Abban az időben, amikor Becálel Zolty rabbi szolgált Jeruzsálem askenázi főrabbijaként, én vezettem az irodáját. 1981-ben elkísértem az Egyesült Államokba, ahol a guri hászidok adománygyűjtő vacsoráján volt díszvendég. Zolty rabbi azt tervezte, hogy az út során találkozni fog a kor legnagyobb tóratudósaival, mint például Moshe Feinstein rabbival, Yosef Ber Soloveitchik rabbival, a klausenbergi rebbével és a lubavicsi rebbével is. A lubavicsi rebbéhez akkoriban már nagyon nehéz volt időpontot szerezni, mert sokkal kevesebb embert fogadott, mint egykor, de nekem mégis sikerült.
Amikor beléptünk, a Rebbe felállt, kilépett az íróasztala mögül és az ajtóban fogadta Zolty rabbit. A kölcsönös üdvözlések után azonnal tórai témákkal kezdtek foglalkozni.
Az első probléma, amit Zolty rabbi megosztott a Rebbével, az volt, hogy csak kevés jesivát végzett fiatal érdeklődött a rabbiállások iránt. Ez nagyon bántotta. Abban hitt, hogy a jesivában a Talmud tanulmányozása mellett nagy hangsúlyt kellene fordítani a gyakorlati törvényekre, és a végzetteknek közösségi rabbikként kellene elhelyezkedniük. Azt akarta, hogy az izraeli településeken igazi tóratudósok töltsék be a rabbiállásokat.
A Rebbe egyetértett Zolty rabbival és arra biztatta, hogy tegyen meg mindent az ügyben. Azt is megígérte, hogy izraeli kapcsolatait latba vetve megpróbálja segíteni Zolty rabbi erőfeszítéseit.
A másik téma a „területet a békéért” elv kérdése volt. A Rebbe arra kérte Zolty rabbit, hogy Jeruzsálem főrabbijaként használja arra a tekintélyét, hogy megakadályozza, hogy akármekkora területet is átadjanak Izrael földjéből. Zolty rabbi közeli kapcsolatot ápolt az ország vezetőivel és a Kneszet számos képviselőjével, de mégis úgy vélte, hogy pozíciójánál fogva nem avatkozhat politikai ügyekbe.
A Rebbe nem fogadta el az érvelését és hangsúlyozta, hogy ez nem politikai, hanem vallási ügy. Többször kijelentette, hogy a háláchá, a zsidó jog nem más, mint Isten szava. Ezután arról beszéltek, hogy Izrael földjének benépesítése magán- vagy nemzeti ügy és hogy a hatnapos háború hódításait össze lehet-e hasonlítani Dávid király hódításaival. A vita során Zolty rabbi izgatottá vált és elvörösödött, a Rebbe viszont végig nyugodt maradt és folyamatosan idézetekkel indokolta állításait.
A találkozó idején többször belépett az egyik titkár, hogy bejelentse Ávráhám Joszef Sapira rabbit, a Kneszet képviselőjét, aki az ajtó előtt várt. A Rebbe azonban nem akarta lezárni a vitát és mindent megtett, hogy meggyőzze Zolty rabbit.
Végül Zolty rabbi belátta, hogy valóban vallási ügyről van szó, de ahhoz továbbra is ragaszkodott, hogy nem a rabbik dolga beleszólni a döntésbe. „Ahogy micva olyasmiről beszélni, amit meghallgatnak, ugyanúgy micva hallgatni olyasmiről, amit nem hallgatnak meg” – vélekedett. Attól tartott ugyanis, hogy ha a rabbik beleártják magukat a politikusok ügyeibe, akkor majd kevésbé lesz beleszólásuk a Tóra és a zsidó jog dolgaiba. A Rebbe azonban ragaszkodott ahhoz, hogy itt élet-halál kérdéséről van szó és a területek feladása rengeteg áldozatot követel majd. Ez sajnos így is történt.
A találkozó során a Rebbe egyszer csak hozzám fordult és megkérdezte, hogy hol élek, illetve hol élnek a szüleim. Mondtam, hogy a szüleim Rámát Gánban élnek. Ő erre azt tudakolta, hogy hol imádkozik apám. „A Horev iskola zsinagógájában” – feleltem. „Az ugye az Ávisáj utcában van? Hogy jut el oda az apja?” – kérdezte. Elámultam a kérdéstől, de elmagyaráztam, hogy milyen útvonalon megy apám a zsinagógába. A Rebbe erre közölte, hogy ismer egy rövidebb utat is, mely egy parkolón vezet keresztül.
Úgy tűnik, a Rebbe tudta, hogy apám asztmában szenved és segíteni akart neki a rövidebb útvonallal. Elképedtem a figyelmességén, de azon még inkább, hogy milyen jól ismerte az izraeli úthálózatot. Manapság ezt hívjuk GPS-nek!
A találkozó végén a Rebbe barátságosan megrázta Zolty rabbi kezét és kikísérte a szobából. Azzal a meggyőződéssel léptem ki, hogy a rebbe a zsidó nép egyik valódi vezetője, aki nagy felelősséget érez Izrael népe, biztonsága és Tórája iránt. De abban is biztos voltam, hogy bármilyen jelzővel is próbálnám meg leírni a nagyságát, még a közelébe sem jutnék az igazságnak.
Ávráhám Backenroth rabbi
Megjelent: Gut Sábesz 23. évfolyam 32. szám – 2021. április 22.
