A Rebbének nagyon sok partnere volt a lubavicsi közösségen kívül is. Egyikük apám, Charles Batt rabbi volt. Ő a XX. század elején, Connecticutban nőtt fel és a New Haven-i jesivában tanult. A rabbidiplomáját a kor egyik legnagyobb bölcsétől, Yaakov Yitzchak Ruderman rabbitól kapta meg Clevelandben.
A szüleim 1933-ban házasodtak össze és Hartfordban telepedtek le. Írószerboltot nyitottak, a szabadidejükben pedig sokat tettek a zsidóság terjesztéséért. Apám közreműködésével nyílt meg az első zsidó iskola a városban, ahol én is tanultam, és ő lett a helyi Young Israel zsinagóga nem hivatalos rabbija. Sok időt szánt arra, hogy Tórát tanítson a közösség tagjainak. A szombat délutánokat a fiatalok oktatásának szentelte. Hatására több százan kerültek közel a hagyományokhoz és alapítottak vallásos zsidó családot.
Az ötvenes évektől kezdve apám gyakran látogatott el New Yorkba, hogy a Lubavicsi Rebbével találkozzon, és a tanácsát kérje a munkájával kapcsolatban. Apám nem volt a Rebbe hászidja a szó szoros értelmében, de mindig hozzá fordult, ha útmutatásra volt szüksége.
Apám 1978-ban hunyt el. Ekkor derült ki a számomra, hogy rengeteget levelezett a Rebbével, aki állandóan arra biztatta, hogy szánjon minél több időt a zsidó oktatásra. A levelezésüket átolvasva értettem meg, hogy valójában milyen mély kapcsolat volt közöttük. Nagyon szoros volt az együttműködésük, és apám a Rebbétől kapott inspirációt ahhoz, hogy a zsidóságot terjessze. „Ugye tudja, hogy ha ezt meg tudta megvalósítani, akkor még sokkal többre is képes?” – írta egyszer a Rebbe. Apámnak ez nagyon sok erőt adott.
Az egyik levélben apám a napi két misnafejezetet áttanulmányozó program indításáról kérte ki a Rebbe véleményét, melynek segítségével hat év alatt a Misna teljes szövegét meg lehet ismerni. A Rebbe teljes szívvel támogatta az ötletet. Később, amikor apám jelentős amerikai zsidó szervezetekben töltött be pozíciókat, egy olyan programot igyekezett beindítani, melynek anyaga az egész Talmudot lefedte. Levelében megkérdezte, a Rebbét, hogy méltónak találja-e őt arra, hogy egy ilyen kezdeményezés élére álljon. „Természetesen méltó! Micsoda kérdés ez?” – válaszolta a Rebbe. Ezen felbuzdulva apám nagy lelkesedéssel fogott a feladathoz.
Fontos megemlíteni, hogy a Rebbe mindig apám héber nevét használta a leveleiben. Mindig Jehosua Mordechájnak szólította, sohasem Charlesnak. Az egyik levelében a Rebbe a Példabeszédek egyik mondatát idézte: „Minden utadon ismerd meg Őt [Istent]”. Apám rájött, hogy a mondat betűinek számértéke megegyezik a Jehosua név számértékével. Ezt a mondatot választotta élete mottójául és nagyon örült, hogy a Rebbe ezt ily módon erősítette meg.
Apám egyébként a kor legnagyobbjaival tartott kapcsolatot: Joszef Ber Soloveitchik rabbi, Yaakov Yitzchak Ruderman rabbi, Moshe Feinstein rabbi, Mordechai Gifter rabbi és Aharon Kotler rabbi voltak a levelezőpartnerei. Velük mindig Tóráról értekezett. A Rebbének azonban kiöntötte a szívét. Még a családi ügyeiről is beszámolt neki. Meglepetten konstatáltam, hogy az esküvőmről is írt neki, meg arról is, hogy a bátyámmal Izraelbe vándoroltunk. Ezen kívül az üzleti ügyeibe is beavatta, főleg, amikor nehézségei adódtak. Amikor elhatározta, hogy megválik az üzletétől, a Rebbe azt tanácsolta, hogy ne adja el az egészet, mert megbecsült üzletemberként nagyobb hatással lehet a zsidóság iránt érdeklődő emberekre. Apám a Rebbe útmutatását követte, és csak az üzlet egy részétől vált meg. A Rebbe kifejezte a nagyrabecsülését az iránt, hogy apám csak önkéntes munkaként vállalt rabbi tisztséget. Bár rengeteg időt fordított erre, fizetséget nem fogadott el érte soha. A Rebbe azt írta, hogy nagyobb befolyása van így, nem hivatalos rabbiként, mintha ez lenne a valódi foglalkozása.
Apám az élete utolsó éveiben, súlyos betegségei idején is folyamatosan levelezett a Rebbével. Először szívrohama volt, majd rák támadta meg. Az orvosa azt tanácsolta egy idő után, hogy hagyja abba a gyógyszerek szedését, mert akkor „gyorsabban túl lesz mindenen”. Anyám nagyon elkeseredett, de ekkor a Rebbe titkárságáról felhívták telefonon és közölték vele, hogy a Rebbe az áldását küldi apámnak, aki még néhány további jó évre számíthat. Ez így is történt. Apámra még várt néhány aktív év, melyeket a Tóra terjesztésére áldozott, különböző nemzetközi tanulási programok elindításával.
Miriam Halpern
Megjelent: Gut Sábesz 22. évfolyam 15. szám – 2020. január 9.
