Első alkalommal 1965-ben, ros hásáná előtt látogattam el a Chábád-mozgalom központjába néhány barátommal, akikkel az izraeli Kfár Chábádban működő jesivában tanultam együtt. Úgy terveztük, hogy egy évet öltünk Brooklynban, hogy a Rebbe közelében lehessünk. Az utazás hatalmas költséget emésztett fel, mert akkoriban nagyon drága volt a repülés.
Mi azonban mindenképpen személyesen akartuk látni a Rebbét, […] négy teljes hónapot kellett várnunk az első lehetőségre.
A találkozó napján rettentő ideges voltam. Előzetesen írtam egy háromoldalas levelet, melyben röviden vázoltam az életemet és feltettem a kérdéseimet. A Rebbe figyelmesen végigolvasta, majd egyenként megválaszolta mindet. Az egyik kérdésem az imádkozást érintette. Kfár Chábádban Slomó Chájim Kesselman rabbi azt tanította, hogy alapos felkészülés után, hosszadalmasan kell imádkozni, és én azt tudakoltam a Rebbétől, hogy ez a helyes út-e a számomra. „Továbbra is imádkozz hosszadalmasan és tanulmányozd mélyen a Talmudot és a zsidó jogot, a különböző kommentárokkal” – felelte. Más szóval a tóratanulást is fokoznom kellett, de anélkül, hogy az imádkozás rovására ment volna. A második kérdésemben arról a nehézségről írtam, amit a reggeli ima után éreztem. Ima közben teljes egészében Istenre koncentrálok, majd nekiállunk Talmudot és zsidó jogot tanulni, melyek témái sokkal inkább a materiális világ ügyeivel foglalkoznak. Úgy éreztem, hogy tanulás közben szinte elfelejtjük, hogy ki adta a Tórát. A Rebbe erre a következőt mondta: „Dehát éppen erről beszél a Tánjá! A tanulás célja, hogy az ember közelebb kerüljön az Örökkévalóhoz, megismerve végtelen bölcsességét”. Persze az ember erre gondol, amikor elkezdi a tanulást, de azután már csak ritkán jut eszébe. A Rebbe elmagyarázta, hogy az igaz emberek képesek a tanulás teljes folyamata alatt erre a gondolatra is koncentrálni, másoknak azonban teljes egészében a tanult anyagra kell összpontosítaniuk, hogy megértsék azt. A későbbiekben még számos újabb kérdésem támadt, ezért levelet írtam a Rebbének és ismét szerettem volna találkozni vele […], de csak a visszaút előtt kaptam újabb időpontot. A találkozó végén a Rebbe átnyújtott egy ötvendolláros bankjegyet. „Ezzel szeretnék hozzájárulni az utazási költségekhez”, majd hozzátette, hogy az utazásom fontos volt, mert éppen akkor volt a bibliai hákhél év, amikor összegyűlt az egész nép. Végül megáldott, hogy szorgalmasan és sikeresen folytassam a tóratanulást.
Miután hazatértem Izraelbe, megnősültem és további két évet tanultam a Kfár Chábád-i jesivában. Ezt követően, több más családdal összefogva részt vettünk Náchálát Hár Chábád meglapításában, mely Kiriját Máláchi város lubavicsi negyede lett. Eleinte én voltam a lakónegyed titkára, ezért amikor a hetvenes évek elején ismét találkoztam a Rebbével, a közösségi ügyekről is feltettem neki a kérdéseimet. A legnagyobb problémám az volt, hogy az ügyintézés sok időmet rabolta el a tóratanulástól. A Rebbe válaszában a zsidó jogból idézett, mely szerint, ha valaki a köz érdekében foglalatoskodik, az fel van mentve bizonyos vallási kötelezettségekből, például a Smá ima időben való elmondásából. „A közösség ügyeinek intézése csak segíteni fogja abban, hogy még komolyabban tanulja a Tórát, még úgy is, hogy kevesebb időt tud rászánni. Ügyeljen rá, hogy rendszeres, meghatározott időben tanuljon, egyedül és másokkal együtt is. Kívánom, hogy a közösségért végzett munkája csak a javára váljon” – mondta.
Évekkel később azután a feleségemmel együtt látogattunk el hozzá. A Rebbe alaposan áttanulmányozta a feleségem levelét, majd részletesen foglalkozott minden üggyel, amit felvetett. A feleségem a lubavicsi nőszervezet keretében szervezte a Rebbe által elindított micvakampányokat. Úgy érezte, hogy túl nagy súly nehezedik rá és gyakran olyan feladatokkal bízzák meg, melyek meghaladják az erejét és a képességeit. A Rebbe válasza az volt, hogy az egyedüli lehetőség, hogy az ember mindig nagyobb erőfeszítést fejt ki, mint korábban. Apósát, az előző rebbét idézte: „Ha valaki elhatározza, hogy a megszokott teljesítményénél többet visz véghez, akkor az energia újabb csatornái nyílnak meg a számára, melyek nagyobb képességekhez juttatják, mint amelyeknek korábban a birtokában volt”.
Avraham Alter Heber
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 42. szám – 2024. június 27.
