1989-ben, a férjem, Scott úgy döntött, hogy a Republikánus Párt színeiben indul az amerikai kongresszusi választásokon. Amikor az egyik lubavicsi barátunk, Yossi Biston rabbi meghallotta, mire készülünk, rögtön azt tanácsolta, hogy kérjük a Lubavicsi Rebbe áldását és útmutatását az ügyben. Bár mi magunk nem tartoztunk a lubavicsi haszidok közé, mégis erősen kötődtünk a Chábád-mozgalomhoz, így megfogadtuk Biston rabbi tanácsát.
New Yorkba repültünk, hogy találkozzunk a Rebbével. Amikor sorra kerültünk, Scott így szólt a Rebbéhez: „Az a tervem, hogy indulok a kongresszusi választásokon. Azt szeretném tudni, hogy ez megfelelő dolog-e egy szombattartó zsidó számára.” A Rebbe így felelt: „Nem csak, hogy helyes dolog, hanem még Isten nevének megszentelése is, több okból kifolyólag. Ha a Kongresszus tagja lesz, és ott mindenki tudni fogja, hogy tartja a szombatot, a Noé fiaira vonatkozó hét parancsolatban hívő nem zsidókat is inspirálhatja ezzel, hogy jobban ügyeljenek a rájuk vonatkozó előírásokra”.
Ahogy visszatértünk Floridába, a férjem azonnal elindította a kampányát. A Republikánus Párt ellenszavazat nélkül megerősítette a jelöltségét. Ez után azonban nehézségek is jelentkeztek. Fiatalok és naivak voltunk, így nem tudtuk előre felmérni, hogy mennyi pénzre lesz szükségünk ahhoz, hogy a kampányt végig finanszírozni lehessen. Egy idő után kérdésessé vált, hogy képesek leszünk-e a kampány végéig kitartani anyagilag.
A finanszírozási problémákon túl szembe kellett néznünk a sajtóban megjelenő aljas rágalmakkal is. Ennek egyik oka Scott abortuszellenes meggyőződése volt. Szinte minden nap megjelent róla valami támadó hangvételű írás. Ez nagyon megviselt mindkettőnket, ezért felmerült bennünk, hogy talán ki kellene szállni a kampányból.
Végül egy találkozó közben megcsörrent a telefon. Leiber Groner rabbi, a Rebbe titkára volt, hogy átadja a Rebbe üzenetét: „A Rebbe úgy véli, hogy ha a kampány folytatása túlzott anyagi és lelki megpróbáltatásokkal jár, akkor nem érdemes tovább csinálni”.
Az egyetlen igazán jó dolog, ami a kampány alatt történt, hogy Scott képes volt megjeleníteni vallásos meggyőződését. Egyszer maga az elnök, George W. Bush érkezett Floridába, és lehetőség nyílt egy közös fotót készíteni vele. Erre azonban csak szombaton kerülhetett volna sor, így Scott kijelentette: „Nem, köszönöm. Nem tehetem”. Bizonyosan sokat segített volna neki, ő azonban nem volt hajlandó megszegni a szombatot.
Sok vallásos zsidó van, akik azt mondják, hogy a szombat fontosabb a számukra, mint az Egyesült Államok elnöke. A férjem azonban ezt szó szerint be is bizonyította. Ezt legalább pozitívumnak könyvelhettük el.
Ezenkívül azonban csak kellemetlen élmények értek minket. Scott mindössze a szavazatok egyharmadát kapta, és ellenfele fölényesen nyerte meg a választást. A férjem nagyon elcsüggedt. Számára a politika az ideálok megvalósításának eszköze volt, és a vereség hatására nagyon kiábrándulttá vált. Mindannyiunk számára nehéz idők voltak ezek.
Scott depressziós volt – rengeteg pénzt vesztettünk, ráadásul nem is volt hova visszamennie dolgozni. Nagyon magányosnak is érezte magát. A vereség után nem maradt senki körülötte.
Minden reménytelennek látszott, amikor váratlanul megcsörrent a telefon. Groner rabbi volt ismét. Láttam, ahogy a férjem a füléhez emeli a kagylót, majd hirtelen teljesen megváltozik a viselkedése. Groner rabbi azért telefonált, hogy átadja a Rebbe üzenetét: „Legyen boldog! Jól tette, hogy indult. Emiatt még nagyon sok lehetősége lesz arra a jövőben, hogy segítse a zsidó népet”.
El voltunk képedve. Nem volt semmilyen különleges kapcsolatunk a Rebbével. Nem tudom, a Rebbe honnan tudta, hogy válságban vagyunk. A küldötteivel sem beszéltünk a vereség óta. Mégis, valahonnan tudta.
Az a tudat, hogy a Rebbe törődött Scottal, sokat jelentett a számára és energiával töltötte fel. Bár mindössze egyszer találkoztak, mégis felhívta, hogy érdeklődjön felőle. Ettől fogva a férjem életfelfogása és gondolkodása gyökeresen megváltozott. Hihetetlen volt.
Végül minden jóra fordult. Scott állást kapott a Bush kormánytól és számos fontos pozíciót töltött be. Dolgozott többek között az izraeli Arrow rakétarendszer kifejlesztésén is.
Ennek már több mint húsz éve, de a mai napig elámulok azon, ahogyan a Rebbe a megfelelő időben és a megfelelő módon volt képes segíteni egy másik zsidón.
Valerie Shore
Megjelent: Gut Sábesz 21. évfolyam 3. szám – 2018. október 3.
