Az ’50-es évek elején egy csoport lánnyal mentem a Rebbéhez a Hadassza Ifjúsági Egylet szervezésében. Abban az időben a Hadassza egy nagyon népszerű női csoport volt, s ezen belül volt egy kisebb csoport tinédzsereknek. Én is a csoport tagja voltam, s bár nem voltam sokkal idősebb a többi lánynál, akik a csoportban voltak, friss házasként én irányítottam őket Worcesterben. A csoport tagjai gyakran jöttek a házunkhoz, ahol többek között együtt tanultunk a judaizmusról. Ennek a tanításnak volt a része, hogy sokat meséltem nekik a Rebbéről, minek hatására egy idő után annyira érdeklődők lettek, hogy személyesen is akartak vele találkozni, élőben is hallani a szavait. Így egy ponton elhatároztuk, hogy felkerekedünk, és meglátogatjuk a Rebbét. Az egyik lány anyja is eljött velünk kísérőnek. A lányt Estelle Greenbergnek hívták, s az anyja mondta neki, hogy ő is találkozni szeretne a Rebbével, és mindenképp el akar kísérni minket.
Mikor odaértünk, meg kellett állapítanunk, hogy az ilyen látogató idő hatalmas esemény. Több ifjúsági csoport is ott volt velünk egy időben. Mikor a napi programban a Rebbe tartott egy kis szünetet a beszédei, tanításai között, Mrs. Greenberg kért egy személyes meghallgatást tőle. Attól a pillanattól kezdve, hogy belépett a Rebbe szobájába, addig, míg ki nem jött, nem kevés idő telt el. Mikor végeztek, a Rebbe titkára, Hodakov Rabbi jött hozzám, és mondta, hogy a Rebbe velem is szeretne beszélni. Nagyon csodálkoztam, hogy engem is behívott, nem értettem, hogy miért akar külön, velem beszélni. Mikor beléptem, a Rebbe széles mosollyal üdvözölt, és mondta: „Mrs. Greenberg jött hozzám, és az áldásomat kérte a lányára, hogy találjon magához való férjet, de mikor áldásomat adtam rá, nem akart hinni nekem.” Majd hozzátette: „Találj férjet a lánya számára, s ha az sikerül, a nővérednek is fogsz találni.”
Ugyanis abban az időben többször is azzal zargattam a Rebbét, adja áldását a nővéremre, hogy találjon egy magához való férjet, de az igazság az, hogy a testvérem annyira válogatós volt, hogy senki nem felelt meg az ízlésének. Így mikor ismételten a Rebbe áldását kértem a nővérem házasodására, csak annyit mondott: „találj férjet Mrs. Greenberg lányának, és meg fogod találni a jó férjet a nővérednek is.” „Rendben, de hogyan találjak:” – kérdeztem. „Talán épp Worcesterben vagy a környékén fogsz rábukkanni” – felelte a Rebbe.
Mikor kijöttem a szobából, Estelle, és édesanyja, Mrs. Greenberg álltak az ajtóban, aki meglehetősen szigorúan méregetett. Az áldását kérte a Rebbétől, amit meg is kapott, így most várta az eredményt: mikor talál valaki jó férjet a lányának. Csodálatos asszony volt, ő valóban hitt a Rebbe erejében, hogy tud segíteni a lányának. Így ennek megfelelően szigorúan állt az ajtóban, s várta, hogy felfedezzék a jövendőbeli vejét. Az első dolgom volt mikor visszatértem Worcesterbe, hogy elmenjek a férjem jesivájába körülnézni. Hirtelen megláttam egy fiatalembert, s rájöttem: ő az, megtaláltam Estella férjét. A fiatalember, egy bizonyos Wineberger az egyik osztályt tanította, s a közeli Clinton nevű településen volt rabbi. S akkor hirtelen bevillantak a Rebbe szavai: „Talán épp Worcesterben vagy a környékén fogsz rábukkanni.” Így megértettem: megtaláltam a megfelelő embert! Alig bírtam kivárni az órák közti szünetet, hogy odarohanjak hozzá és mondjam: „Wineberger rabbi, van egy lány a számodra!” S elkezdtem extázisban áradozni és mesélni Estelláról, valamint sürgetni: „Gyorsan hívd fel, hívd el hogy találkozzatok, siess, ő a neked való lány!”
És ő hitt nekem. Felírta a nevét és a telefonszámát. Este felhívta és elkezdtek randevúzni. Nagyon gyorsan megkedvelték egymást, s jud-tet Kiszlévre (Kiszlév hó 19. a haszidizmus újéve – a szerk.), mikor a Rebbét mentek meglátogatni már jegyben jártak. Nem is győztem nekik mondani, hogy a Rebbe miatt ismertettem össze őket. Ő mondta, hogy Worcester közelében fogunk rábukkanni Estelle férjére. Ők meg csak úsztak a boldogságban. Mikor elkísértem őket a Rebbéhez, s rajtam volt a sor, kérdeztem a Rebbét: „Most hogy találtam férjet Estelle-nek, mi lesz a nővéremmel?” Mire a Rebbe mosolyogva válaszolta: „Ő is rövidesen megtalálja a párját.” Nem sokkal ez után a nővérem találkozott egy férfival. A későbbi férjével.
Rachel Fogelman
Megjelent: Gut Sábesz 18. évfolyam 22. szám – 2016. február 11.
