Velem és a Rebbével történt

A családom tagjai régóta, legalább százötven éve lubavicsi hászidok, ám mivel Ausztráliában élünk, csak nagyon ritkán láthattuk a Rebbét személyesen, hiszen New York szó szerint a világ túloldalán fekszik. Én 1971-ben, tizenkilenc éves koromban utaztam el hozzá először. Hatalmas szerencsém volt, mert nem sokkal az érkezésem után már fogadott is. Volt egy igen komoly problémám, amit minél hamarabb meg szerettem volna beszélni vele, ezért nagyon vártam a találkozást.

Már egy jó ideje erős migrénnel küzdöttem. Volt olyan időszak, amikor minden héten jelentkezett. Olyankor fényvillanásokat láttam a szemem előtt, majd nem sokkal ezután jött a fejfájás. Több orvosnál is jártam, akik különböző gyógyszereket írtak fel, de semmi sem segített.

Már csak abban bíztam, hogy a Rebbe áldása hozza el a gyógyulást, ezért igencsak meglepődtem, amikor az áldás mellé egy receptet is kaptam. „Amikor érzed, hogy közeledik a migrén és látod azokat a felvillanásokat, azonnal vegyél be Anacint” – mondta.

Nem ismertem ezt a gyógyszert, mert Ausztráliában nem forgalmazzák, és ezt meg is mondtam a Rebbének. Erre ő elő­vett egy cédulát és ráírta, hogy Anacin, majd átadta nekem. A következő nap elmentem egy közeli gyógyszertárba, me­lyet a Shpritzer család üzemeltetett. Amikor elmondtam a gyógyszerésznek, hogy Anacint kérek, nem értette, hogy mit akarok, talán az ausztrál akcentusom miatt nem volt világos a számára, hogy mit keresek. „Mire való ez a gyógyszer?” – kérdezte. „Migrénes fejfájásra” – feleltem. „Ha Anacint keres, akkor tudnia kell, hogy az a gyógyszer nem elég erős a migrén ellen” – mondta, és ajánlott valami mást a fejfájásomra. „De a Rebbe azt mondta, hogy Anacint kell bevennem a migrénemre” – mondtam, és meg is mutattam a Rebbe által írt cédulát, melyen világosan állt, hogy „Anacin”.

Ezután már nem volt helye vitának. Megkaptam az összes elérhető fajtájú Anacint, különböző erősségi szinten. Istennek hála, a gyógyszer – a Rebbe áldásával kiegészítve – működött. Az Anacin egy egyszerű orvosság: aszpirin és koffein keveréke, semmi több. Amikor azonban közvetlenül a fejfájás érkezése előtt bevettem, csodát művelt, miközben a migrén működését a mai napig nem értik pontosan az orvosok.

Még manapság is, ötven évvel később, amikor csak New Yorkban járok és a Shpritzer családból meglát valaki, mosolyogva köszöntenek és a sálom áléchem után még hozzáteszik: Anacin! A Rebbe tanácsa óta soha sem lépek ki a házból Anacin nélkül, még a zsinagógában is tartok egy dobozzal, bár igen ritkán van rá szükségem. Sok más, migréntől szenvedő embernek is ajánlottam ezt a gyógyszert, de sajnos rajtam kívül senkinek sem segített. Arra gondoltam, hogy a Rebbe bizonyára csak nekem írta fel és csak nálam hatásos, de később kiderült, hogy ez nem egészen így van. Körülbelül öt évvel ezelőtt, amikor Izraelbe utaztam nyaralni a feleségemmel, egy Zalman nevű ember keresett Manchesterből. Elmondta, hogy látott egy velem készült interjút, ahol elmeséltem a fenti történetet, és annyira megfogta az Anacin különleges hatása, hogy személyesen akar velem találkozni, amíg Izraelben vagyunk. Így is történt. Néhány nappal később már együtt ültünk a szombati asztal körül, ő pedig elmesélte a történetét. Szintén erős migréntől szenvedett. Egy nagy cég élén állt, de amikor rátört a fejfájás, kénytelen volt félbehagyni mindent és hazasietni, mert csak otthon fekve volt képes elviselni a fájdalmakat. Amikor végignézte a velem készült beszélgetést, az az érzés kerítette hatalmába, hogy bizonyára nem véletlen, hogy éppen ezt a történetet hallgatja, és a Rebbe tanácsa rá is vonatkozik. Eldöntötte, hogy mindent úgy csinál, ahogy egykor én, még ugyanabba a New York-i gyógyszertárba is elment, ahol én vásároltam először Anacint. A gyógyszer pedig nála is működött! Ezután nem győzött eleget hálálkodni, hogy megosztottam a történetemet. Úgy érezte, hogy a Rebbe ugyanúgy mellette állt, mint egykor, sok évvel korábban mellettem. Később az is kiderült, hogy mások is hasonlóan jártak. Néhány év múlva észrevettem, hogy a titkárnőm is migrénnel küzd. Elmondtam neki, hogy mit tanácsolt a Rebbe, ő pedig kipróbálta az Anacint. Nála is hatásos volt, ellentétben az összes korábbi gyógyszerrel, amit addig szedett.

Az egykori találkozón nemcsak egészségügyi tanácsot kaptam a Rebbétől. Azt mondta, hogy annak érdemében, hogy minden nap fenntartok időt a tóratanulásra, spirituális és anyagi sikerekben lesz részem.

A Rebbe ezen áldásai és persze az összes többi is, melyet a későbbiekben kaptam tőle, minden nap eszembe jutnak. Nem tudom szavakba önteni a hálát, melyet a Rebbe áldásai által megélt jóért érzek minden egyes nap.

Mottel Feiglin