Danny, a legfiatalabb fiam 1966-ban született és hiába növekedett, beszélni nem kezdett el, súlyos gond volt a hallásával.
Másfél éves korában hallókészüléket kapott. Abban az időben ez egy táskában hordozott, elemmel működő készüléket jelentett, mely vezetékeken keresztül kapcsolódott a füléhez.
1967 nyarán az Illinois államban fekvő Skokiéba költöztünk, hogy a legidősebb fiam, Barry az ottani zsidó iskolában kezdhesse meg tanulmányait, Dannyt pedig egy hallásproblémákkal küzdő gyermekek számára fenntartott intézménybe írattuk.
Skokiéban megismerkedtünk Shlomo Zalman Hecht rabbival a Rebbe chicagói küldöttjével. A férjem, szoros barátságot alakított ki vele. Elmondta neki, hogy Dannyt a helyi állami iskolába szeretnénk küldeni, mert ott egy igen jó program várja a hallássérült gyerekeket.
Hecht rabbi azonban nem volt biztos abban, hogy ez lenne a helyes lépés. „A Rebbétől kell tanácsot kérnetek” – mondta és megszervezte, hogy fogadjon minket. A találkozóra 1972 tavaszán került sor.
Elmondtuk a Rebbének, hogy Danny egy magántanártól sajátítja majd el a hébert, a maga tempójában. Ő a következőt felelte erre: „Nem hiszem, hogy az állami iskola megfelelő lenne Danny számára. Egy zsidó fiút zsidó környezetben kell nevelni”. Megkérdezte, az állami iskolában ki tanítaná Dannyt. „Esetleg egy zsidó tanárnő?”. A tanárnő valóban zsidó volt, ráadásul nagyszerű pedagógus. A Rebbe egy eredeti ötlettel állt elő: „Mi lenne, ha Danny a zsidó iskolába járna és ez a tanárnő korrepetálná a világi tantárgyakból délutánonként? Képzeljék el, milyen érzés lenne számára reggelente, hogy a bátyjai a zsidó iskolabuszra szállnak fel, neki azonban máshová kell mennie.”
Azonnal elfogadtuk a Rebbe javaslatát, és le voltunk nyűgözve a kreativitásától.
Mi alábecsültük Danny képességeit, de a Rebbe nem kételkedett abban, hogy jól fog teljesíteni. Mintha belelátott volna a fejébe és megértette volna, hogy egy ilyen intelligens gyereknek nem okoz gondot a két tannyelvű iskola.
A beszélgetés végén, a Rebbe megjegyezte: „Ha a jövőben felmerül egy operáció lehetősége, vágjanak bele”. Ezután megáldott minket és sok sikert kívánt.
A beavatkozás lehetősége ezután mindig ott motoszkált a fejünkben. Tudtuk, hogy ha egyszer a műtét mellett döntünk majd, azt a Rebbe áldása fogja kísérni.
Van egy fényképem, melyen Danny látható, ahogy felszáll az iskolabuszra a bátyjai társaságában. Kezében az uzsonnás doboza, az arcán pedig hatalmas mosoly. Ez a legjobb kép, ami valaha készült róla.
A fiunknak nagyon jót tett a zsidó iskola légköre. Később elvégezte a Yeshiva University-t, majd Izraelben telepedett le.
Idővel a korábban rendkívül kockázatos műtét bevett gyakorlat lett és ma már biztonsággal elvégezhető. Danny 2005-ben vállalkozott a beavatkozásra, mely sikeresen végződött.
Gyakran megkönnyeztem, ahogy Danny felfedezte a hangokat.
„Ezeket a hangokat nem ismertem volna meg a műtét nélkül. Mindig tudtam, hogy egy nap hallani fogok. A Rebbe áldása ott lapult a zsebemben” – mondta.
Dr. Jan Jacobson Sokolowsky
