A családom kapcsolata a Rebbével 1971-ben kezdődött, amikor apám, Cvi Caspi az izraeli külügyi szolgálatnál dolgozott New Yorkban és Zálmán Sázár államelnök az Egyesült Államokba látogatott. Sázár Oroszországban született, lubavicsi hászid családban, ezért szerette volna meglátogatni a Rebbét. Apám feladata volt megszervezni a találkozót. Akkor már tízéves voltam, így jól emlékszem az eseményekre. A találkozó előtt Sázár a következőt mondta apámnak: „Tudja, a protokoll azt írja elő, hogy ha egy ország vezetője egy másik országba utazik, akkor először a vendéglátó állam vezetőjével találkozik. Én a mi vezetőnket megyek meglátogatni, ezért találkozom először a Rebbével”. Ezt követően szoros kapcsolat alakult ki apám és a Rebbe között. Sokszor találkoztak és nagyon intenzív megbeszéléseket tartottak, gyakran késő éjszakáig.
1971-ben, Szimchát Torá ünnepén a Rebbe számos izraeli diplomatát és magas rangú tisztviselőt invitált a Chábád mozgalom központjába, az ünnepi táncra. Apám örömmel vállalta az esemény megszervezését, és persze engem is magával vitt. Jól emlékszem a hatalmas tömegre, zajra és tülekedésre, a fekete kalapok hullámzó tengerére. Azután hirtelen teljes csend lett. Akár egy tűt is le lehetett volna ejteni. Egyszer csak megnyílt a tömeg, mint egykor a Vörös-tenger, hogy utat engedjenek az érkező Rebbének. Ámulattal néztem ezt a különleges jelenséget. Akkor értettem meg, hogy mit jelent a rebbe és a hászidok közötti kapcsolat a lubavicsi közösségben.
Az ünnepség egy pontján bemutattak a Rebbének, aki megkért, hogy én énekeljem elő a körtáncokhoz tartozó egyik verset. Még emlékszem, melyiket kaptam: „Az Örökkévaló uralkodott, az Örökkévaló uralkodik, az Örökkévaló örökkön-örökké fog uralkodni”. Ezt követően a Rebbe gratulált és hozzátette: „Nem tudtam, hogy sikerül-e, ezért adtam neked egy könnyű verset”. Ez volt az első találkozásom a Rebbével.
A következő évben a Rebbe ismét meghívta a diplomatákat az ünnepre, én pedig már tudtam, hogy mire számíthatok. A Rebbe újra megtisztelt az egyik vers hangos felolvasásával: „Tartson az Örökkévaló dicsősége örökké, találjon az Örökkévaló örömöt teremtményeiben”. Miután befejeztem, a Rebbe így szólt: „Emlékszem, hogy tavaly milyen ügyes voltál, ezért most egy nehezebb verset adtam neked”.
Ezután egy fél évvel ismét ellátogattunk a Rebbéhez, mert lejárt apám hároméves megbízatása, és készültünk a hazaköltözésre. Akkor már 12 éves voltam, és apám szeretett volna egy áldást kapni tőle a közelgő bár micvámra. Csak mi voltunk nála az irodájában. A Rebbe megkérdezte, hogy mivel készülök a nagy napra. Elmondtam, hogy Mózes II. könyvének első hetiszakaszát, a Smotot gyakorlom, mert én szeretném felolvasni a Tórából. A Rebbe erre így felelt: „Ó, a Smot hetiszakasz. Az egy nagyon fontos tórai szakasz. A száműzetéssel kezdődik, de rögtön a megváltás reménye is megjelenik benne. Beszél Mózes mesterünkről és arról is, hogy a zsidók Istenhez fordultak, ő pedig meghallotta az imájukat. Így kezdődött el az a folyamat, mely végül a rabszolgaságból való szabaduláshoz, egy egyiptomi kivonuláshoz és a Szináj-hegyi tóraadáshoz vezetett”.
A Rebbe jiddissel kevert héberül beszélt hozzám, így nem értettem minden szavát. A találkozó végén a Rebbe megrázta a kezemet és megáldott: „Legyél áldott és sikeres” – mondta héberül. „Legyél egészséges és erős” – tette hozzá jiddisül. Megkérdeztem apámat, hogy miért kívánt nekem egészséget a Rebbe, amikor egyáltalán nem voltam beteg. A Rebbe meghallotta ezt, ezért hozzátette: „Szilárd egészséggel áldalak meg”.
Közel negyven évvel később már értem, hogy mit értett ezalatt a Rebbe. Egy idő múlva gerincproblémáim lettek és a végén lebénultam. Nem tudtam talpra állni és kerekesszékbe kényszerültem. Végül rátaláltam egy amerikai kórházra, ahol egy új gyógymódot alkalmaztak. A segítségükkel sikerült újra lábra állnom. Az utókezelés során a gyógytornászom elvitt egy kosárlabdapályára. Még nehezen mozogtam és fájdalmaim voltak, de a gyógytornász nem kímélt, és folyamatosan dobálta nekem a labdákat. Sikerült elkapnom őket, ami óriási eredménynek számított. Ettől nagyon meghatódtam és átjárt a remegés. A Rebbe kedves és megértő arcát láttam magam előtt és visszaemlékeztem a szavaira: „Legyél egészséges és erős … Szilárd egészséggel áldalak meg”.
Istennek hála, teljesen felépültem és visszatérhettem Izraelbe. Így teljesedett be rajtam a Rebbe áldása.
Chánán Caspi
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 22. szám – 2022. február 3.
