Nem sokkal a bár micvám előtt, 1966 telén, az apám, Hersh Mailach Spalter, levelet írt a Rebbének. Mivel az összes testvérét elveszítette a holokausztban, rendkívül meghatotta, hogy a legidősebb fia elérte ezt a kort és tehetős emberként meg akarta adni a módját az ünneplésnek. Amikor azonban megírta a Rebbének, hogy milyen fényűző partit tervez, a következő választ kapta: „A Tóra elővigyázatos a zsidó emberek pénzével kapcsolatban, ezért inkább a spiritualitás tekintetében legyen fényűző”. A választ telefonon olvasták be neki a Rebbe titkárságán, ő azonban nem elégedett meg ezzel, és írásban szerette volna látni. Emlékszem, hogy elmentünk a Chábád központjába, és megkaptuk a Rebbe kézírásos üzenetét. Apám ekkor hozzám fordult: „Mit gondolsz, mit ért ez alatt a Rebbe?” Kisgyermekként persze fogalmam sem volt arról, hogy mit mondhatnék. „Szerintem arra gondolt a Rebbe, hogy ne egy hászid értekezést mondj fel, hanem kettőt” – adta meg a választ apám. Fel sem merült, hogy ellentmondjak apámnak, ezért azt tettem, amit mondott. Megtanultam tehát egy talmudi magyarázatot és egy hászid értekezést a tfilinről, ahogy szokás volt, továbbá még egyet az előző Rebbétől, melyet a „Mily szépek a sátraid, Jáákov” tórai mondat alapján írt.
A nagy nap előtt a szüleim elvittek a Rebbéhez. Amikor apám előadta, hogy a tanácsát követve egy helyett két hászid értekezést fogok felmondani, a Rebbe arca felderült és olyan ragyogó mosollyal nézett rám, amit sohasem fogok elfelejteni. Ezután megkért, hogy kezdjek bele a talmudi fejtegetésbe, mely a tfilin készítéséhez szükséges bőr szabályairól szólt. Amikor végeztem, feltett két kérdést a tfilin kóserságával kapcsolatban, de annyira meg voltam illetődve a jelenlétében, hogy meg sem tudtam szólalni. Amikor látta ezt, nem erőltette tovább, hanem áldásokkal halmozott el.
Amikor a saját fiaim elérték a bár micva kort, elmeséltem nekik a fenti történetet. Ők is két hászid értekezést mondtak fel a bár micvájukon, ahogy később az ő fiaik is. A Rebbe tanácsát tehát már generációk követik.
Tizenhat éves koromban a franciaországi Brunoy-ban működő lubavicsi jesivában kezdtem tanulni. A tizennyolcadik születésnapom előtt hazatértem Brunoy-ból és ellátogattam a Rebbéhez. A találkozó előtt néhány közeli barátommal kis ünnepséget rendeztem az alkalom tiszteletére. Egyikük a következő tanáccsal látott el: „Nyílj meg a Rebbe előtt, fedd fel a lelkedet, ő pedig vezetni fog az utadon”. Amikor azonban beléptem a Rebbéhez, képtelen voltam ezt megtenni. Igaz, hogy írtam egy hosszú levelet, de a találkozó előtt összetéptem és végül csak egy születésnapi áldást kértem tőle. A következő évben összeszedtem a bátorságomat, újra megírtam a levelet és ez alkalommal át is adtam neki. Leírtam, hogy hol állok a spirituális fejlődésben és az istenszolgálatban. Hozzátettem, hogy sajnos időnként emiatt beképzeltséget is érzek. A Rebbe erre így felelt: „Ez a jécer hárá, a rossz ösztön műve. Azt akarja, hogy felhagyj a spirituális fejlődéssel, ezért hiteti el veled, hogy az egód a markában tart. Így tehát, ha azt hallod a jécer hárától, hogy valamit csak nagyképűségből csinálsz, hát csinálj abból még többet. Többet és többet! Tegyél meg még egy micvát, tanulj meg még egy oldalt a Talmudból! Tórát még érdekből is szabad tanulni, mert az vezet el ahhoz, hogy végül önmagáért tanuld. Csak ne állj meg az úton!”.
Ez a beszélgetés az egész életemet megváltoztatta. Nagyon emelkedett hangulatban léptem ki a Rebbe szobájából. Valóban, miután megnyíltam előtte, bölcs tanáccsal látott el.
Sholom Spalter rabbi
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 37. szám – 2023. június 8.
