Egy régi litvániai zsidó családból származom, melynek semmilyen kapcsolata sem volt a Chábáddal vagy bármilyen más hászid csoporttal. Dédnagyapám, Báruch Ber Leibowitz rabbi a briszki Chájim Soloveitchik rabbi egyik legközelebbi tanítványa volt, így engem is az egyik vezető litván típusú jesivába írattak Jeruzsálemben. 1969-ban azonban a kezembe került a Tánja, a Chábád mozgalmat megalapító Snéur Zámán rabbi filozófiai műve. Attól kezdve egyre közelebb éreztem magam a lubavicsi hászidokhoz és gyakran eljártam egy Chábád jesivába, hogy hászid tanításokat hallgassak. A Rebbe figyelmeztetett arra, hogy mindezt csak a szüleim tudtával és beleegyezésével tehetem.
1975-ben, az eljegyzésemet követően, a szüleim ellenkezésének dacára New Yorkba utaztam, hogy a Rebbe áldását kérjem az esküvőmre.
Az esküvő után a feleségem hosszú időn át nem esett teherbe. Ellátogattunk Dr. Berkowitz-hoz, a téma elismert kutatójához, aki a vizsgálatait követően kijelentette, hogy a feleségem meddő. Nem akartuk elfogadni az ítéletét, ezért elutaztunk a Rebbéhez, hogy az áldását kérjük és a közelében töltsük az őszi ünnepeket. Hajnali négyre kaptunk időpontot hozzá, mindössze tíz percre. Amikor elmondtuk neki jövetelünk okát, ő egy tórai idézettel felelt: „És tanítsátok meg gyermekeiteknek”. Hozzátette, hogy a Talmud szerint ez nemcsak az ember saját gyermekeire vonatkozik, hanem a tanítványaira is. „Én azonban szó szerint értettem, hogy gyermekeiteknek” – jelentette ki határozottan, majd még háromszor megismételte. Mérhetetlen boldogsággal léptünk ki a szobájából.
Miután hazatértünk, egy másik orvostól kértünk segítséget. A kezelése hatásosnak bizonyult, mert a feleségem teherbe esett. Két évvel később megismételtük a kezelést, és ismét gyermekünk született. Ezt követően azonban már semmilyen kezelésre sem volt szükség, és a feleségem hét további gyermeknek adott életet.
A Rebbével való találkozónkon más téma is szóba került. Érdeklődött a zsidó oktatás területén végzett munkánk felől. Beszámoltam neki a jeruzsálemi óvárosban fekvő Cemách Cedek zsinagógában tartott előadásaimról és a fiúknak szervezett szombati programjaimról, melyekkel nagy sikereket értem el. A Rebbe ötszáz dollárt küldött, hogy a lányoknak is szervezzek hasonló összejöveteleket.
Néhány évvel később, a nyolcvanas évek közepén a Kolel Chábád szervezetnek kezdtem el dolgozni, és ehhez kaptam egy faxkészüléket. Akkoriban ez nagy ritkaságnak számított, egész Jeruzsálemben alig volt néhány darab. Ennek következtében egyre több ember jött el az otthonunkba, hogy faxot küldjenek a Rebbének. Eleinte tízen-húszan jöttek, később azonban már folyamatosan érkeztek. Ekkor Leibel Groner rabbi, a Rebbe titkára engedélyt kapott a Rebbétől, hogy a válaszokat egyenesen nekem küldje. Az emberek által írt leveleket nem láttam, mert ahogy elfaxoltam őket, vissza is adtam nekik. A válaszokat azonban mind elolvastam, mert nekem kellett felhívnom a címzetteket, hogy beolvassam a Rebbe válaszát.
Nemcsak lubavicsi hászidok írtak a Rebbének. A zsidó nép minden egyes rétegéből jöttek, hogy faxolhassanak. A híres kognitív pszichológus, Reuven Feuerstein professzor például néhány naponta kapott választ a Rebbétől. De volt egy teljesen szekuláris professzor is a Héber Egyetemről, aki rendszeresen konzultált vele.
Egy idő múlva már kétszáz válasz érkezett hozzám minden reggel. Azonnal elkezdtem a telefonhívásokat, és délután kettőig folyamatosan közvetítettem a válaszokat. Ezután elmentem tanítani a Torát Emet jesivába. Nem sajnáltam a telefonálásra fordított időt, mert hatalmas örömöt szereztem a Rebbe válaszát váró embereknek.
1987-ben a Rebbe arra kérte a hászidjait, hogy fordítsanak több időt a tóratanulásra és számoljanak be neki az eredményeikről. Több százan érkeztek az otthonunkba, hogy elküldjék a beszámolójukat. Én is elküldtem a sajátomat. Azt ígértem, hogy ezentúl még több időt fordítok arra, hogy átadjam a Rebbe válaszait. Csak én kaptam választ. Az állt benne, hogy a Rebbe imádkozni fog értem az apósa, az előző rebbe sírjánál. Ebből megértettem, hogy milyen fontos volt a számára, hogy a tanácsai és áldásai eljussanak mindazokhoz, akik hozzá fordultak segítségért.
Eliezer Lichtstein rabbi
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 25. szám – 2022. február 24.
