Első alkalommal 1967-ben, a hatnapos háború során hallottam a Lubavicsi Rebbéről. Hatéves voltam akkor és emlékszem, ahogy anyám újságolta: „Süteményt és bort kaptunk a Rebbétől!”. Az ajándékot egy levél kísérte, melyet a mai napig őrzök. A Rebbe dicséretekkel és áldásokkal halmozta el apámat, Chájim Herzog tábornokot a tetteiért. Apám rádiós kommentátorként nagyon híressé vált a háború előtt és alatt. Naponta háromszor magyarázta az eseményeket és mindig igyekezett megnyugtatni az embereket, miközben felvázolta nekik a kialakult helyzetet.
Amikor megkaptuk a süteményt és a bort, megkérdeztem anyámat: Ki az a Lubavicsi Rebbe? Elmagyarázta, majd a későbbiekben is sokszor hallottam a nevét, mert gyakran küldött leveleket és jókívánságokat a különböző zsidó ünnepek előtt.
Először 1977-ben találkoztam vele, két évvel azután, hogy apámat Izrael nagykövetének választották az ENSZ-ben és meghívást kaptunk, hogy a Chábád központjában töltsük Szimchát Torá ünnepét. Apámat akkor már nagyon sokan ismerték, mert nagy jelentőségű beszédet mondott az ENSZ-ben, amikor a cionizmust a „rasszizmus és a faji megkülönböztetés egyik formájának” nevezték a világszervezetben. A védőbeszéd végén apám látványosan széttépte az ENSZ döntését tartalmazó dokumentumot és a következőt mondta: „Számunkra, a zsidó nép számára, ez egy gyűlöleten, hazugságon és arrogancián alapuló döntés, melynek semmilyen erkölcsi vagy jogi értéke sincsen. Számunkra, a zsidó nép számára, ez nem több, mint egy darab papír és ennek megfelelően fogjuk kezelni”.
Még csak tinédzser voltam, amikor mindez történt, de amikor hallottam, hogy apám egy csapat diplomata társaságában a Rebbéhez indul, hogy vele ünnepeljék Szimchát Torát, mindenképpen velük akartam tartani. A Rebbe zsinagógája nagyszerű látványt nyújtott. Hatalmas volt a tömeg, de mi egészen elöl, a Rebbe közelében kaptunk helyet. Mielőtt elkezdődött volna a tánc a tóratekercsekkel, a Rebbe hosszasan elbeszélgetett apámmal különböző geopolitikai és diplomáciai kérdésekről. Szó esett arról, hogy apám miként védelmezi Izraelt az ENSZ-ben és azokról az országokról, melyek minden alkalommal automatikusan a zsidó állam ellen szavaznak. Beszéltek a terrorizmus elleni harcról, az egységes Jeruzsálemről, az izraeli szuverenitás kiterjesztéséről Hevronban és az ott fekvő Máchpéla-barlangról, ahol Ávráhám és Szárá, Jicchák és Rivka és Jáákov és Lea nyughelye található.
Később tudtam meg, hogy a Rebbe arra biztatta apámat, hogy nyilvánítsa ki az ENSZ-ben: Hevron minden kétséget kizáróan a zsidó néphez tartozik, hiszen Ávráhám négyszáz ezüstért vásárolta meg, ahogy a Tórában áll. Apám azt mondta erre, hogy a palesztinok bizonyára felajánlják, hogy visszafizessék ezt az összeget. A Rebbe így felelt: „Ha ez történne, követeljék a több ezer év alatt összegyűlt kamatot is. Ezek után nyilván elállnának a szándékuktól”.
Apám egyébként valóban benyújtotta az ENSZ-nek azt a tórai fejezetet, mely leírja a Máchpéla-barlang megvásárlását a hettitáktól. Sok rabbi, köztük a Rebbe is nagyra értékelték e tettét és gratuláló leveleket küldtek neki.
A tóratekercsekkel való tánc közben tartott egyik szünet során a Rebbe rövid beszédet mondott, amire jól emlékszem. Az izraeli hadsereg katonáinak fontos szolgálatáról beszélt, melyen keresztül Isten védelmet nyújt a zsidó népnek; a következő táncot pedig a hadsereg tagjainak ajánlotta.
E táncban az egész küldöttség részt vett, apám, a diplomaták és én is. Mivel én voltam a legfiatalabb a csoportban, nekem adták át a Rebbe tóratekercsét, mely sokkal kisebb volt a többinél. Emlékszem, hogy fehér takaróban volt és nagyon izgatottan tartottam a kezemben. Sokan odajöttek, hogy megcsókolhassák ezt a különleges tekercset.
Apám kérésére a Rebbe megáldott, sőt aznap este kétszer is sort kerített erre. Apám általában nemigen mutatta ki az érzelmeit, akkor azonban láthatóan elérzékenyült. Az hiszem, nagyon fontos volt a számára, hogy a fia, aki az ő apja nevét viselte, áldást kapjon a Rebbétől. Rendkívül nagy élmény volt számomra az a Szimchát Torá és soha nem fogom elfelejteni.
Végezetül szeretnék valamit elmondani, amit sokan nem tudnak Izrael Államról. Az izraeli embereknek nagyon fontosak a hagyományok. Lehet, hogy elutasítják a vallásos intézményeket, de ez annak köszönhető, hogy ezen intézmények nem képesek megfelelően közvetíteni a zsidóság szépségét és nem tudják elmagyarázni az Izrael földjéhez fűződő mély kapcsolatunkat. Ezzel együtt az izraeli emberek nagy tiszteletben részesítik azokat az őszinte vallási vezetőket, akik segítséget nyújtanak az elesetteknek, akiken látszik, hogy a hitük szerint élnek, akik büszkén kiállnak a zsidó értékek mellett. A Rebbe éppen ilyen zsidó vezető volt és ennek köszönhetően széles körben tisztelik.
A Rebbéből mindig erőt meríthettek azok, akik félelemben éltek, akiket üldözött a holokauszt emléke, akik tudták, hogy Izrael fennmaradása állandó veszélyben van. A Rebbe rendkívül nagy hatással volt az izraeli társadalom minden szegmensére, legyen szó az egyszerű polgárokról vagy a vezetőkről. A Chábád-mozgalom tagjai a mai napig a Rebbe vízióját igyekeznek megvalósítani, s ennek köszönhető, hogy annyian kedvelik és tisztelik őket. Ma ők testesítik meg a Rebbe szellemiségét.
Jichák Herzog
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 18. szám – 2023. január 26.
