A New York-i Queensben nevelkedtem egy hagyománytisztelő és cionista meggyőződésű családban. Fiatal koromban jesivában tanultam, de nem igazán szerettem, és emiatt hátat is fordítottam az ortodoxiának.
Emlékszem azonban egy nagyszerű eseményre abból az időből. A lubavicsi Rebbe tartott hászid összejövetelt a Chábád központjában és arról beszélt, hogy a Tóra miként emeli magasabb szintre az embert az élet minden területén. Ez megmaradt a tudatalattimban és a későbbiekben nagy hatást gyakorolt az életemre. Ezzel együtt a jesivában tapasztaltak túlsúlyban voltak az itt megélt pozitív élménnyel szemben.
Később a Queens Főiskolára jártam, ahol politológiát és zsidó tudományokat tanultam. A másoddiplomámat a Columbia Egyetemen szereztem, majd Izraelbe költöztem, ahol ismét közel kerültem a zsidó hagyományokhoz. Szolgáltam a hadseregben, dolgoztam, majd úgy döntöttem, hogy visszatérek a tanuláshoz és doktorátust szerzek politológiából a Bar-Ilan Egyetemen. Fontosnak éreztem, hogy a kutatásomnak legyen zsidó vonatkozása, ezért Hans Morgenthauról, egy német-zsidó politológusról írtam a disszertációmat. Azt kutattam, hogy milyen hatással volt az antiszemitizmus és Morgenthau zsidó identitása a tudományos gondolkodására. Eközben derült ki a számomra, hogy Morgenthau kapcsolatban állt a Lubavicsi Rebbével. Beszéltem a lányával, Susannával, aki elmondta, hogy a Rebbe igen nagy hatást gyakorolt az apjára, különösen azt csodálta, ahogy a Rebbe – a saját személyiségéből fakadó erejének köszönhetően – képes volt létrehozni és működtetni egy egyre növekvő társadalmi mozgalmat.
Szerettem volna beszélni erről a Rebbével is, de akkor [1991-ben] már nem lehetett személyes találkozót kérni tőle, ezért a titkárával, Yehuda Krinsky rabbival beszéltem meg egy interjút. Krinsky rabbi elmondta, hogy a Rebbe és Morgenthau nemcsak több alkalommal találkoztak, de levelezésben is álltak egymással. A találkozók során sokat beszéltek Morgenthau világnézetéről, és e beszélgetések során a Rebbe fejből idézett Morgenthau írásaiból. Ez igen nagy hatást gyakorolt rá és egy vallástól eltávolodottan töltött élet után hajlandó volt tfilint rakni. Azt is bevallotta, hogy nagyon bánja, amiért nem foglalkozott behatóan a zsidósággal.
Susanna mesélte, hogy az apja élete vége felé kezdett gondolkodni arról, hogy mi legyen vele a halála után. Már az ősei között is voltak olyanok, akik a hamvasztást választották, ezért eleinte ő is ezt preferálta. Azonban ezzel együtt ragaszkodott a zsidó hagyományok szerinti temetéshez is. Susanna megosztotta ezt Krinsky rabbival, aki elmagyarázta, hogy ez nem lehetséges, a két dolog nem fér össze egymással.
Morgenthau végül a zsidó temetés mellett döntött, és 1980-ban, amikor elhunyt, a Montefiore temetőben helyezték végső nyugalomra. A Rebbét később nem messze a sírjától temették el.
Örültem Krinsky rabbi beszámolójának és a beszélgetés végén megkértem, hogy kérjen egy áldást a Rebbétől a feleségem számára, mert már hét éve voltunk házasok, de még nem esett teherbe. Krinsky rabbi végül elvitt a Rebbéhez, akitől két dollárt kaptam, egyet a saját magam, egyet pedig a feleségem részére. A Rebbe ezután megáldott és gyermekáldást kívánt, majd Morgenthau lányáról érdeklődött, a Susanna helyett a héber nevét, a Sosánát használva. Neki is küldött egy dollárt. A búcsúzásnál még egy áldást kaptam: „Az Örökkévaló áldja meg önt, a feleségét és a könyvét”.
A találkozó hatalmas benyomást tett rám. A Rebbéből áradó spiritualitás olyan erős volt, amilyet csak akkor éreztem, amikor a jeruzsálemi Templom-hegyen jártam. Nem váltam a Rebbe követőjévé, mert politikai kérdésekben nem értettem egyet vele, de kiváltotta a csodálatomat. Az áldásai pedig beteljesültek: sikeresen megírtam a disszertációmat, mely könyv formájában is napvilágot látott, majd tizenöt hónappal később megszületett a fiunk, Járon-Ode.
Dr. Ben Mollov
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 11. szám – 2023. november 23.
