Bár gyermekként vallásos nevelést kaptam, később csak világi tanulmányokat végeztem és csupán az esküvőm után kezdtem el komolyabban érdeklődni a zsidóság iránt. Egy idő után Stamford Hillbe, London egyik hászid negyedébe költöztünk a feleségemmel. A feleségem pszichológiát oktatott, én pedig zsidó történelemből és irodalomból doktoráltam.
A Rebbével 1973-ban találkoztam először, amikor egy hónapot New Yorkban töltöttem. Egy hosszú levelet írtam neki, amelyben tanácsot kértem a jövőm alakításával kapcsolatban. Folytassam a doktori képzésemet? Vagy iratkozzam át egy zsidó intézménybe, és szerezzek rabbi képesítést? Esetleg kezdjek el üzletelni?
A találkozó során a Rebbe a következő választ adta: „Szerezze meg a doktorátust”. Erre így feleltem: „De annyi olyan dologról kell olvasnom és írnom, ami a zsidó vallással ellentétes!” Mire a Rebbe: „Írja csak meg, ami szükséges, még a lábjegyzeteket is. Azt követően pedig – tette hozzá egy széles mosoly kíséretében –, gyakoroljon bűnbánatot!”.
A Rebbe óvott attól, hogy összehasonlító vallástörténetet tanuljak. Azt mondta, hogy a zsidó vallást és a hászid filozófiát nem szabad semmivel sem összehasonlítani. Később értettem csak meg, hogy milyen nagy bölcsesség volt ebben.
Az egész találkozó mindössze tíz percig tartott, de a hatása az egész életemre kihatott. Úgy éreztem, hogy a Rebbe segítségével felismertem a személyiségem korábban még fel nem fedezett területeit, és működésbe is hoztam azokat.
Követtem a Rebbe tanácsát, és folytattam a doktori tanulmányaimat. Emellett egy lubavicsi lányiskolában is tanítottam, és egyre nagyobb részt vállaltam a Chábád mozgalom munkájában, így a [disszertációmmal] a munka nagyon lassan haladt előre.
1979-ben, amikor ismét ellátogattam a Rebbéhez, átadtam neki azt a fejezetet, amit éppen befejeztem. „Hány fejezetből áll a dolgozat összesen?” – kérdezte. „Nyolc” – feleltem. „És ez hányadik fejezet?” „A második”. A Rebbe rám nézett, és az volt a pillantásában, hogy „Nu, ideje haladni a munkával”. Ez hatalmas lökést adott. Az első két fejezet 1972 és 1979 között készült el, a tovább hat viszont három év alatt.
Az elkészült műnek „Az önfeláldozás gondolata Dovber rabbi, a Mitteler Rebbe tanításában” címet adtam. Megkérdeztem a Rebbét, hogy hol próbáljam meg kiadatni könyv formájában. Egy zsidó könyvkiadónál, a Chábád saját vállalatánál vagy keressek egy egyetemi kiadót? „Válassza a legjobb nevű egyetemi kiadót” – felelte a Rebbe.
Ez a Chicagói Egyetem könyvkiadója volt. Még mielőtt felvettem volna velük a kapcsolatot, ők kerestek meg. Azt mondták, hogy hallottak a dolgozatomról, és szeretnék megjelentetni. Nem tudom, hogy találtak rám, teljesen váratlanul ért a dolog.
Szeretném még elmondani, hogy a feleségemnek is különleges kapcsolata volt a Rebbével. Ő is sok tanácsot kért tőle. Amikor Stamford Hillben laktunk, a feleségem azon gondolkodott, hogy feladja egyetemi karrierjét, és inkább otthon marad a gyerekekkel, ahogyan a többi hászid asszony is tette. Az is foglalkoztatta, hogy a pszichológia talán nem a legmegfelelőbb szakma egy vallásos zsidó nőnek. A Rebbe azonban így válaszolt: „A pszichológia és a Tóra között nincs ellentmondás … Használja arra a pszichológiát, hogy jó irányba befolyásolja a diákjait”. A feleségem így felelt: „De jelenleg nincsenek zsidó diákjaim”. „Annál is inkább” – hangzott a válasz.
A feleségem megértette, hogy jó úton jár, és ezt érdemes folytatnia. A későbbiekben azután sok zsidó hallgatója lett, akikre nagy hatást gyakorolt.
Évekkel később, amikor a Rebbe dollárosztásán vettem részt, a feleségemről kezdett beszélni, aki akkor már 11 gyermek édesanyja volt, miközben a pszichológia tanszék vezetőjeként dolgozott: „A felesége vallásos asszony, aki eltakarja a haját és egyetemen tanít. Ő mutat példát mindenki számára, hogy a zsidóság nem nehéz dolog. Nem nehéz! Nem nehéz!” Háromszor, nagy átéléssel ismételte el, hogy „nem nehéz”.
Sok inspirációval távoztam arról a találkozóról. Sokakkal megosztottam a Rebbe szavait: „Azt gondolhatják, hogy nehéz a Tóra törvényei szerint élni, de ez nem így van. Ez egy nagyszerű dolog, s bár úgy tűnik, hogy sok kihívással jár, valójában ezek mind lehetőségek. Ez a Chábád nézőpontja az élettel kapcsolatban”.
Dr. Naftali (Tali) Loewenthal
(Loewentahl professzor fia, Menachem Mendel Loewentahl rabbinikus tanulmányai során a Pesti Jesiva hallgatója volt.)
Megjelent: Gut Sábesz 22. évfolyam 18. szám – 2020. január 30.
