Mintegy tíz évvel ezelőtt találkoztam Bernard Cytrynnel, a holokauszttúlélővel, aki végigharcolta a koreai háborút. Reb Baruch, ahogy a családban hívtuk, a városunkban él és korábban masszázsterápiával foglalkozott. A belőle áradó energia és életöröm miatt remek dolog a közelében lenni, s mára egyfajta nagypapa szerepet tölt be nálunk.
Amikor először találkoztam vele, éppen lubavicsi küldött-karrierem nehéz napjait éltem át. Nem voltam sikeres, és ezért magamat hibáztattam. Egyszer csak beállított Baruch, és átnyújtotta féltve őrzött kincsét: egy levelet a Rebbétől, melyet még 1951-ben írt. Beleolvastam, és a Rebbe szavai szíven ütöttek: „Kissé meglepett, hogy nem említett semmit arról, hogy miként mozdítja előre a zsidóság ügyét a barátaival fenntartott személyes kapcsolatain keresztül. Bár a személyes példamutatás ereje gyakran elégséges, fontos, hogy a beszélgetések témája is e körül forogjon, amikor csak lehetséges”.
Reb Baruch személyesen közvetítette számomra a Rebbe üzenetét, hogy irányt váltsak és a valóban fontos dolgokra kezdjek koncentrálni.
Reb Baruch emellett egy történetet is megosztott velem. 13 éves korában épp hogy csak megúszta, hogy a krematóriumba kerüljön. Sajnálatos módon csak ő maradt egyedül életben az egész családjából, vagy legalábbis ő így hitte. „A családomat teljesen megsemmisítették” – mondta.
Bár a háború elején még lett volna rá lehetősége, hogy elhagyja a náci Németországot, az édesanyja nem volt képes elválni tőle, így maradt. A háború után Isten segítségével Amerikába települt ált. Még üldözték a háború árnyai, mégis katonának állt a koreai háború kitörésekor. Annyira hálás volt az Egyesült Államoknak, amiért megmentették az életét a holokauszt alatt, hogy így akart törleszteni.
Mielőtt a frontra indult volna, egy barátja, Eliyahu Gross rabbi elvitte a Rebbéhez. A Rebbe azt kérte tőle, hogy minden nap tegyen tfilint, majd megáldotta, hogy épségben térjen haza. Reb Baruch állítja, hogy ez mentette meg az életét: „A golyók az arcom mellett süvítettek el, balról és jobbról, de egyik sem talált el, a Rebbe áldásának köszönhetően”.
Arra gondoltam, hogy ezt meg kell örökíteni, így kapcsolatba léptem Yechiel Cagen rabbival, aki a Rebbével kapcsolatos személyes történeteket gyűjti. 2010-ben le is ült vele interjút készíteni, és ez azután a My Story című könyvben helyet is kapott.
A Rebbe és Reb Baruch kapcsolata azonban nem ért itt véget. Néhány héttel ezelőtt telefonon keresett meg egy fiatal lubavicsi házaspár. Azt tervezték, hogy a keleti parton alapítanak egy Chábád-központot. Egy helyi család vállalta, hogy vendégül látja őket és további 35 zsidót Hanuka egyik estéjén. A házaspár köszönetképpen a My Story könyvet vitte ajándékba a családnak, mert az abban olvasható történetek segítségével képet lehet alkotni a Rebbe különleges személyiségéről és hatásáról. Néhány nappal később a család felhívta a házaspárt, és Reb Brauchról érdeklődtek. Olvasták a történetét és felfedezték, hogy azonos a családnevük és ugyanabból a lengyelországi városból, Kielcéből származnak, mint ő. A segítségemmel hamarosan kapcsolatba léphettek Reb Baruchhal. Amikor kiderült, hogy nagy eséllyel rokonok, Reb Baruch sírva fakadt.
A család éppen akkor utazott Floridába egy családi eseményre, így személyesen is tudtak találkozni, mivel Reb Baruch is Floridában él. Rövid beszélgetés után kiderült, hogy valóban rokonok. Mégsem Reb Baruch volt az egyetlen túlélő a családból! Végre a rokonai között lehetett, amire mindig is annyira vágyott. „Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy a családtagjaim között vagyok. Meghívtak egy családi ünnepségre, ahol díszvendégként fogadott az egész rokonság, a gyerekekkel együtt. Közel 40 rokonommal találkoztam, akikről eddig nem is tudtam! Ezt a csodát is a Rebbének tulajdonítom…!” – számolt be a fejleményekről Reb Baruch.
Vajon a Rebbével kapcsolatos személyes történetek összegyűjtése nélkül létrejöhetett volna-e ez a találkozó? Azt remélem, hogy e csodálatos történet sokakat inspirál majd. Ezek a történetek azok, melyek segítségével a mai nemzedék is, mely már nem találkozhatott a Rebbével, lehetőséget kap arra, hogy megértse a Rebbe nagyságát.
Avraham Bekhor rabbi
Megjelent: Gut Sábesz 22. évfolyam 30. szám – 2020. április 23.
