Apámat körözték a Szovjetunóban, mert nem hagyott fel a zsidó oktatással. 1936-ban nem sokkal kerülte el a letartóztatást, majd sikerül elhagynia az országot. A Szentföldön telepedett le, Rámát Gánban, ahol segített felépíteni a Szukát Sálom zsinagógát, melynek azután a rabbija lett. 1960-ban hunyt el és a végrendeletében azt kérte a közösségtől, hogy engem tegyenek meg az utódjának. Akkor tizennyolc és fél éves voltam, de már megszereztem a rabbioklevelemet.
Három hónappal később levelet kaptam a Rebbétől, melyben kifejezte részvétét és a támogatásáról biztosított. Mint később kiderült, a Rebbe gyakran érdeklődött másoktól a hogylétünk felől, és figyelemmel kísérte az akkor még hajadon húgaim sorsát.
Még abban az évben, nem sokkal ros hásáná előtt végül hivatalosan is kineveztek a zsinagóga rabbijának. Bár az év legsűrűbb időszaka volt, a Rebbe szakított időt arra, hogy levélben köszönje meg Rámát Gán legendás polgármestere, Ávráhám Krinitzi segítségét az ügyben.
Én 1966-ban találkoztam először a Rebbével. Amikor beléptem a szobájába, ragyogó mosollyal fogadott: „Sálom áléchem, reb Gedáljá” – köszöntött, majd gyorsan átfutotta a levelet, amelyben leírtam a – részben nem túl reális – terveimet a jövőre nézve. Ahelyett azonban, hogy kritizált volna, komolyan vette az elképzeléseimet és arra biztatott, hogy tegyek meg mindent a megvalósulásuk érdekében.
Mivel a találkozó a végéhez közeledett, valamilyen gyakorlati tanácsot szerettem volna kapni a Rebbétől a szellemi fejlődésemmel kapcsolatban. „Mi legyen a következő lépés?” – kérdeztem. A Rebbe ekkor becsukta a szemeit, az arca kipirult és azzal a különleges dallammal kezdett beszélni, melyet a hászid tanítások átadásakor használt. A bénoni, azaz közepes ember típusáról magyarázott, aki a Tánja szerint nem követ el bűnöket, ám nincs azon a szinten, hogy egyáltalán ne is legyen késztetése bűnt elkövetni. „A Tánjában az áll, hogy azt nevezzük közepesnek, aki sohasem követett el bűnt az életében és a jövőben sem fog. Hogyan érheti el egy átlagos embert ezt a szintet? Abban a pillanatban, hogy megadja magát egyetlen véteknek, már örökre elveszti annak lehetőségét, hogy bűntelennek nevezzék! Azonban minden egyes pillanatban új isteni energia érkezik a világba és ez az energia még sohasem állt kapcsolatban bűnnel. Emiatt, ha az illető ettől a pillanattól fogva kordában tartja az ösztöneit, az új energia szempontjából bűntelennek számít” – ekkor kinyitotta a szemét, és így folytatta: „Lassan, de biztosan mindenkinek vissza kell fizetnie a spirituális tartozásait. Ez önnél különösen így van, hiszen rabbi. Tudnia kell, hogy a világ a miénk”.
Ez utóbbi mondatát úgy értelmeztem, hogy nem szabad visszariadnunk attól, hogy körülnézve spirituális káoszt és ürességet látunk a világban. Az igazság az, hogy valójában a szentség erői uralnak mindent, a gonosz erők pedig leszállóágban vannak, közel a teljes megsemmisülés felé, a messiás közeli eljövetele miatt. A Rebbe már így látta a világot és az egyik nagy sikere az volt, hogy képes volt másoknak is átadni ezt a hozzáállást.
Gedáljá Axelrot rabbi
