Egyértelmű, hogy hatalmas csoda történt és az is, hogy ez a Rebbe áldásának volt köszönhető.
Leah Englander
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 20. szám – 2024. január 25.
