Az 1796-os megjelenésétől az 1970-es évek végéig a Tánját, a Chábád hászid filozófia alapművét kevesebb mint száz alkalommal nyomtatták ki. 1978-ban azonban a Rebbe útnak indította a Tánja kampányt, melynek célja az volt, hogy minden olyan országban kinyomtassák, ahol addig még nem került erre sor. A Rebbe úgy magyarázta, hogy a Tánja kinyomtatása a hászidizmus tanítását segíti elterjeszteni. Az a hely, ahol kinyomtatják, olyan forrássá válik, ahonnan a Tóra szétárad. Ezzel pedig közelebb hozzuk a Messiás eljövetelét és áldást hoz a következő évre.
Mint a Rebbe tanításainak kiadását intéző csapat tagja, része voltam annak a különleges Tánjá-kiadás elkészítésének, mely a Rebbe hetvenedik születésnapjára készült. Abban az évben a jom kipurt megelőző reggelen Leibel Groner rabbi, a Rebbe titkára telefonált és közölte, hogy a Rebbe még aznap kinyomtatva akarja látni a Tánját és kér egy példányt belőle, még az ünnep beköszönte előtt. Ez azt jelentette, hogy összesen tíz óránk maradt a munkára! Felhívtunk néhány nyomdát, de kinevettek minket, amikor meghallották a határidőt.
Így nem maradt más választásunk, mint legyártani. Ehhez azt a berendezést használtuk, amellyel a Rebbe heti beszédeit nyomtattuk ki. Nem volt egyszerű feladat, mert az akkori technológiát használva először negatívokat kellett készítenünk, majd tördelni az oldalakat, lemezeket készíteni és végül nyomtatni. Groner rabbi többször telefonált, hogy a munka előrehaladásáról érdeklődjön, majd közölte: „Addig nem kezdjük el a jom kipuri imát, ameddig a Tánja el nem készül”.
Már mindenki a zsinagógában volt és várta az ima kezdetét, amikor a Rebbe lement az irodájába. Közeledett a naplemente, de a Kol Nidré imát csak nem kezdték el és senki sem értette, hogy miért. Eközben, három emelettel a zsinagóga felett, befejeztük a munkát. A könyv elkészült. Hatalmas ívekre volt nyomva, minden íven harminckét oldal. Összehajtottuk az íveket, gumiszalaggal átkötöttük és levittük a zsinagógába. A hétköznapi ruhám volt rajtam, jól összekenve tintával – nem igazán hasonlított a jom kipurkor szokásos hófehér kitlire és táleszre… Átnyújtottam a könyvet Groner rabbinak, aki a Rebbe asztalára helyezte. A Rebbe ekkor jelzett és az ima kezdetét vette.
Abban az évben és 1979-ben is a Rebbe gyakran kérte, hogy minél több Tánját nyomtassanak ki. Az én feladatom volt, hogy előkészítsem a nyomdai munkálatokat. A címlap mindig másmilyen volt és tartalmazta a kiadás helyét és idejét.
1983-ban az amerikai hadsereg elfoglalta Grenadát a kommunista kubai rezsimtől. Chanuka előtt a hadsereg egy lubavicsi tábori rabbit, Jacob Goldstein ezredest kérte fel, hogy gondoskodjon a Grenadán állomásozó zsidó katonák ünnepi szükségleteiről. A Rebbe felvette vele a kapcsolatot és azt kérte, hogy nyomtasson ki egy Tánját a helyszínen.
Goldstein ezredes két kiadást is készített: egyet a hadsereg nyomdájában és egyet egy helyi nyomdában. Amikor elküldte a könyveket, hogy csináljuk meg a kötést, az az ötletem támadt, hogy legyen terepszínű a fedele. Még ahhoz is sikerült engedélyt szereznünk, hogy a Hadügyminisztérium pecsétjét rátegyük. Amikor eljutott a kiadás a Rebbéhez, nagyon örült. Nagyítóval vizsgálta a pecsétet és megkérdezte, hogy volt-e hivatalos engedélyünk felhasználni.
Nem sokkal ezután jelentette be a Rebbe, hogy minden olyan településen ki kell nyomtatni a Tánját, ahol élnek zsidók és legalább száz példányról kell gondoskodni. A hászidok hatalmas lelkesedéssel fogadták a hírt. A telefonom folyamatosan csengett, éjjel és nappal. A világ minden tájáról érdeklődtek, hogy miként kezdhetik el a nyomtatást.
A Tánja kinyomtatása nem csupán áldást von maga után, ahogy azt a Rebbe gyakran hangsúlyozta, hanem a szöveg tanulására is ösztönzi az embereket. A Rebbe azt is elvárta, hogy a nyomtatást követően azonnal kezdjék el tanulni, még mielőtt bekötnék a könyvet.
Nem sokkal azután, hogy Grenadán megjelent Tánja, Gád Návon, az izraeli hadsereg főrabbija járt a Rebbénél. Amikor észrevette a Rebbe íróasztalán fekvő grenadai kiadást, leesett az álla. A Rebbe elmosolyodott és így szólt: „Nekem is van hadseregem”. Amikor a Rebbe kiadta a parancsot, a hadserege az egész világon a Tánja nyomtatásába kezdett…
A szerkesztő megjegyzése: tavaly novemberben megszületett az első gázai Tánja kiadás is, ott szolgáló lubavicsi katonák jóvoltából. Adja az Örökkévaló, hogy micvájuk érdemében mielőbb sikeresen érjen véget a háború!
Sholom Jacobson rabbi
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 26. szám – 2024. március 7.
